Előkészületi cselekménynek nemcsak az tekinthető, amely önmagában megteremti a bűncselekmény elkövetésének közvetlen lehetőségét, hanem minden olyan (egyenes) szándékos tevékenység is, amely alkalmas a célzott bűncselekmény elkövetésének feltételeit akár közvetetten elősegíteni (BH 2015.322.)
A törvényszék bűnösnek mondta ki S. Á. J. terheltet 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 166. § (3) bekezdése szerinti emberölés előkészülete bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, valamint - az 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében, s ezért halmazati büntetésül két év hat hónapi börtönbüntetésre és háromévi közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltet emellett 20 rendbeli emberölés előkészülete bűntettének vádja alól felmentette.
A kétirányú fellebbezések alapján a másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt élet elleni, valamint köznyugalom elleni cselekményeit egységesen az 1978. évi IV. törvény 270/A. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti közveszéllyel fenyegetés vétségének minősítette, a felmentő rendelkezést mellőzte, a halmazati büntetést ötvennapi közérdekű munkára enyhítette azzal, hogy a terheltnek szellemi munkakörben kell azt letöltenie. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a Legfőbb Ügyészség a törvényes határidőn belül terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva. Álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítette a terheltnek az első fokon eljárt törvényszék által emberölés előkészületeként értékelt cselekményét közveszéllyel fenyegetés vétségének, és emiatt törvénysértő büntetést szabott ki. Arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt emberölési céllal szerezte meg a lőfegyvert, amit annak az emberi élet kioltására alkalmas voltán kívül bizonyítanak a terhelt szóbeli és írásbeli megnyilvánulásai, amelyekben folyamatosan tömegesen elkövetett emberöléssel foglalkozott, és azt is előre eldöntötte, hogy kiknek a sérelmére követi el a bűncselekményt, valamint rendszeresen járt lőgyakorlatokra is.
Megítélése szerint tévesen minősítette az ítélőtábla a tényállás 2. pontjában írt cselekményt is közveszéllyel fenyegetésnek, mivel a terhelt azzal, hogy a gáz- és riasztópisztollyal kilőtt a társasház folyosójára, nem csupán riadalmat keltett, hanem az így felszabadult gáz több lakónál nyálkahártya-irritációt is kiváltott, ezért az alkalmas a személy elleni erőszak megállapítására. Így a cselekmény helyes minősítése álláspontja szerint garázdaság vétsége.
Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és a terhelt cselekményeit minősítse 2 rendbeli emberölés bűntette előkészületének, súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének és garázdaság vétségének. Ennek során megítélése szerint az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása az indokolt, mivel a halmazati büntetés és a középmértékre vonatkozó szabályok nem változtak, ugyanakkor a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések miatt az elkövetéskor hatályos anyagi jogi szabályokhoz képest a Btk. a terheltre kedvezőbb elbírálást eredményez. Erre is figyelemmel a terhelttel szemben szabadságvesztés és mellékbüntetésül közügyektől eltiltás kiszabását tartotta indokoltnak azzal, hogy a szabadságvesztést a terheltnek börtönben kell letöltenie, és a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
A felülvizsgálati indítványra tett észrevételeiben a terhelt védője azt kifogásolta, hogy a Legfőbb Ügyészség a terhelt irodalmi munkásságából vont le következtetést a terhelt ölési szándékára, holott az csupán irodalmi műben kifejtett fikció, amit a terhelt számára az Alaptörvény és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is biztosít. Ezt igazolják álláspontja szerint a terhelt által a - Legfőbb Ügyészség által is hivatkozott - „Csőre töltve” című regény expozéjában kifejtettek is, amely szerint a regényben írt történet csak fikció és ő azt elítéli. Így nem állapítható meg az emberölésre irányuló célzat, így az emberölés előkészülete sem. Emellett álláspontja szerint akkor sincs helye a jogerősen kiszabott büntetés súlyosításának, ha a Kúria megalapozottnak találja az ügyészi indítványt és a terhelt cselekményeit súlyosabban minősíti, mivel a terhelt kóros elmeállapotára figyelemmel alkalmaznia kell a Btk. 17. §-át, amely alapján a büntetés korlátlan enyhítésének van helye, és erre tekintettel a kiszabott büntetés nem törvénysértő.
Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítványt a Kúria a 2015 júniusában meghozott ítéletében megalapozottnak találta.
Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás 1. pontja szerint a terhelt az elkövetéskor 79 éves nagyanyját olyan súlyosan bántalmazta, hogy az idős sértett súlyos egészségromlást, nevezetesen többszöri csonttörést szenvedett, mely miatt több hónapi kórházi ellátásra szorult.
A tényállás 2. pontja szerint a terhelt 2009. december 16-án egy többlakásos társasház III. emeletén lévő lakásából az általa korábban vásárolt gáz- és riasztópisztollyal kilőtt a folyosóra egy töltényt, amelynek hatóanyaga, a kapszaicin több lakónál nyálkahártya-irritációt okozott, emellett az otthontartózkodó lakókban a lövés ijedtséget váltott ki.
A tényállás 3. pontjának lényege pedig a következő:
A terhelt figyelmét 2007-2008-ban felkeltették az Egyesült Államokban, Finnországban és Németországban végrehajtott ún. iskolamészárlások, és legkésőbb 2008 júniusára elhatározta, hogy hasonló bűncselekményt fog elkövetni; egy lőfegyverrel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára - amelynek ekkor hallgatója volt - berontva több embert agyonlő, majd öngyilkos lesz. Mindezt a „Célbalövés” című versében is leírta, és azt 2008. június 3. napján blogjára feltette.
Majd miután megtudta, hogy sportlövőként a szükséges vizsgák letétele után fegyvertartási engedélyhez juthat, a tervének végrehajtásához szükséges lőfegyver megszerzése érdekében 2008. szeptember 10. napján belépett egy lövészegyesületbe, és egy éven keresztül rendszeresen járt a lőgyakorlatokra. Emellett annak érdekében, hogy a fegyver megszerzéséhez szükséges időt lerövidítse, 2009. április 10. napján belépett egy osztrák lövészklubba is. Rájött azonban, hogy Ausztriában csak akkor kaphatna lőfegyvert, ha ausztriai lakcíme lenne. Felmerült benne az is, hogy gázpisztolyával megtámad egy biztonsági őrt és így annak fegyverét szerzi meg, ezzel a tervvel azonban felhagyott. Végül a lőfegyver beszerzésére 2009. szeptember 16. napján engedélyt kapott, és nyomban ezután, szeptember 19-én vásárolt is egy 9 milliméteres kaliberű sport maroklőfegyvert, lőszerekkel együtt. A fegyvert a lakásán tartotta és azt a lőtéren rendszeresen használta is.
2009. október 4. napján feltöltött blogjára egy írást „Magyarázat a Nagy Tetthez” címmel, amelyben kifejtette, hogy a győzelem kapujában áll, a végső csata előtt, minden pofonért hetvenezer pofon, minden csúffá tett percért hetvenezer év jár a pokolban, és megemlékezett az iskolai mészárlások elkövetőiről is, róluk rajongva beszélt. Az írást nem publikálta, csak közvetlenül az elkövetés előtt állt szándékában azt közzétenni.
A terhelt a 2010. február 11. napján történt elfogásáig a cselekményt nem hajtotta végre, annak elkövetéséről azonban nem tett le.
A másodfokon eljárt ítélőtábla azt állapította meg, hogy a terhelt legkésőbb 2008 júniusára elhatározta: „annak érdekében, hogy felhívja magára a figyelmet, azt a látszatot fogja kelteni, hogy egy lőfegyverrel az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának épületébe berontva több embert agyon fog lőni, majd öngyilkos lesz”. Rögzítette, hogy a terhelt azért szerezte meg a fegyvert, hogy az emberölési szándékának komolyságát alátámassza. Ezen túl mellőzte az ítéleti tényállásból annak rögzítését, hogy a terhelt a 2010. február 11-i elfogásáig a cselekményt nem hajtotta végre, annak elkövetéséről azonban nem tett le.
Az irányadó tényállás alapján az ítélőtábla tévesen, az első fokon eljárt törvényszék pedig helytállóan minősítette a terheltnek a tényállás 2. és 3. pontjában írt cselekményeit.
