Mfv.I.10.383/2013/5.
A felperes az alperesi szövetkezet tagja, 2010. október 28-áig a háromtagú igazgatóság tagja volt, vagyis az alperes vezető tisztségviselőjének számított. Ezen túlmenően a felek között munkaszerződés jött létre, amely szerint a felperes az alperes L-i telepének vezetője volt.
A 2010. szeptember 30-án megtartott rendkívüli igazgatósági ülésen a felperes az E. utcai ingatlan eladási árát nem kifogásolta, azonban előadta, ha az igazgatóság nem hoz olyan határozatot, hogy a teljes vételárból valamennyi banki hitelt visszafizessék és a jelzálogot töröltessék, akkor nem javasolja a jogügyletet. Az igazgatóság – a felperes által is aláírt - egyhangú határozatában arról döntött, hogy 2010. december 16-án igazgatósági ülést tart a vételár teljes felhasználásáról.
Az alperes 2010. november 18-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes megbízása alapján eljáró jogi képviselője a szövetkezet budapesti ingatlana egy részének eladására kötött szerződést a vevőnek és a szövetkezetnek 2010. november 9-én megírt levéllel semmisség jogcímén megtámadta, és ezzel jelentősen megnehezíti vagy akár meg is hiúsíthatja az ingatlan értékesítését. Ezen kezdeményezés nyomán a szövetkezet további működése veszélybe kerülhet azzal, hogy nem jut hozzá a szerződésben foglalt vételárhoz, valamint a szövetkezet hitelezőinek érdekei sérültek.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a munkáltató rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
Az alperes által a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúria a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy a felperes 2010. november 9-én írt levelével eltért korábbi álláspontjától saját magatartásával helyezkedett szembe, mivel addig sem az adásvételi szerződés megkötését, sem a vételárat nem kifogásolta.
A felperes tagi és munkavállalói minősége egyértelműen megalapozza a semmisség megállapításának tárgyában fennálló érintettségét, ebből következően megalapozatlan azon másodfokú ítéleti megállapítás, hogy a felperes az alpereshez eljuttatott levelét nem mint munkavállaló, hanem mint a szövetkezet tulajdonostársa, illetve vezető tisztségviselője írta. A felperes saját korábbi magatartásával szembehelyezkedve tett munkavállalóként is olyan lépéseket, amelyek az alperes további működését tette kétségessé az ingatlan adásvételéből befolyó vételár hiányában. A fentiek alapján a rendkívüli felmondás jogszerű.
Budapest, 2014. március 19.
A Kúria Sajtótitkársága