Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségét a Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b), c) pont, (3) bekezdés ba) pontja szerint minősülő lopás bűntettében, valamint a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettében állapították meg, és ezért őt halmazati büntetésül egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől két év eltiltásra ítélték.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a terhelt az ellene folyó büntetőügyben hamis magánokiratot szolgáltatott, azonban ez nem közokirat-hamisításnak, hanem hamis tanúzás bűntettének minősülne, ami miatt a Btk. 272. § (3) bekezdésére tekintettel a büntetőügy terheltje nem büntethető. Ezért törvénysértően állapították meg a terhelt bűnösségét a közokirat-hamisítás bűntettében.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt az ellene tartás elmulasztásának vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben az elsőfokú bíróság tárgyalásán annak igazolására, hogy gyermektartásdíj-hátralékát törlesztette és így fizetési kötelezettségének részben eleget tett, egy átutalási megbízásról szóló, a pénzintézet bélyegzőjével ellátott okiratot csatolt. Erre tekintettel az ügyész a vádat módosította és az elsőfokú bíróság ítéletében az okiratban megjelölt összeget, mint tényleges teljesítést figyelembe véve állapította meg a tényállást. A megbízást azonban a bank a bankszámla fedezetlensége miatt nem teljesítette, és a terheltnek a fedezetlenségről tudomása is volt.
A Kúria megállapította, hogy a terhelt – szemben az eljárt bíróságok álláspontjával – az intellektuális közokirat-hamisítás tényállását nem valósította meg. Ítéletében rögzítette, hogy az az elkövető, aki akár büntető, akár polgári perben hamis tárgyi bizonyítási eszközt, ezen belül okiratot szolgáltat és annak hamis voltáról tudomással bír, megvalósítja a tanúzás hamis okirat szolgáltatásával elkövetett bűncselekményét, és ezen bűncselekmény fordulata szerinti elkövetési magatartás független attól, hogy a perben szolgáltatott hamis bizonyítási eszköz az ügy lényeges körülményére vonatkozik-e. Ebben az esetben azonban a Btk. 272. § (3) bekezdése alapján a büntetőügy terheltje nem büntethető. Töretlen ugyanakkor a bírói gyakorlat annak megítélésében is, hogy a hamis okirat felhasználása és a hamis okirat szolgáltatásával megvalósuló hamis tanúzás bűntettének alaki halmazata látszólagos, a cselekmény e speciális törvényi tényállás, azaz a hamis tanúzás szerint minősül. A hamis tanúzás kapcsán fennálló büntethetőségi akadályra tekintettel pedig a terhelt a hamis magánokirat felhasználásának vétsége és az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette miatt sem büntethető.
A Kúria ezért a megtámadott első- és másodfokú határozatot megváltoztatta és az I. rendű terheltet az ellene – helyesen – hamis tanúzás bűntettének [Btk. 272. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (4) bekezdés] minősülő cselekmény vádja alól felmentette.
Budapest, 2016. március 8.
A Kúria Sajtótitkársága