A felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránt előterjesztett kérelmét a társadalombiztosítási szerv elutasította, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 2012. április 1. napjától véleményezhetően 58%-os, B2 minősítési csoportba tartozik, azonban nem rendelkezik a szükséges biztosítási idővel. A felperes keresetében az ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte nem vitatva, hogy nem rendelkezik a jogszabályban előírt biztosítási idővel, ápolási díjban részesült, amely időtartamot biztosítási időként kellene figyelembe venni. A bíróság a felperes keresetét elutasította, hivatkozva a Kúria Mfv.III.10.710/2013/6. számú ítéletében kifejtett álláspontra. A felperes orvosszakértő kirendelése iránti bizonyítási indítvány teljesítését a bíróság mellőzte azzal, hogy abban az esetben sem lehetne a biztosítási idő hiányában a felperes részére megváltozott munkaképességű személyek ellátását megállapítani, ha a szakértői szakvélemény a felperes egészségi állapotát a komplex bizottsági véleménytől eltérő mértékben állapítaná meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet Pp. 3. § (2) bekezdésébe és 155/A. §-ába ütközését állította.
A Kúria ítéleti érvelése szerint: a Pp. 155/A. §-a alapján a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványhoz nincs kötve, dönthet úgy, hogy kezdeményezi az eljárást – akár részben, vagy részben más kérdésekkel – de el is utasíthatja azt. Amennyiben az eljáró bíróság úgy dönt, hogy a fél indítványa ellenére nem kezdeményez előzetes döntéshozatali eljárást, az ezt elutasító döntését indokolni köteles. Ha a fél indítványát elutasítja és a fél az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslat során sérelmezi annak tartalmát, annak esetleges alapossága sem eredményezheti az ügy érdemében hozott határozat hatályon kívül helyezése mellett az eljárt bíróság új eljárásra kötelezését, meghatározott kérdések feltételére, valamint a felsőbb bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére utasítást sem adhat. A Kúria számos korábbi határozatában kifejtette, hogy nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem a közösségi jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek (Legfelsőbb Bíróság Gf.X..30.120/2005.-EBH 2005. évi 1320. szám, BH 2006. évi 18. számú eseti döntése). Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, mivel a felperes az általa megfogalmazottak szerint ténylegesen nem a közösségi jog értelmezését kérte, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek. A nemzeti jog értelmezése azonban nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Előzetes döntéshozatali eljárás csak olyan kérdésben kezdeményezhető, amelynek az adott ügy eldöntése szempontjából jelentősége van, azonban a felperes által felvetett kérdések ilyennek nem tekinthetőek. A Kúria megállapította, hogy a bíróság a Pp. 155/A. §-ban írtaknak megfelelően elbírálta, végzésével elutasította és megindokolta a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének elutasítását, így az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelem elbírálása során nem követett el lényeges eljárási szabályszegést, amely miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének, a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának lenne helye.
Budapest, 2016. március 30.
A Kúria Sajtótitkársága