Tájékoztató a Kúria Bfv.II.68/2019. számú jelentős ügyben 2019. március 28-án hozott határozatáról.
1. A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott véglegessé vált nem ügydöntő határozat ellen nincs helye felülvizsgálatnak, mert az nem jogerős ügydöntő határozat.
2. Amennyiben a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott véglegessé vált nem ügydöntő határozat törvénysértő rendelkezést tartalmaz, annak orvoslására – bár a Bv.tv. és a Be. nem tartalmaz rendelkezést rá – nincs más lehetőség, mint újabb eljárás lefolytatása a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában.
A törvényszék végzésével elutasította a terhelt védője által előterjesztett szabadságvesztés (további) elhalasztása és a végrehajtás függőben tartása iránti indítványát.
A védő fellebbezése alapján másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést.
A bíróság véglegessé vált határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 648. § b) pontja és a 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján. A terhelt arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértéssel hagyta helyben az elsőfokú végzést, mert betegsége az életét közvetlenül veszélyezteti. Ezért a bíróság véglegessé vált döntésének hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt. Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg döntésének jogszabályi alapját. A másodfokú bíróság a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) 39. §-ának egyes bekezdéseit hívta fel.
A szabadságágvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyú ügy: büntetés-végrehajtási ügy. A (per)bíróságnak a büntetés végrehajtásával kapcsolatos olyan eljárása, amely érinti a büntetés megkezdésének időpontját [Bv.tv. 3. § 1. pont]. E tárgyban a Bv.tv. 39. §-án túl a Bv.tv. 44. § A rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye (Be. 648. §).
A bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról [Be. 456. § (1) bekezdés 1. mondat]. Ez a rendelkezés lényegében megegyezik a korábbi büntetőeljárási törvény szabályával, amely kimondta, hogy a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról kell határoznia [korábbi Be. 257. § (1) bekezdés 2. mondta]. A lényegében azonos szabályozásra figyelemmel nincs ok változtatni azon a következetes ítélkezési gyakorlaton, amely szerint ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.). A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat (Bv.tv. 39. §) ilyen tárgyú döntést nem tartalmaz.
A bíróság szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozata nem ügydöntő végzés [Bv.tv. 44. § (3) bekezdés, Be. 449. § (2) bekezdés]. Nem válhat jogerőssé, hanem (csupán) véglegessé, amely után már nem változtatható meg [Be. 460. § (1) bekezdés].
Egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a tételesen meghatározott kérdésekről (Be. 671. §).
A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott véglegessé vált határozat kapcsán is előfordulhat, hogy az nem a törvénynek megfelelő rendelkezést tartalmaz. Az értelemszerű alkalmazás alapján ebben az esetben alapügyön a véglegessé vált határozat értendő, s ha az törvénysértő rendelkezést tartalmaz, annak orvoslására – bár a Bv.tv. és a Be. nem tartalmaz rendelkezést rá – nincs más lehetőség, mint újabb eljárás lefolytatása a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása tárgyában.
Álláspontjának kialakítása körében a Kúria figyelemmel volt a Legfelsőbb Bíróság által hozott 2/2010. (VII.16.) BJE határozat indokolásának II. pontjában foglaltakra, amely szerint a nem ügydöntő határozatok – a fellebbezési jog folytán – alaki jogerőre természetesen képesek, azonban – tartalmuk miatt – anyagi jogerőhatásuk (ítélt dolog) nincs. Ehhez képest annak sincs elméleti akadálya, hogy az általuk eldöntött kérdés újból eldönthetővé váljon, illetve ez nem rendkívüli jogorvoslatokhoz kötött.
A Kúria azért döntött a jelen ügyben a védő felülvizsgálatot meg nem alapozó indítványáról, mert a védő azt egyrészt kifejezetten felülvizsgálati indítványnak nevezte meg, másrészt – és ennek van elsődleges jelentősége – a döntést kifejezetten a Kúriától igényelte. Egyébként minden ilyen esetben – függetlenül attól, hogy az indítványozó az indítványát felülvizsgálati indítványnak nevezi-e meg – mellőzni kell az indítvány Kúriához való felterjesztését, és az indítványt – a tartalma szerint – újabb eljárás lefolytatására irányuló indítványként kell elbírálni.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt, mint a törvényben kizárt indítványt – a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján – elutasította.
Budapest, 2019. április 2.
A Kúria Sajtótitkársága