A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletében a terheltet folytatólagosan elkövetett elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége [1978. évi IV. törvény 361. § (1) bek. a) pont] miatt pénzbüntetésre ítélte. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa ellenben a terheltet felmentette. A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen az ügyészség terjesztett elő a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt.
A jogerős határozatok által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a vád tárgyává tett időszakban rendőr őrnagyi rendfokozatban a kerületi rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályvezetőjeként felelős volt azért, hogy a Fővárosi Bíróság előtt több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben a bíróság M. R. I. rendű vádlott házi őrizetét elrendelő végzését, melyben a bíróság napi háromszori ellenőrzést írt elő, a kerületi rendőrkapitányság közrendvédelmi állománya végrehajtsa.
Ennek ellenére a házi őrizet összesen 475 napi tartamából 387 napon az ellenőrzés nem felelt meg a Fővárosi Bíróság végzésében foglaltaknak. 165 napon semmilyen ellenőrzés nem történt, az utolsó eredményes ellenőrzésre 2010. január 13-án történt meg, a következőre pedig 2010. január 17-én, amikor a kiérkező járőr a házi őrizetest már nem találta otthon, mivel nevezett feltehetően 2010. január 16-án a reggeli órákban megszökött. Az elsőfokú ítélet tényállása tételesen rögzíti, hogy 2008. december 14-étől kezdve egészen a házi őrizetes megszökéséig mely napokon nem történt ténylegesen ellenőrzés.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás rögzíti azokat az időpontokat is, amikor a terhelt ellenőrizte a járőrök ellenőrzését hivatott beszámoltató könyveket, amelyek során az ellenőrzés dátumát feltüntette és azt aláírta. A tényállás tartalmazza azt is, hogy 2009. novemberében 4, decemberében 2, 2010. januárjában pedig szintén 2 alkalommal, utoljára 2010. január 12-én és 15-én a beosztott állomány a házi őrizetesek ellenőrzéséről egyáltalán nem számolt be. Rögzíti továbbá az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, hogy a terhelt M. R. házi őrizetének ellenőrzéséről felfektetett mappát egyetlen alkalommal sem ellenőrizte.
Tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt a fenti alkalmak során észlelte a beszámoltatás és a házi őrizet ellenőrzésének hiányosságait, azt hallgatólagosan tudomásul vette, azonban az alárendeltjei felelősségre vonásához szükséges intézkedéseket nem tette meg.
Ezt a tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, miszerint „a vádlott gondatlansága miatt szegte meg az ott felsorolt kötelmeit, amikor alárendeltjeit nem mindenre kiterjedően ellenőrizte”.
A másodfokú felmentő ítélet ellen az ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértően mentette fel a terheltet, mivel az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján megállapítható, hogy a terhelt az ellenőrzési kötelezettségének eleget tett, annak során a házi őrizet ellenőrzésének hiányosságairól tudomást szerzett, tehát a terhelt szándékosan mulasztotta el alárendeltjeinek felelősségre vonását.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos:
Az elsőfokú bíróság tételesen felsorolta a Rendőrség Szolgálati Szabályzatában, a Magyar Köztársaság Rendőrségének Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatában, a házi őrizettel kapcsolatban a Rendőrségre háruló feladatok végrehajtására kiadott ORFK utasításban a rendőrkapitányságok közrendvédelmi osztályvezetői részére meghatározott azok kötelmeket, melyeket a terhelt megszegett. Felsorolta továbbá a terhelt munkaköri leírásának azon rendelkezéseit, melyeknek a terhelt nem tett eleget.
Tény, hogy M. R. a házi őrizetből megszökött. A katonai ítélkezés körében kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint a szolgálatra jelentős a hátrány, ha az a cél, amelynek érdekében az adott szolgálati formát létrehozták, vagy a konkrét szolgálatot megszervezték, meghiúsult. Ha a hátrány nem csupán veszélyként jelentkezik, de mint eredmény be is következik, a minősített esetet kell megállapítani. Az ítélkezési gyakorlat ilyennek tekinti többek között, ha a fogvatartott (őrizetben lévő) személy megszökött. Ebben az esetben pedig vizsgálni kell, hogy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések megszegése és a jelentős hátrány létrejötte között van-e ok-okozati összefüggés. Ennek vizsgálatát mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság elmulasztotta.
A terhelt azért nem lehetett abban a helyzetben, hogy az alárendeltjei kötelezettségszegései miatt szükséges intézkedések megtétele iránt intézkedjék, mert a számára előírt ellenőrzési kötelezettségeket sem teljesítette. Az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna azt is, hogy különösen a bekövetkezett eredményre, nem valósult-e meg az 1978. évi IV. törvény 362. §-a szerinti elöljárói ellenőrzés elmulasztása. E bűncselekményt ugyanis nem csak az az elöljáró valósítja meg, aki ellenőrzési kötelezettségeit egyáltalán nem teljesíti, hanem az is, aki azt nem a szabályzatokban, illetve utasításokban foglaltaknak megfelelően látja el; a hiányos, felületes vagy hanyag ellenőrzés is megalapozhatja a bűnösség megállapítását.
Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsát új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
Budapest, 2014. január 7.
Kúria Sajtótitkársága