A hatásköri szabályok és az indokolási kötelezettség megsértése folytán hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha a Büntető Törvénykönyv időbeli hatályának téves értelmezése folytán a járásbíróság törvényszék hatáskörébe tartozó ügyet bírál el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bekezdés], folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont III. fordulat] és 3 rendbeli – két esetben folytatólagosan elkövetett – gyermekpornográfia bűntettében [Btk. 204. § (1) bekezdés a) és b) pont]. Ezért halmazati büntetésül vele szemben nyolc év szabadságvesztést és a közügyektől nyolc év eltiltást szabott ki azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház.
A másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a terhelt terhére megállapított, a Btk. 204. § (1) bekezdés b) pont I. fordulat és a (2) bekezdés szerint gyermekpornográfia bűntetteként értékelt cselekményeket 1 rendbeli gyermekpornográfia bűntettének [Btk. 204. § (1) bekezdés b) pont I. fordulat, (2) bekezdés II. és VI. fordulat] minősítette. A szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát tíz-tíz évre súlyosította.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt eljárási szabálysértésre hivatkozással. Álláspontja szerint az első fokon eljáró járásbíróság részint túllépte hatáskörét, részint pedig indokolási kötelezettségét sértette a bizonyítékok nem megfelelő értékelése kapcsán.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak találta a hatásköri szabályok megsértése vonatkozásában, és ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban mind a hatásköri szabályok megsértését, mind az indokolási kötelezettség megsértését megállapította.
Határozatában kifejtette, hogy az eljárt bíróságok nem adták elfogadható indokát annak, hogy miért az elbíráláskor hatályban lévő Btk.-t alkalmazták a vád tárgyává tett cselekmények elbírálása során. Tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a tényállásban írt magatartásokat mind az elbíráláskor, mind az elkövetéskor hatályban volt törvény azonos büntetési tétellel rendelte büntetni.
Az elbíráláskor hatályban lévő Btk. szerint a minősített szexuális erőszak büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, azaz magasabb mint az elkövetéskor hatályban lévő Btk. szerint kiszabható öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Ez pedig kizárja az elbíráláskor hatályban lévő Btk. alkalmazását.
A Kúria arra is rámutatott, hogy abban az esetben pedig, amennyiben mégis helye van az elbíráláskor hatályban lévő Büntető Törvénykönyv alkalmazásának, az kizárja a járásbíróság hatáskörét, mivel a Be. 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi. Ezért eljárási szabályt sértett a járásbíróság, amikor a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyet bírált el, illetve a Btk. 2. §-a téves alkalmazása folytán részben törvénysértően minősítette a cselekményeket. Az ezzel kapcsolatos jogi indokolást pedig a Kúria oly mértékben találta hiányosnak, hogy ez alapján az érdemi felülvizsgálatra nem volt törvényes lehetőség.
A Kúria ezért mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a 2/2016. számú büntető jogegységi határozatra figyelemmel a megismételt elsőfokú eljárás lefolytatására a törvényszéket jelölte ki.
Budapest, 2017. január 20.
A Kúria Sajtótitkársága