A büntetést az Alaptörvény-ellenesnek történt rendelkezések figyelmen kívül hagyásával kell kiszabottnak tekinteni, ha egyébként az törvényes és a büntetési célok ezáltal is elérhetőek.
A terhelt által elkövetett cselekmények mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind a 2012. évi C. törvény, azaz a Btk. szerint bűncselekménynek minősültek, ezért a két törvény rendelkezéseit arra figyelemmel kellett egybevetni, hogy melyik kedvezőbb a terhelt számára.
A töretlen bírói gyakorlat szerint annak eldöntésénél, hogy melyik törvény alkalmazása eredményez kedvezőbb elbírálást, elsősorban a bűncselekmény törvényi büntetési tételéből kell kiindulni.
A terheltek terhére megállapított bűncselekmények büntetési tétele részben megváltozott; a pornográf felvétellel kapcsolatos bűntett az 1978. évi IV. törvény szerint öt évig terjedő, míg a Btk. szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel; a személyi szabadság megsértéseként értékelt bűncselekmény az 1978. évi IV. törvény szerint egy évtől öt évig, a Btk. szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel; a szemérem elleni erőszak, illetve szexuális erőszakként minősített cselekmények az 1978. évi IV. törvény szerint két évtől nyolc évig, a Btk. szerint pedig az egyik öt évtől tíz évig, míg a súlyosabban minősülő cselekmény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Nem változott a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt kiszabandó szabadságvesztés mértéke, ahogy az előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette az 1978. évi IV. törvény és a Btk. szerint is tíztől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
A fentieknek megfelelően a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül többnek a büntetési tétele szigorodott.
A töretlen bírói gyakorlat szerint a két törvény egybevetésekor - az egyes bűncselekményekre irányadó törvényi büntetési tételek mellett - figyelemmel kell lenni az egyes törvények azon általános részi rendelkezéseire is, amelyek az ügyben irányadóak.
Miután a terhelt terhére bűnhalmazatot állapítottak meg az eljárt bíróságok, és vele szemben halmazati büntetést szabtak ki, a halmazati szabályok egybevetése is indokolt.
Az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése szerint a halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre megállapított büntetési nemek, illetve a büntetési tételek közül a legsúlyosabb alapul vételével kellett kiszabni, és a (3) bekezdés szerint akkor, ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendelt, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel a felével emelkedett, de nem érhette el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.
A Btk. 81. § (2) bekezdése tartalmilag ugyanígy rendelkezik.
Ugyanakkor a terhelttel szemben - az élet elleni bűncselekményre tekintettel - halmazati büntetésként az 1978. évi IV. törvény szerint életfogytig tartó, vagy a 40. § (2) bekezdésére figyelemmel húsz évig terjedő, míg a Btk. szerint ugyancsak életfogytig tartó, vagy a 36. § szerint huszonöt évig terjedő szabadságvesztés az irányadó.
Kétségtelen, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén akkor, ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját a Btk. 43. § (1) bekezdése huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg, szemben az 1978. évi IV. törvény 47/A. § (2) bekezdésében írt azon szabállyal, amely az el nem évülő bűncselekmény miatt kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztésből való feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját harminc évben határozta meg.
Miután azonban mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság kizárta a feltételes szabadság kedvezményéből az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terheltet, ennek a szabálynak az adott ügyben nem volt jelentősége.
Így tévedett az ítélőtábla, amikor a terhelttel szemben az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezéseket alkalmazta, mivel azok nem eredményeztek számára kedvezőbb elbírálást.
Miután azonban az I. rendű terhelttel szemben mind az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, mind a Btk. 81. § (4) bekezdése alapján csak életfogytig tartó szabadságvesztés volt kiszabható, e tévedése nem bírt relevanciával.
Ugyanakkor az idézett törvényhely alapján a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány elbírálásakor figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság idézett határozatával megsemmisített törvényi rendelkezést.
Azonban az I. rendű terhelttel szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés - tekintve, hogy a törvény az emberölés súlyosabban minősülő eseteiben a határozatlan tartamú szabadságvesztés alkalmazását önmagában is lehetővé teszi - az Alkotmánybíróság által megsemmisített Btk. 81. § (4) bekezdésének a figyelmen kívül hagyásával is törvényes.
Budapest, 2015. április 21.
A Kúria Sajtótitkársága