Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk. 345. §] állapították meg, és ezért őt kétszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélték, az egy napi tétel összegét ezer forintban állapítva meg. A terheltet ugyanakkor az ellene hamis tanúzás bűntette [Btk. 272. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés] vádja alól felmentették.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok tévedtek, amikor nem állapították meg a bűnösségét a hamis tanúzás bűntettében. Az indítványozó álláspontja szerint a terhelt tudta, hogy tőle a bíróság érkeztető bélyegzőjével ellátott iratot azért kéri korábbi megbízójának képviselője, mert azzal kívánja igazolni, hogy a jogorvoslati indítványt benyújtotta a bírósághoz. Tudatában ezért fel kellett merülnie, hogy a megbízó képviselője ezt az iratot a bíróságon a rendkívüli jogorvoslat lefolytatása érdekében fel fogja használni.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. A Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok tévesen foglaltak állást a hamis tanúzás bűntettének megvalósulása, valamint a hamis magánokirat felhasználásának vétsége és a hamis tanúzás bűntettének halmazata kapcsán. A hamis tanúzás bűncselekménye megállapításának feltételei a szolgáltatott okirat hamis volta, továbbá az, hogy azt polgári vagy büntető perben szolgáltassák, és a bizonyítási eszköz hamis voltáról az elkövető tudomással bírjon.
Az irányadó tényállás szerint pedig a terhelt, mint a megbízó cég korábbi jogi képviselője a cég új képviselőjének azért adott át hamis érkeztető bélyegzővel ellátott felülvizsgálati indítványt, hogy ezzel igazolja azt a tényt, hogy a rendkívüli jogorvoslati indítványt a bírósághoz benyújtotta.
Az irányadó tényállásban megjelölt munkaügyi perben hozott közbenső ítélet kapcsán a felülvizsgálati eljárás megindulásának feltétele volt az erre irányuló indítvány és annak benyújtását volt hivatott igazolni a hamis okirat. Miután egy munkaügyi perben használták fel a hamis okiratot, egyértelmű, hogy a hamis okirat szolgáltatására polgári perben került sor. A bíróság előtt folyó perben emellett a hamis okirat szolgáltatásával a hamis tanúzás bűntette befejezetté vált azzal, hogy a hamis okiratról a bíróság tudomást szerzett. A terheltnek az okirat átadásakor tudnia kellett, hogy egy ilyen okiratra más célból, mint hogy azt a bíróság előtt bizonyítékként felhasználják annak igazolására, hogy a felülvizsgálati eljárást megindították, nem lehet szükség; különösen helytálló ez ügyvédre tekintettel. Ebből következően tudata legalábbis eshetőleges formában átfogta azt, miszerint korábbi megbízójának képviselője az általa valódinak vélt, ténylegesen azonban hamis okiratot fel fogja használni a bíróságon annak igazolására, hogy a jogorvoslati nyilatkozat benyújtása megtörtént.
A Kúria ezért a megtámadott határozatokat megváltoztatta, a felmentő rendelkezést mellőzte és a terhelt terhére megállapított cselekményt egységesen hamis tanúzás bűntettének [Btk. 272. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés I. fordulat] minősítette.
Budapest, 2016. február 23.
A Kúria Sajtótitkársága