A súlyosítási tilalom megsértésének tekintendő, ha a másodfokú bíróság ügyészi fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzmellékbüntetés helyett úgy szab ki pénzbüntetést, hogy annak átváltoztatása hosszabb tartamú szabadságvesztést eredményezhet mint a pénzmellékbüntetés esetleges átváltoztatása esetére elrendelt szabadságvesztés.
Az elsőfokú bíróság a terheltet halmazati büntetésül négy év börtönbüntetésre, négy év közügyektől eltiltásra, végleges hatályú ügyvédi foglalkozástól eltiltásra és egymillió forint pénzmellékbüntetésre íté1te azzal, hogy a pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén tízezer forintonként kell egy-egy nap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni.
A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék a kiszabott szabadságvesztést három évre enyhítette; megállapította, hogy a terhelt a börtönbüntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra; a pénzmellékbüntetést pénzbüntetésként tekintette kiszabottnak, és annak mértékét ötszáz napi tételben, egy napi tétel összegét kettőezer forintban állapította meg azzal, hogy az így kiszabott egymillió forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni
A terhelt által benyújtott, a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány szerint a súlyosítási tilalom megsértésében megnyilvánuló eljárási szabálysértést követett el a másodfokú bíróság, mivel első fokon a szabadságvesztés és a pénzmellékbüntetés napi tételeinek száma összesen 1560 nap volt, míg másodfokon ezeket együttesen 1595 napban állapította meg, és így a másodfokon kiszabott pénzbüntetés lényegesen súlyosabb, mint az első fokon kiszabott pénzmellékbüntetés
Az indítvány a súlyosítási tilalom megsértésére vonatkozó részében megalapozott
Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor
A Be. 354. § (1) bekezdése szerint a vádlott büntetését csak akkor lehet másodfokon súlyosítani, ha a terhére fellebbezést jelentettek be
A terhelt terhére az első fokú ítélet ellen az ügyész nem jelentett be fellebbezést, így súlyosításnak nem volt helye
Az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzmellékbüntetés mértékét, azaz az 1.000.000 forintot a másodfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetés összege nem haladta meg; az is 1.000.000 forint volt
Az 1978. évi IV. törvény 64. § (2) bekezdése szerint a pénzmellékbüntetés legalacsonyabb összege tízezer forint, legmagasabb összege tízmillió forint volt. A 65. § (1) bekezdése szerint pedig a pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén végrehajtandó szabadságvesztésre kellett átváltoztatni, és a (2) bekezdés szerint ilyenkor ezer forinttól tizenötezer forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi szabadságvesztést kell számítani
Eszerint az elsőfokú bíróság által kiszabott 1.000.000 forint pénzmellékbüntetést – meg nem fizetés esetén – száz napi szabadságvesztésre kellett volna átváltoztatni.
A Btk. 50. § (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel, és egynapi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forintban kell meghatározni. Az 51. § (1) bekezdése szerint akkor, ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor e szabályok alkalmazásával ugyan, de a pénzmellékbüntetés helyébe lépő pénzbüntetés mértékét ötszáz napi tételben állapította meg, miután azt - annak meg nem fizetés esetén – ötszáz napi szabadságvesztésre kellene átváltoztatni
Így a másodfokú ítélet ezen rendelkezése folytán a pénzbüntetés megfizetésének esetleges elmulasztásakor a terhelt hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén
Azaz e rendelkezésével a másodfokú bíróság – szemben a Legfőbb Ügyészség által elfoglalt állásponttal – megsértette a súlyosítási tilalmat; az átváltoztatásra vonatkozó rendelkezés ugyanis a Btk. fent idézett szabályán alapul, a napi tételek számához igazodik, ekként a büntetéskiszabás része
A Kúria ezért a másodfokú határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatva a pénzbüntetés napi tételeinek számát akként enyhítette, hogy a pénzbüntetés meg nem fizetése és szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén a terhelt ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint ahogy az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén került volna. Ugyanakkor az egy napi tétel összegét felemelte, ami azonban összességében a terhelt számára nem eredményezett a jogerős határozatban megállapítottnál súlyosabb anyagi jellegű szankciót
Ennek megfelelően a kiszabott pénzbüntetés összege megegyezik a pénzmellékbüntetés összegével, azaz 1.000.000 forint, és a Kúria akként rendelkezett a Btk. 51. § (1) bekezdésére figyelemmel, hogy azt vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Így a pénzbüntetés helyébe - amennyiben a teljes összeg befizetését mulasztja el a terhelt – száz napi szabadságvesztés lép.
Budapest, 2015. április 21.
A Kúria Sajtótitkársága