Ahogy arra a tényállás 2. pontja szerinti cselekmény kapcsán az elsőfokú bíróság és indítványában a Legfőbb Ügyészség is helytállóan hivatkozott: a cselekmény következménye nem csupán abban nyilvánult meg, hogy az a lakókban riadalmat keltett, hanem abban is, hogy a lövés hatásaként felszabaduló kapszaicin többekben nyálkahártya-irritációt váltott ki, ami pillanatnyi testi állapotukat negatívan befolyásolta. Ez közvetlen összefüggésben állt a terhelti cselekménnyel, azaz a terhelt riadalmat kiváltó cselekménye amellett, hogy egyértelműen közösségellenes volt, erőszakosnak is minősült. Ennek megfelelően cselekményével a terhelt megvalósította az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségének valamennyi tényállási elemét.
Ugyancsak tévesen vont le jogi következtetést az ítélőtábla a tényállás 3. pontjában írt cselekmény kapcsán, még a módosított tényállásra figyelemmel is. Az az álláspont, miszerint kizárólag az az előkészületi cselekmény, amely önmagában megteremti a bűncselekmény közvetlen elkövetésének a lehetőségét, nem helytálló. Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 18. §-a szerint előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja. Az elbíráláskor hatályos Btk., a 2012. évi C. törvény 11. § (1) bekezdése ugyanígy rendelkezik. Az emberi élet kioltására alkalmas lőfegyver beszerzése egyértelműen megteremti az emberölés véghezviteléhez az eszközt. Miután azonban a cselekmény célzatos, azaz kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg, a lőfegyver beszerzésével akkor követhető el az előkészületi cselekmény, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében - vagy azért is - kerül sor. Amennyiben a bűncselekmény megkísérlésére nem került sor, azonban a két feltétel megállapítható, vizsgálandó az is, hogy az elkövető nem állt-e el a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékától.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt nem 2008 júniusáig, hanem ezen időpontot követően - 2008 szeptemberében - lépett be a lövészklubba azért, hogy fegyverhez jusson. Majd 2009 februárjában a tényállás 2. pontjában írt cselekménye elkövetése során már megtapasztalta: a már birtokában lévő gáz- és riasztópisztoly használata riadalmat vált ki az emberekből; azaz tisztában kellett lennie azzal, hogy nincs szükség valódi lőfegyverre, miután ahhoz, hogy bárkire ráijesszen, elegendő a gáz- és riasztópisztoly igénybevétele.
Ennek ellenére - ugyancsak az irányadó tényállás szerint - továbbra is megtett mindent a lőfegyver beszerzése érdekében; rendszeresen részt vett a magyar sportegyesület tevékenységében, és megkísérelte a fegyver beszerzését meggyorsítani azzal, hogy 2009. április 10-én Ausztriában is belépett egy sportlövő-klubba.
Mindezek tükrében az ítélőtábla azon álláspontja, hogy a terhelt emberölési szándéka nem volt komoly, a veszély pedig nem volt konkrét, nyilvánvalóan nem helytálló. Az a körülmény pedig, hogy a lőfegyvert a megszerzése után rövid időn belül nem használta, önmagában nem enged arra következtetni, hogy elállt ölési szándékától.
Így az irányadó tényállásból az a következtetés, hogy emberölési szándékától a terhelt elállt volna, nem volt megállapítható. Ugyanakkor írásainak tartalmából egyértelmű következtetés vonható le arra, hogy emberölési szándéka, ami egyetemi társai életének kioltására irányult, a lőfegyver megvásárlásakor fennállt.
Minderre figyelemmel az e tényállási pont szerinti terhelti cselekmény helyes minősítése emberölés bűntettének előkészülete.
A törvényes minősítés mellett a testi sértés bűntette és - az emberölés előkészületének bűntetténél lényegesen enyhébben büntetendő - közveszéllyel fenyegetés vétsége miatt kiszabott büntetés törvénysértő, figyelemmel arra is, hogy a helyes minősítés mellett a terhelt terhére megállapított halmazatot négy rendbeli bűncselekmény alkotja. Ezért a Kúria mindkét, a felülvizsgálattal érintett tényállási pont kapcsán megalapozottnak találta a Legfőbb Ügyészség indítványát, és a megtámadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel megváltoztatta. Miután a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a tényállás 2. és 3. pontjában írt bűncselekményeket, a Kúriának a cselekmények helyes minősítése kapcsán is állást kellett foglalnia. A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni, azonban akkor, ha a cselekmény az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény szerint nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, az új törvényt kell alkalmazni. A bűncselekmények elbírálásakor, azaz a másodfokú határozat meghozatalakor már hatályba lépett a 2012. évi C. törvény (Btk.), ezért a Kúria az idézett törvényhelyre figyelemmel a Btk. rendelkezéseit egybevetette a terhelti cselekmények elkövetésekor hatályos törvényi rendelkezésekkel.
