Az eljárt bíróságok a II. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban harminchat év leteltével bocsátható feltételes szabadságra.
A jogerős határozatok ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva – felülvizsgálati indítványt, majd a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványra tett észrevételeinek kézbesítését követően a II. rendű terhelt – tartalma szerint – önálló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
A terhelt – többek között – azt sérelmezte, hogy az ügy érdemében másodfokon eljárt ítélőtáblai tanács egyik tagja a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása ellen benyújtott fellebbezését elbíráló tanácsnak is tagja volt, ugyanez a bíró tagja volt annak a másodfokú tanácsnak is, amely a vádemelés után döntött az előzetes letartóztatás fenntartása ellen benyújtott fellebbezéséről, emellett ugyanez a bíró tagja volt az ítélőtábla azon tanácsának is, amely az elsőfokú ítélet kihirdetése után az előzetes letartóztatást felülvizsgálta és annak további fenntartásáról döntött. Kifogásolta, hogy az ítélőtábla – az ügy érdemében döntő - másodfokú tanácsának előadó bírája korábban részt azon végzés meghozatalában, mellyel az ítélőtábla elutasította az előzetes letartóztatás fenntartása ellen benyújtott fellebbezést, és az előadó bíró részt vett az ítélőtábla azon végzésének meghozatalában is, mellyel az ítélőtábla elutasította az ügyek egyesítése miatt benyújtott fellebbezést. Ezért álláspontja szerint a Be. 21. § (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel az ügy érdemében eljárt másodfokú tanács két tagja is ki volt zárva az ügy elintézéséből.
A felülvizsgálati indítvány e részével kapcsolatban a Kúria az alábbiak szerint foglalt állást:
A Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, egyben a 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálati ok az is, ha az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt. A bíró kizárásának okait a Be. 21. §-a sorolja fel; a 21. § (3) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el. A nyomozási bíró a Be. 207. § (1) bekezdése szerint a törvényszék elnöke által kijelölt bíró, aki ellátja a bíróság feladatait a vádirat benyújtása előtt; így a 207. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel dönt a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedésekről, ezen belül az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy éven belül történő meghosszabbításáról [131. § (1) bekezdés] is.
A vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatásnak az elrendelésétől számított egy éven túli meghosszabbítása a Be. 207. § (6) bekezdése alapján a törvényszék egyesbírájának hatáskörébe tartozik, aki a törvényhely szerint eljárásában a nyomozási bíró eljárására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. Ennek a rendelkezésnek az az elvi indoka, hogy az egy évet meghaladó tartamú előzetes letartóztatás akkor, ha az ügyben még nem került sor a vádirat benyújtására, olyan súlyú, az egyéni szabadságjogokat korlátozó kényszerintézkedés, amelyet indokolt egy, az addigi elrendelésről és meghosszabbításról határozó bírói fórumtól elkülönülő, független bírósághoz telepíteni; a magyar eljárásjogi és bírósági szervezeti hagyományoknak megfelelően ezt a célt legjobban az szolgálta, ha a kényszerintézkedés egy éven túli meghosszabbítására ne az általában helyi szinten szervezett nyomozási bíró, hanem a megyei szintű bíróság legyen feljogosítva. A bírói gyakorlat azonban a törvényszék egyesbíráját nem nyomozási bíróként kezelte, mivel a törvényszék egyesbírája az előzetes letartóztatás egy éven túli meghosszabbítása tárgyában nem nyomozási bíróként döntött, nem a nyomozási bíró feladatát látta el, így ez okból az ügy érdemi elbírálásából nem is volt kizárva [EBH 2013. B.1.]. Az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.) AB határozata azonban megállapította, hogy határozatának kihirdetését követően indult büntetőeljárásokban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 207. § (6) bekezdése szerint eljáró bíró ugyanezen törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának megfelelően a bíróság további eljárásából ki legyen zárva.
Mindez azonban nem érinti a II. rendű terhelt által leírt eljárásokban eljárt bírákat. Az Alkotmánybíróság ugyanis kizárólag a törvényszéknek a vádirat benyújtása előtt a Be. 207. § (6) bekezdése alapján eljárt egyesbírájának további eljárásból való kizárását mondta ki alkotmányos követelményként, és nem mondta ki a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása tárgyában hozott végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálásában részt vevő bíró, a vádirat benyújtása után az előzetes letartóztatás fenntartása kapcsán hozott döntés ellen benyújtott fellebbezés elbírálásában részt vevő bíró, az előzetes letartóztatás elsőfokú bíróság általi felülvizsgálata során hozott határozatot felülbíráló másodfokú határozat meghozatalában részt vevő bíró, az elsőfokú ítélet kihirdetése után az előzetes letartóztatás felülvizsgálatában részt vevő bíró, és értelemszerűen az ügyek egyesítése miatt benyújtott fellebbezés elbírálásában részt vevő bíró további eljárásából való kizárt voltát. Az Alkotmánybíróság egyáltalán nem érintette azt, hogy a vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedés tárgyában hozott döntés elleni jogorvoslat elbírálásában részt vevő bíró a bíróság további eljárásából ki lenne zárva.
Ezért a terhelt felülvizsgálati indítványának ezen része is alaptalan. Mindezekre figyelemmel a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
2015. június 23.
A Kúria Sajtótitkársága