Sajtóközlemény jogegységi határozatról

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2016. június 6.

Amint arról korábban a Kúria már tájékoztatást adott, a Polgári Kollégium vezetőjének 2016. május 6-án megtett indítványa alapján a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések érvényességével kapcsolatban újabb jogegységi eljárás volt folyamatban a Kúrián. E jogegységi eljárásban a Kúria Polgári Kollégiumának öttagú tanácsa – a kollégiumvezető-helyettes elnökletével – a mai napon meghozta az 1/2016. PJE számú jogegységi határozatot, amelyről a Kúria az alábbi tájékoztatást adja.

Hangsúlyozandó, hogy sem a jogegységi indítvány, sem az annak alapján lefolytatott eljárás nem terjedt ki arra a kérdésre, hogy egy konkrét fogyasztói kölcsönszerződés milyen feltételek mellett minősül deviza alapúnak, mivel e kérdésben a 6/2013. PJE számú jogegységi határozatában a Kúria már állást foglalt. E jogegységi határozat indokolása (III/2/a. pont) ugyanis már utalt arra, hogy a szerződés tárgya érvényes meghatározásának tekintendő az is, ha a kölcsönadott devizaösszeg nem szerepel ugyan a szerződésben, de az, valamint a törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatóak a szerződés rendelkezései alapján.

A most meghozott újabb jogegységi határozatában a Kúria a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződésekre konkretizáltan abban a kérdésben foglalt állást, hogy a szerződés mikor felel meg a kölcsönszerződés tárgyára és a törlesztőrészletek meghatározására vonatkozó törvényi előírásoknak.

A jogegységi indítványra tett észrevételében a legfőbb ügyész úgy foglalt állást, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén nem szükséges, hogy a szerződés a folyósított összeg és a törlesztések összegét tételesen tartalmazza, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva.

A három pontból álló jogegységi határozat – amelynek rendelkező része itt olvasható – úgy foglal állást, hogy a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés akkor is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) és e) pontjai által előírt követelményeknek, ha az írásbeli szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – tartalmazza a kölcsönösszeg devizában kifejezett ellenértéke kiszámításának, valamint a törlesztőrészletek száma, összege és időpontja kiszámításának a módját. Az ezen kiszámítási mód alapján a pénzügyi intézmény által kalkulált összegeket tartalmazó, a szerződéskötést követően közölt egyoldalú jognyilatkozat (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv, fizetési ütemezés) a pénzügyi intézmény fogyasztónak nyújtott tájékoztatásának minősül, amely nem érinti a szerződés létrejöttét vagy érvényességét.

Budapest, 2016. június 6.

A Kúria Sajtótitkársága