I. Nincs helye az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatára hivatkozással felülvizsgálatnak, ha a terhelttel sz életfogytig tartó szabadságvesztést nem az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, hanem a 97/A. § (1) bekezdése alapján szabták ki.
II. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén a feltételes szabadság lehetőségéből az erőszakos többszörös visszaesőt 2012. január 1. napjától csak az 1978. évi IV. törvény 47/A. § (3) bekezdésében felsorolt bűncselekmények elkövetése esetén lehet kizárni.
A terheltet a törvényszék az 1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntette, 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértésének bűntette – amelyből 1 rendbeli a (3) bekezdés e) pontja szerint minősül –, valamint az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntette miatt – mint erőszakos többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, emellett 2.089.800 forint vagyonelkobzást is alkalmazott vele szemben.
Az ítélőtábla a törvényszék elsőfokú ítéletét a terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy a terhére megállapított 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettét az 1978. évi IV. törvény 175. § (3) bekezdés a) pontjába ütközőnek is minősítette.
A Legfőbb Ügyészség a jogerős határozatok ellen – a Be. 417. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségére hivatkozva – a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a terhelt javára.
Indítványában kifejtette, hogy miután az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában – amely az 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. napjától 2013. június 30. napjáig hatályos 85. § (4) bekezdésének utólagos alaptörvény-ellenességének megállapításáról, valamint a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szól – elrendelte az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésének, illetve a Btk. 81. § (4)) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerősen befejezett ügyek felülvizsgálatát. A Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatása kötelező, mivel a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, illetőleg a kiszabott büntetés végrehajtása még nem fejeződött be, végrehajthatósága még nem szűnt meg.
Álláspontja szerint a Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban az 1978. évi IV. törvénynek a jogerős határozat meghozatalakor hatályos 85. § (2) és (3) bekezdése, továbbá 97/A. § (1) bekezdése az irányadó, és ez utóbbi törvényhelyre figyelemmel a terhelt vonatkozásában a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező.
Erre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat annyiban változtassa meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése alapján, a 97/A. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel tekintse kiszabottnak.
A Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alaptalan.
A Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg.
A Kúriának ezért elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy a terhelttel szemben eljárt bíróságok alkalmaztak-e olyan törvényi rendelkezést, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, és ezért helye van-e az alkotmánybírósági határozat 3. pontjában elrendelt kötelező felülvizsgálati eljárásnak.
A Kúria ezt a kérdést az alábbiak miatt nemlegesen döntötte el:
A törvényszék a terhelt tekintetében – a személyi körülmények között rögzített előző büntetéseire figyelemmel – megállapította, hogy a terhelt az 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaeső, mert személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt visszaesőként két esetben elítélték és az újabb, a törvényszék által elbírált bűncselekmények elkövetéséig három év még nem telt el.
Ezért megállapította, hogy miután a terhelt fegyveresen elkövetett rablási cselekményét az 1978. évi IV. törvény 321. § (4) bekezdés a) pontja tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a terhelttel szemben a törvény - erőszakos többszörös visszaesővel szemben alkalmazandó - 97/A. §-a (1) bekezdésének második mondata alapján életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni, melyet a 42. § (2) bekezdés b/2. pontja alapján fegyházban kell végrehajtani, és e büntetésből a terhelt a 47. § (4) bekezdés c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra.
A másodfokon eljárt ítélőtábla ítélete ugyan valóban tartalmazza azt, hogy miután az elbírált cselekmények tekintetében a terhelt az 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaesőnek tekintendő, rá az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése szerinti rendelkezések vonatkoznak.
A továbbiakban azonban az ítélőtábla – miután megindokolta, hogy a terheltet miért tekinti erőszakos többszörös visszaesőnek – a büntetés kiszabása kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy vele szemben az 1978. évi IV. törvény 97/A. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket kell a bíróságnak kötelezően alkalmaznia.
A bírósági határozatokból tehát egyértelműen kitűnik, hogy a terhelttel szemben az életfogytig tartó szabadságvesztést az 1978. évi IV. törvény 97/A. § (1) bekezdésének alkalmazásával szabták ki.
Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatának 1. pontja azt állapította meg, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, 3. pontja pedig az e törvényhely alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát rendelte el.
Az Alkotmánybíróság határozata ugyanakkor nem érintette az 1978. évi IV. törvény 97/A. §-át, miután az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló bírói kezdeményezés e törvényhely alkotmányossági vizsgálatát nem is kezdeményezte.
Az 1978. évi IV. törvény 85. § – a 2010. évi LVI. törvény 2. §-ával beiktatott – (4) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
„(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”
E törvényszöveget is módosította a 2010. évi CLXI. törvény 68. § (5) bekezdésének b) pontja, azonban csupán annyiban, hogy a második mondatban a „meghaladja” szót „meghaladná” szóra pontosította.
A büntetőtörvény e rendelkezése tehát a bűnhalmazatban elbírált legalább három személy elleni erőszakos bűncselekmény esetében rendelkezett a halmazati büntetés kiszabásának szabályáról.
Ezzel szemben az 1978. évi IV. törvénynek a 2010. évi LVI. törvény 4. §-ával megállapított 97/A. § (1) bekezdése szerint:
„97/A. § (1) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”
Ez a szabály – szemben a 85. § (4) bekezdésével, amely a bűnhalmazatra tartalmazott rendelkezést – az erőszakos többszörös visszaesőnek minősülő bűnismétlés esetére tartalmaz büntetéskiszabási szabályt.
