Mfv.II.10.278/2013/4
A felperes az alperesnél állt hivatásos szolgálati jogviszonyban osztályvezetői beosztásban. A gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságáról történő visszatérése után eredeti beosztásába visszahelyezték, de tényleges munkába állását megelőzően a főosztályvezető a saját helyettesét bízta meg az osztályvezetői feladatok ellátásával. A megbízott osztályvezető a felperes anyaságára vonatkozóan többször tett negatív kijelentést a munkatársai előtt és azt hangsúlyozta, hogy a felperes egyedülálló anyaként a jövőben sokat lesz távol. A főosztályvezető a felperes részére alacsonyabb beosztást ajánlott fel, amelynek visszautasítását követően a szolgálati jogviszonya felmentéssel, majd – a felperes és korábbi felettese közbenjárására tekintettel – áthelyezéssel szűnt meg.
A felperes a nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti keresetét a munkáltató diszkriminatív magatartására alapította és azt állította, hogy az osztályvezetői kinevezéskor továbbá az áthelyezés során az anyasága miatt hátrányosan megkülönböztették.
Az ügy azért minősült nehéz megítélésűnek, mert a megismételt eljárás során a bíróságok eltérően értelmezték a felperes keresetének ténybeli alapját, továbbá nem megfelelően alkalmazták az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény bizonyítási teherre vonatkozó 19. §-át.
A Kúria a felperes keresetének részben helyt adott és az osztályvezetői megbízás visszavonása körében megállapította a munkáltató diszkriminatív eljárását és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.
Budapest, 2014. február 4.
A Kúria Sajtótitkársága