A jogerős ügydöntő határozat a terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 290. § (1) bekezdés b) és d) pontja szerinti társtettesként elkövetett csődbűntettben és a 310. § (1) bekezdés a) pontja és (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében. Ezért őt – végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és ötven napi tétel pénzbüntetésre ítélt, az egy napi tétel összegét 2500 forintban meghatározva.
A terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján.
Az indítványban arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok a vádon túlterjeszkedve, az ügyész által kizárt bűncselekményben is megállapították a bűnösségét, a pénzbüntetést törvénysértően szabták ki, illetve a költségvetési csalás bűntettében törvénysértően állapították meg bűnösségét.
A Kúria végzésével az első-, és másodfokú ítéletek terheltre vonatkozó részét hatályában fenntartotta.
A Kúria határozatában rámutatott arra, hogy az eljárt bíróságok nem terjeszkedtek túl a vádon, mivel az ügyész a vádirat keretei között végindítványában nem módosította a történeti tényeket, hanem pontosította és tételesen felsorolta a csődbűntettel érintett ingatlanokat. A Kúria rámutatott arra, hogy a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapíthat a bíróság és ennek figyelembe vételével értékelhető a cselekmény.
Nem valósult meg a törvénysértő büntetés kiszabása sem a pénzbüntetés kiszabása vonatkozásában. A másodfokú bíróság az elbíráláskori jogszabályt alkalmazva az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzmellékbüntetést pénzbüntetéssé alakította. Az elbíráláskor hatályos törvény szerinti pénzbüntetés ugyanazon feltételeket írta elő a pénzbüntetés kiszabására vonatkozóan, mint az elkövetéskori törvény a pénzmellékbüntetés esetén. A pénzmellékbüntetés mint büntetési nem megszüntetése nem jelentett enyhítést az 1978. évi IV. törvényben, mivel azonos feltételek mellett további büntetések mellett kiszabható volt.
A minősítés kapcsán a Kúria rámutatott arra, hogy a költségvetési csalás megállapíthatóságának nem feltétele az, hogy a terhelt bűnösségét a bíróság a számvitel rendjének megsértésében megállapítsa.
Budapest, 2013. október 30.
Kúria Sajtótitkársága