Kfv.VI.35.721/2012.
A felperes mint építési vállalkozó 2010. március 30-án vette át a munkaterületet, a műszaki ellenőr 2010. április 1-jén a munkavégzés felfüggesztését rendelte el további intézkedésig. A munka folytatására az ellenőr engedélye alapján 2010. május 25-étől került sor, az útfelújítás 2010. június 17-én fejeződött be.
A felperes iparűzési adó bevallásában tevékenysége időtartamát 26 napban határozta meg, a megszakítást nem vette figyelembe, a fizetendő adót 0 forintban jelölte meg.
Az elsőfokú hatóság határozatában kötelezte a felperest 255.000 forint iparűzési adó megfizetésére, mivel 2010. március 30-tól 2010. június 17-ig végzett építőipari tevékenységet. A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete folytán a törvényszék az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének elbíráslása során a Kúria a törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta azzal, hogy az új eljárásra kötelezést mellőzte. Osztotta az elsőfokú bíróság azon véleményét, hogy a munkavégzési tilalomhoz kapcsolódó időtartam nem számolható el az iparűzési tevékenység körében, vagyis jelen esetben a felperes által végzett, figyelembe vehető építőipari tevékenység 2010. március 30-án és 31-én, valamint 2010. május 25. és 2010. június 17. napja között folyt. A Htv. 37.§ (2) bekezdés b) pontja a „folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység” meghatározást tartalmazza, amennyiben az építőipari tevékenység megszakítással folyik, úgy a munkavégzéssel nem érintett időszak az iparűzési adó megállapítása tekintetében nem vehető figyelembe. Ezt az álláspontot támasztja alá a jogszabályhoz fűzött jogalkotói indoklás is.
Budapest, 2013. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága