I. A járásbíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a fiatalkorú terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 271. § (1) bekezdés] és testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés]. Ezért vele szemben – halmazati büntetésül – 80 óra könnyű fizikai munkakörben végzendő közérdekű munka büntetést szabott ki. Figyelmeztetett továbbá a közérdekű munka esetleges szabadságvesztésre történő átváltoztatására.
A fiatalkorúak bíróságaként eljáró járásbíróság határozatát bírósági titkár hozta meg.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a fiatalkorú terhelt ügyében bírósági titkár a Be. 448. §-ának (2) bekezdése szerinti fiatalkorúak ügyeinek intézésére kijelöléssel rendelkező bíró helyett nem járhatott volna el. A törvénysértés a Be. 373. § (1) bekezdésének II. a) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértést eredményezett, ezért a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. A BH 2014.334. számú eseti döntésben kifejtettekkel egyezően rögzítette, hogy a Be. XXVII. Fejezetében szabályozott, tárgyalás mellőzésével lefolytatható külön eljárásban a Be. 544. §-ában meghatározott ügydöntő végzés meghozatalára egyesbíró jogosult, és a Be. 547. §-ának (5) bekezdése alapján – ha a tárgyalás mellőzését az ügyész indítványozta – a végzést bírósági titkár is meghozhatja. A Be.-nek a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás külön szabályait tartalmazó XXI. Fejezetében a 466. § azonban előírja, hogy a törvény rendelkezéseit a fiatalkorú elleni eljárásban e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Erre figyelemmel a tárgyalás mellőzésével folytatott külön eljárás során is alkalmazni kell a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás eltérő szabályait.
A Be. 448. §-ának (2) bekezdése értelmében a fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró) az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró; azaz a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban kizárólag az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró hozhatja meg tárgyalás mellőzésével a Be. 544. §-a szerinti végzést is. A bírósági titkár a Be. 448. §-ának (2) bekezdése szerinti kijelöléssel rendelkező bíró helyett nem járhat el.
A terhelt a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, így a jogerős ügydöntő határozatot meghozó bíróság nem volt törvényesen megalakítva. Ennél fogva a bíróság határozatát a Be. 373. § (1) bekezdésének II. a) pontjában meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel hozta meg.
A Kúria ezért a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okból, a Be. 428. §-ának (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot új eljárásra utasította.
IV. A határozat elvi tartalma:
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványra tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben a bűnösség kimondásának nem lett volna helye.
A Kúria a legfőbb ügyész megállapításával egyetértett.
A Be. 544. §-ának (3) bekezdése alapján – ha a törvény másként nem rendelkezik – a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésre az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Be. XXVII. Fejezetére irányadó különös szabályként a Be. 547. §-ának (3) bekezdése meghatározza a tárgyalás mellőzésével hozott végzés rendelkező részének a tartalmát. Aszerint a tárgyalás mellőzésével hozott végzés rendelkező részének tartalmaznia kell:
a) a bűncselekmény megjelölését,
b) a kiszabott büntetést, az előírt jóvátételi munkát, az alkalmazott próbára bocsátást vagy megrovást,
c) a jogszabályon alapuló egyéb rendelkezéseket,
d) a Be. 548. és a Be. 550. §-ban foglaltakra való figyelmeztetést.
A tárgyalás mellőzésével meghozott ügydöntő végzés rendelkező részére is irányadóak tehát a Be. 258. § (2) bekezdésének eltérést meg nem engedő előírásai közül azok, amelyek nem ellentétesek a Be. 547. §-ának (3) bekezdésével, valamint a külön eljárás további rendelkezéseivel [különösen a Be. 547. § (1) bekezdésével].
Ennek megfelelően a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben a bíróság nyilvánvalóan nem mentheti fel a vádlottat az ellene emelt vád alól és nem szüntetheti meg a vele szemben indított eljárást. Miután végrehajtandó szabadságvesztés sem szabható ki, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját sem határozhatja meg. Kötelező kellékei viszont az esetleges előzetes fogvatartásra vonatkozó adatok, valamint a terhelt neve és személyi adatai [Be. 258. § (2) bekezdés a) és b) pontja]. A bűnösség kimondása [Be. 258. § (2) bekezdés c) pontja] ellenben elmarad, mert azzal ellentétes értelmű a Be. 547. § (3) bekezdésének a) pontja, a bűncselekmény megjelölésének kötelező előírása. Ez a különös rendelkezés felesleges volna, ha a bűnösség kimondása és a bűncselekmény megnevezése [Be. 258. § (2) bekezdés c) és d) pontjai] a tárgyalás mellőzésével hozott végzésnél is a bűnösséget kimondó ítéletre vonatkozó szabályok szerint alakulna. A jogalkotó a különös szabályt éppen azért írta elő, mert ez a rendelkezés [összhangban a Be. 547. § (3) bekezdés b) pontjával] a bűnösség kimondása helyett azt kívánja meg, hogy a végzésében a bíróság a terhelttel szemben a megjelölt bűncselekmény miatt büntetést szabjon ki, illetve jóvátételi munkát írjon elő, avagy próbára bocsátást, megrovást alkalmazzon.
A tárgyalás mellőzésével meghozott végzésben ezért helytelen a bűnösség kimondása, de téves a legfőbb ügyészi indítványban írt „bűncselekmény elkövetésének és a büntethetőségnek a megállapítása” is, mely esetenként az „elkövette” ige alkalmazásával mégis előfordul.
A bűnösség kimondása azt jelenti, hogy a terhelt bűncselekményt követett el és ezért büntethető [Be. 330. § (1) bekezdés]. Amennyiben arra, hogy a terhelt a bűncselekményt elkövette és ezért büntethető a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben külön utalni kellene, akkor erre éppen a bűnösség kimondása szolgálna, hiszen az említett tartalomnak ennél pontosabb és az eljárásjogi törvény előírásaihoz illeszkedő megfogalmazása nincsen. Másként fogalmazva, amennyiben minderre a külön eljárásban hozott végzés rendelkező részében utalni kellene, akkor az kizárólag a bűnösség kimondásával történne.
A konkrétan vizsgált külön eljárás lényege, hogy a bíróság az általános szabályoktól eltérően úgy állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét és alkalmaz vele szemben büntetőjogi szankciót, hogy nem tart tárgyalást, nem vesz fel bizonyítást, nem hallgatja meg a feleket és nem biztosítja számukra a felszólalás lehetőségét, tehát a terhelttel szemben tárgyalás nélkül alkalmaz meghatározott bűncselekmény miatt szankciót. A bűnösség kimondása a külön eljárásokban is bizonyítást feltételez. Így például a XXVI. fejezetben szabályozott tárgyalásról lemondás esetén, ahol a bíróság nem tart tárgyalást, hanem nyilvános ülésen a terheltet kihallgatja és az ítéletben kimondott bűnösségét elsősorban az előtte tett beismerő vallomásra alapítja [Be. 542/A. § (5) bekezdés].
A tárgyalás mellőzésével folytatott eljárásban ettől eltérően a bíróság nem vesz fel bizonyítást. Nem a bizonyítási eljárásban megvizsgált, majd mérlegelt bizonyítékok alapján von következtetést a büntetőjogi felelősségre, hanem a Be. 544. §-ának (1) bekezdésében előírt feltételek megállapításának eredményeként. Ezért nem ítélettel dönt és bűnösséget sem állapít meg.
Mindezekre figyelemmel a tárgyalás mellőzésekor a Be. 258. § (2) bekezdésének c) pontja nem érvényesül. Helyette a speciális előírás, a Be. 547. §-ának (3) bekezdése határozza meg a tárgyalás mellőzésével meghozandó végzés rendelkező részének a tartalmát. A két törvényhely egymástól eltérő rendelkezés tartalmaz, egymással konkurál, ezért a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben bűnösség kimondásának nincs helye (ahogy erre korábban a Kúria a Bfv.II.532/2013/5. számú határozatában is utalt).
Budapest, 2015. november 16.
A Kúria Sajtótitkársága