Az adócsalást közvetett tettesként elkövető terhelt is eltiltható a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól
A járásbíróság a 2015. április 29. napján kihirdetett ítéletével K. I. I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], melyből 1 rendbelit folytatólagosan követett el, emellett a terhelttel szemben a járásbíróság korábbi ítéletével alkalmazott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette; a próbára bocsátással érintett, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettére is tekintettel halmazati büntetésül két év – végrehajtásában négy évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától három év eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét; ugyanakkor őt 1 rendbeli adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. § (3) bekezdés] vádja alól felmentette. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2016. május 4. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét K. I. I. rendű terheltre vonatkozóan részben megváltoztatta, a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás tartamát öt évre súlyosította és mellőzte a pártfogó felügyelet elrendelését, egyebekben azt helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen K. I. I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt védője útján, abban csak a Be. 427. §-ára hivatkozva, miután azonban egyrészt arra utalt, hogy bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, az indítvány e részében a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontján, a vele szemben alkalmazott büntetés törvénysértő voltára hivatkozó részében pedig a 416. § (1) bekezdés b) pontján alapul.
Sérelmezte az ügyvezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltását is, arra hivatkozva, hogy ő egyik gazdasági társaságnak sem volt ügyvezetője, ezt a tényállás rögzítette is és ugyan ez a joghátrány a foglalkozás gyakorlásához szükséges ismeretekkel rendelkező személlyel szemben is alkalmazható, azonban a foglalkozás gyakorlásához szükséges esetleges szakképesítését a bíróság nem vizsgálta, miként azt sem, hogy az ehhez szükséges ismeretekkel rendelkezett-e, így olyan foglalkozás gyakorlásától tiltották el, amelyet jogszabálynál fogva nem is gyakorolhatott.
A gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától történő eltiltás az 1978. évi IV. törvény 56. § (1) bekezdés b) pontján alapul. Eszerint a foglalkozástól azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.
A törvényi megfogalmazásból egyértelműen következik, hogy a foglalkozás felhasználásával történő elkövetés esetén – szemben a felhívott törvényhely a) pontjában foglaltakkal – a büntetési nem alkalmazásának a szakképzettség nem feltétele. Ennek megfelelően a szakképzettséghez vagy hatósági engedélyhez nem kötött foglalkozáson lényegében a ténylegesen betöltött munkakört, azaz a végzett munkát kell érteni.
A tényállásban rögzített elkövetési módból és az elkövetés körülményeiből pedig egyértelműen következik, hogy a terhelt a foglalkozása nyújtotta lehetőségeket használta fel a bűncselekmény véghezvitelére.
A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a gazdasági társaság tényleges irányítását K. I. I. rendű terhelt látta el, a valótlan tartalmú számlákat az ő közreműködésével állították be a könyvelésbe, abból a célból, hogy az adóbevallási időszakok vonatkozásában a cég fizetendő adóját csökkentsék, és a NAV megyei Igazgatóságához az Áfa-bevallást is K. I. I. rendű terhelt nyújtotta be.
Mindezekre tekintettel az adócsalási cselekményeket nem tettesként, hanem a tévedésben lévő ügyvezető felhasználásával mint az 1978.évi IV. törvény 20. § (2) bekezdése szerinti közvetett tettes követte el.
Ez azonban – miután a közvetett tettesre ugyanazok a szabályok irányadóak, mint a tettesre – nem eredményezett törvénysértő büntetést.
Mindezekre figyelemmel tehát K. I. I. rendű terhelt eltiltása a gazdasági társaság vezető tisztségviselő foglalkozás gyakorlásától nem volt törvénysértő.
Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat K. I. I. rendű terheltre vonatkozó részében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. február 14. napján
A Kúria Sajtótitkársága