Az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése és 97/A. §-a két külön jogintézmény, annak ellenére, hogy mindkét törvényhelyet a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi LVI. törvény iktatta be, és mindkét rendelkezés kötelezően írja elő – meghatározott esetekben – az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.
Emellett az ítélőtábla ítéletében csupán tévedésből hivatkozott az 1978. évi IV. törvény már idézett 85. §-ának (4) bekezdésére, mert az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabását nem az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, hanem 97/A. § (1) bekezdése tartalmazza, és mind az elsőfokú, mond a másodfokú bíróság – helyesen – ezt a rendelékezést hívta fel, amikor azt indokolta, hogy miért volt kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.
A Legfőbb Ügyészség pedig a másodfokú határozat e téves mondatára figyelemmel terjesztette elő felülvizsgálati indítványát a 23/2014. (VII. 15.) AB határozat rendelkező részének 3. pontjára és a Be. 417. § (2) bekezdésében írt kötelezettségre figyelemmel a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján.
Amint azt azonban a Kúria kifejtette, az Alkotmánybíróság nem az 1978. évi IV. törvény 97/A. §-a (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét mondta ki, és nem az e törvényhely alapján meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát rendelte el.
Ezért a Kúria a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt – a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva – megalapozatlannak találta és a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Törvényi felhatalmazás hiányában nem tartozik a hatáskörébe annak a vizsgálata, hogy a jogi köznyelv által is „tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés”-nek nevezett jogintézmény, vagy az egyes kiszabott szabadságvesztések megfelelnek-e az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 3. cikkének. Megjegyzi azonban, hogy az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) bekezdés 2. fordulata és (3) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 42. § 2. fordulata és 44. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló bírói indítvány tárgyában a 2015. január 20. napján meghozott III/833/2014. számú határozatában az eljárást megszüntette.
Azonban utal a Kúria arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a Magyar László kontra Magyarország ügyben (73593/10) a 2014. május 20-án hozott ítéletében ezt az összevetést elvégezte. Abban megállapította, hogy „jogalkotási intézkedéssel olyan mechanizmus létrehozására van szükség, amely biztosítja, hogy minden ügyet egyedileg felülvizsgálnak abból a szempontból, hogy legitim büntetőpolitikai indokok továbbra is igazolják-e a fogvatartás szükségességét, és amely lehetővé teszi az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt személyek számára, hogy megfelelő pontossággal előre láthassák, hogy mit kell tenniük, hogy szabadlábra helyezésüket megfontolják, és milyen feltételekkel. A Bíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem sérti a 3. cikket, ha a szabadságvesztés a gyakorlatban tényleg életfogytig, azaz az elítélt haláláig tart, a felülvizsgálat eredményeként nem kell kötelezően szabadlábra helyezni az elítéltet.”.
Éppen erre tekintettel módosította az Országgyűlés a 2014. évi LXXII. törvénnyel a büntetések, az intézkedések egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényt, beiktatva a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárására vonatkozó rendelkezéseket (Bv.tv. 46/A-46/H. §-ok).
A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Kúria észlelte, hogy az eljárt bíróságok büntető anyagi jogszabályt sértettek, amikor a terheltet kizárták a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. Az elsőfokú bíróság az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdésének c) pontjára hivatkozva rendelkezett erről, a másodfokon eljárt ítélőtábla pedig ítéletében erre nem tért ki, mivel osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.
Elkerülte azonban a figyelmét az eljárt bíróságoknak az, hogy az 1978. évi IV. törvényt a 2011. évi CL. törvény módosította, és a 6. §-ával 2012. január 1. napjától beiktatta a 47/A. §-t.
Ennek (3) bekezdése felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből a bíróság a terheltet kizárhatja; ez a felsorolás sem a 321. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti fegyveresen elkövetett rablás bűntettét, sem a 175. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét nem tartalmazza.
E rendelkezésből és a 47. §-ának rendszerbeli elhelyezkedéséből következik, hogy a terhelt terhére megállapított bűncselekményt elkövető, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terheltet nem lehet kizárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, még akkor sem, ha erőszakos többszörös visszaeső.
Ugyan a terhelt a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletekkel elbírált cselekményeit 2011. február 12. napján követte el, azaz e rendelkezés hatályba lépése előtt, azonban az első fokon eljárt törvényszék 2012. június 20. napján hozott ítéletet, amikor már az 1978. évi IV. törvény 47/A. §-ának új (3) bekezdése szerinti kiegészítése hatályos volt, és már ezt a bíróságnak is észlelnie és határozatát erre a rendelkezésre figyelemmel kellett volna meghoznia; azaz a 47. § (4) bekezdés c) pontjának téves felhívása helyett – mivel az a határozott tartamú szabadságvesztésből kizárt feltételes szabadságra vonatkozik – a 47/A. § (1) bekezdésének első tétele és (2) bekezdése alapján meg kellett volna határoznia a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, amely legalább húsz év.
A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható. A Be. 557. § (1) bekezdése szerint, a bíróság utólag határoz, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdésének rendelkezése folytán akkor, ha a bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról határoz utólag, tárgyalást tart.
Bár a megtámadott határozatoknak a feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárásra vonatkozó rendelkezése törvénysértő, azt a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány keretei között a Kúria nem tudta orvosolni. Ezért előírta, hogy a különleges eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező elsőfokú bíróság folytasson le a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítására irányuló különleges eljárást.
Budapest, 2015. március 17.
A Kúria Sajtótitkársága