Törvényes a csoportosan, részben társtettesként, részben bűnsegédként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének minősítése, ha a tulajdon elleni szabálysértésen tetten ért sértetteket a rendőrök az intézkedés szükségességét meghaladóan bántalmazzák.
A pótmagánvádlók vádindítványa alapján folytatott eljárásban a törvényszék katonai tanácsa az ítélőtábla végzésével helybenhagyott ítéletében a rendőr tiszthelyettes terhelteket bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, csoportosan – egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként –, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében [Btk. 301. § (1) és (2) bekezdés], ezért egyikőjüket végrehajtandó, két másik társát pedig próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre lefokozásra ítélte.
A jogerős határozatok ellen a terheltek meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.
Indokai szerint az eljárt bíróságok határozatai egyrészt megalapozatlanok, másrészt támadta a tényállás nem fedi a jogi minősítését. Álláspontja szerint az ítéletek részint nem tartalmaznak valamennyi terhelt tekintetében elkövetési magatartást, részint egyáltalán nem tartalmaznak tényállást, a csoportos és társtettesként való elkövetésnek nincs a tényállásban rögzített alapja, nem derül ki, hogy a terheltek egymás tevékenységéről tudtak, illetve milyen elkövetési magatartást valósítottak meg közösen, ahogy az sem, hogy ki és milyen bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott akár pszichikai, akár fizikai segítséget és melyik társának. Végezetül kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított jogkövetkezmények még az alkalmazott minősítés mellett is aránytalanul súlyosak, sértik a belső arányosság és a fokozatosság elvét.
A felülvizsgálati indítvány a jogerős határozatok megalapozottságát vitató részében a törvényben kizárt, egyébként alaptalan.
A jogerős ítéleti tényállás lényege szerint a tulajdon elleni szabálysértés elkövetésén tetten ért sértetteket a helyszínre érkező rendőrök – közöttük az I. rendű és a II. rendű terhelt – igazoltatták, majd a II. rendű terhelt az egyik sértettet egy alkalommal kis erővel ököllel gyomorszájon ütötte. A rendőrök a sértettek kezeit hátrabilincselték, és a II. rendű terhelt az egyik hátrabilincselt sértettet a felső testének jobb oldalán közepes-nagy erővel megrúgta. Ezt követően a hátrabilincselt kezű sértetteket hasra fektették, és megérkezett a helyszínre a III. rendű terhelt is. Az I. rendű terhelt egy másik sértettet ezalatt több alkalommal kis erővel megrúgta, és a lábával a sértettet visszanyomta a földre. Ezután a III. rendű terhelt egy köteg kukoricacímerrel több alkalommal, kis erővel megütötte az egyik sértett arcát, majd ugyanígy bántalmazta a másik sértettet is. Majd a II. rendű terhelt a másik sértettet felállította és hátulról a jobb combján közepes erővel megrúgta, amitől a sértett összerogyott, a jobb comb zúzódását elszenvedve, ami nyolc napon belül gyógyult.
E tényállás szerint tehát
- az I. rendű terhelt jelen volt, amikor a II. rendű terhelt az egyik sértettet gyomorszájon ütötte, ő maga pedig ezalatt a másik sértettet rugdosta;
- a II. rendű terhelt az egyik sértettet gyomorszájon ütötte, majd a felső testére irányzott rúgással neki sérülést, a másik sértettnek pedig a combjára irányzott rúgásával sérülést okozott, és jelen volt, amikor az I. rendű terhelt a másik sértettet bántalmazta,
- a III. rendű terhelt jelen volt, miközben az I. rendű terhelt a másik sértettet bántalmazta, a II. rendű terhelt a másik sértettet felállította és hátulról a jobb combján közepes erővel megrúgta, ő maga pedig egy köteg kukoricacímerrel több alkalommal, kis erővel mindkét sértettet.
A rendőri intézkedés kétségtelenül okszerű volt, az azonban – éppen a sértetteket bántalmazó rendőrök magatartása folytán – túllépett a jogszerűség határain; a tényállás szerint a sértettek a rendőri intézkedésnek nem álltak ellen, a terheltek tehát szükségtelenül és jogellenesen alkalmaztak – egyébként sem megengedett módon – erőszakot a sértettekkel szemben.
A Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Abban pedig egységes a bírói gyakorlat, hogy a csoportos elkövetés bármely elkövetői minőség – tettesség, társtettesség vagy részesség – mellett megállapítható.
Ekként az I. rendű terhelt egy sértettet bántalmazott, a másik sértett bántalmazásánál pedig jelen volt, így cselekményeinek minősítése 2 rendbeli csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, mely egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett; a II. rendű terhelt mind a két sértettet bántalmazta cselekményeinek minősítése 2 rendbeli csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, a III. rendű terhelt mindkét sértettet bántalmazta, ekként cselekményeinek minősítése 2 rendbeli csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette.
Miután a minősítés törvényes, és az eljárt bíróságok nem sértettek más anyagi jogi szabályt sem a büntetés kiszabása során, a védő által hivatkozott felülvizsgálati ok nem valósult meg.
Megjegyzi a Kúria, hogy a kiszabott büntetések még abban az esetben sem lennének törvénysértőek, ha a terheltek cselekménye nem minősülne csoportosan elkövetettnek; és a büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2005.337.).
Emellett a terheltekkel szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés kifejezetten méltányos, inkább enyhének tekinthető, az a büntetési célok eléréséhez szükséges. A terheltek magatartásukkal súlyosan sértették a rendőrség, mint a közrend fenntartására és a jogellenes cselekmények megelőzésére és felderítésére létrehozott állami szerv iránti közbizalmat. Így valamennyi terhelt méltatlanná vált arra, hogy akár a rendőrségnél, akár bármely más fegyveres szervnél rendfokozatot érjen el, ezt az I. és a III. rendű terhelteknél a lefokozás mint katonai büntetés, a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt II. rendű terheltnél a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásával érték el az eljárt bíróságok.
Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
Budapest, 2017. szeptember 11.
A Kúria Sajtótitkársága