Az 1978. évi IV. törvény 166. § (3) bekezdése az emberölés előkészületének bűntettét öt évig, a 170. § (4) bekezdése a súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettét egy évtől öt évig, a 271. § (1) bekezdése a garázdaság vétségét két évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni. A halmazati büntetés tételkerete pedig a 85. § (3) bekezdésére figyelemmel egy évtől hét és fél évig terjedő szabadságvesztés volt.
A Btk. 160. § (3) bekezdése az emberölés előkészületét egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel, a 164. § (6) bekezdésének d) pontja a súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettét egy évtől öt évig, a 339. § (1) bekezdése a garázdaság vétségét két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
A halmazati büntetés tételkerete e törvény 81. § (3) bekezdése szerint is egy évtől hét és fél évig terjedő szabadságvesztés; erre tekintettel - függetlenül attól, hogy az emberölés előkészületének büntetési tétele szigorodott - a halmazati büntetésként kiszabandó szabadságvesztés tételkerete nem változott.
A jelenleg is hatályos Btk. 80. § (2) és (3) bekezdésére figyelemmel a büntetési tétel középmértéke az irányadó, és ez ugyancsak szigorúbb elbírálásra adhat okot. Azonban az irányadó tényállás szerint a terhelt beszámítási képessége kóros elmeállapota miatt enyhe fokban korlátozott, ezért mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 24. §-ának (2) bekezdése, mind a Btk. 17. § (2) bekezdése korlátlan enyhítést tesz lehetővé, amire tekintettel a középmérték nem tekintendő irányadónak.
Ugyanakkor az 1978. évi IV. törvény szerint a terhelt csak a szabadságvesztés háromnegyed részének, míg a Btk. szerint a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Erre tekintettel a Btk. számára összességében kedvezőbb elbírálást eredményez.
Ezért a Kúria a terhelt cselekményeit 2 rendbeli, a Btk. 160. § (3) bekezdése szerinti emberölés előkészülete bűntettének, a Btk. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a (6) bekezdés d) pont II. fordulata szerinti testi sértés bűntettének, valamint a Btk. 339. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségének minősítette, és a vele szemben kiszabott büntetést súlyosította. A Kúria a halmazati meghatározásánál a Btk. 81. § (3) bekezdésére volt figyelemmel, és a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények kapcsán - tekintettel az elkövetés körülményeire is - a büntetési célok közül hangsúlyt fektetett általános megelőzésre. Így a Kúria a szabadságvesztés tartamát a terhelt elmeállapotára tekintettel ugyan az alsó határhoz közelebb eső mértékben, de a büntetési tételkereten belül, két év hat hónapi tartamban határozta meg. Méltatlannak találta a közügyek gyakorlására is, ezért három évre eltiltotta attól. Megállapította, hogy a büntetést a terheltnek a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel börtönben kell letöltenie, és a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után abból a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel feltételes szabadságra bocsátható.
Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta.
A terhelt – részben eredményes – alkotmányjogi panasza alapján a Kúria fent ismertetett ítéletét az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával megsemmisítette, mivel a Kúria felülvizsgálati tanácsában az a bíró is eljárt, aki a terheltnek a nyomozás során a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elleni fellebbezés tárgyában – akkor még törvényszéki bíróként – vett részt. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e körülmény folytán a felülvizsgálati eljárásban e bíró nem vehetett volna részt.
Az előzőekben ismertetett felülvizsgálati ítélet Alkotmánybíróság által megsemmisítése azt eredményezte, hogy a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány elbírálásáról nincs érdemi bírósági határozat. Ezért a Kúria a Be. 406. §-a és 419. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárást megismételte, és a 2017. február 7. napján meghozott ítéletében a fentiekben ismertetett tartalmú határozattal megegyező új ítéletet hozott.
Budapest, 2017. március 3.
A Kúria Sajtótitkársága