A Kúria agrártámogatási ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a közigazgatási eljárás törvényi szabályai között az alapelvi rendelkezések perben is érvényesíthető jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek. Az alapelvi rendelkezésekből következő kiszámítható működés, a törvényes működés mellett, azzal egyenértékű kötelezettség a közigazgatási szerv számára.
Agrártámogatási ügyben az együttműködés, a jóhiszemű eljárás, valamint az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelme a támogatási szerv számára azt a kötelezettséget jelenti, hogy a jogviszony létrejöttekor elfogadott tényhelyzetet és a gazdálkodónak akkor és azt követően - a jogviszony időtartama alatt - fel nem rótt mulasztást a felek közötti tartós jogviszony végén, utólagosan és visszamenőleges hatállyal nem lehet felróni.
A támogatási szerv a 2008. év végén benyújtott támogatási és kifizetési kérelmeket jogszabály alapján bírálta el és adott helyt azoknak. Megtehette volna, de nem folytatott le adminisztratív ellenőrzést arra nézve, hogy a gazdálkodó eleget tett-e a rendeleti szabály szerinti regisztrációs kötelezettségének. Hasonlóképpen nem is tájékoztatta arról, hogy a regisztrációs kötelezettség elmulasztása jogkövetkezményként jogosulatlanul igénybe vett támogatás megállapítására vezet a felhasználás ötödik évében.
A gazdálkodó ügyfél nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy évekig folytatott gazdálkodásáról, folyamatosan meghozott gazdasági döntéseiről az ötödik év végén a támogatási szerv olyan okból állapítsa meg azok jogszerűtlenségét – és alkalmazzon a gazdálkodóval szemben több évre kiható pénzügyi szankciót -, amelyet a támogatási kérelem elbírálása kapcsán, 2008-ban megállapítani elmulasztott.
Budapest, 2015. március 31.
A Kúria Sajtótitkársága