A sajtóban „darnózseli gyilkosságként” emlegetett ügyben a bizonyítandó, perdöntő tény az, hogy a vádlott megölte a sértettet, és ez az ő tudatában miként jelent meg

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. november 18.

Tájékoztató a Kúria Bhar.III.1.530/2019. számú jelentős ügyben 2020. október 16-án hozott határozatáról.

A megyei főügyészség vádiratában a vádlottal szemben a Btk. 160.§ (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette miatt emelt vádat.

A törvényszék a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárása során a 2019. március l. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az ellene emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. október 29. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

A vádlottal szemben korábban alkalmazott próbára bocsátást megszüntette, és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164. §-ának (l) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdése szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettében. Ezért, valamint a próbára bocsátás megszüntetése következtében az 1978. évi IV. törvény szerinti könnyű testi sértés vétsége miatt, halmazati büntetésül 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által 2014. július 2. napjától 2016. december 2. napjáig előzetes fogva-tartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben a Be. 615. §-a (l) bekezdésére és (2) bekezdésének a) pontjára figyelemmel az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője felmentésért, illetve támadott határozat hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be másodfellebbezést.

A Kúria a másodfellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el.

Jelen ügyben a bizonyítandó, perdöntő tény az, hogy a vádlott megölte a sértettet, és ez az ő tudatában miként jelent meg.

Kérdés volt tehát, hogy helyes-e perrendileg a ténymegállapításhoz vezető út, aminek két lényeges pontja van. Az egyik, hogy a sértett halálát idegenkezűség okozta, a másik pedig, hogy ez az idegen kéz a vádlott keze volt.

A másodfokú bíróság ítéletében végig vizsgálta az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenységét, rögzítette ezzel kapcsolatos álláspontját, amivel a Kúria egyetértett. Helyesen vonta le a másodfokú bíróság azt a ténybeli következtetést, miszerint a feltáratlan részek ellenére a vádlott okozta a sértett halálát.

A Kúria szerint az alanyi és tárgyi tényezők – az elkövető tudatára vonatkozó konkrét tények – együttes, egymással összefüggő elemzése révén megalapozott jogi következtetés vonható le arra nézve, hogy a vádlott tudatának tartalma, a szándéka a sértett bántalmazása során nem csupán testi sértés okozására, hanem a sértett életének kioltására irányult; vagyis ölési szándék vezette. A sértett halála bekövetkeztébe nem csak belenyugodott, hanem kifejezetten kívánta azt, vagyis egyenes szándékkal cselekedett (Btk. 7. § II. fordulata).

„Az emberölés elkövetési cselekvése a legkülönbözőbb tevékenységekből állhat; tevésből éppúgy mint mulasztásból. A tevékenység s a használt eszköz mineműsége befejezett ölés estén közömbös, legfeljebb az a jellemzője emelhető ki minden ölési tevékenységnek, hogy szükségképpen a testépség ellen irányul és vagy külsőleg éri a testet (damnum corpore corpori datum), vagy bevisz a testbe olyan anyagokat, melyek vegyileg hatnak, illetve a fiziológiai működést zavarják úgy, hogy annak folytán beáll a sértett halála. Az ölésnek bármely elkövetési cselekvése a dolog természeténél fogva csak abban az esetben minősül emberöléssé, ha jogtalan és ha alanyi bűnösségből ered.” (vö. Angyal Pál).

E lényegében máig változatlan elvi alapvetésből kiindulva a Kúria álláspontja szerint az elkövető cselekménye és a halál bekövetkezte, mint eredmény közti okozati összefüggés és az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása – az ölési magatartás pontos körülírása nélkül is – a büntetőjogi felelősség megállapításához vezet.

Az alanyi és tárgyi tényezők vizsgálatának ugyanakkor az emberölés minősített esetei szempontjából is jelentősége van. Miután a vádlott felmérte, hogy a sértettet a gyermekelhelyezéssel, esetleges visszaköltözésével kapcsolatos szándékától eltéríteni nem tudja, azt minden áron meg akarta akadályozni, azonban erre jogi lehetősége nem volt, a vagyonjogi kérdésekben egyezségre jutni nem sikerül, ezért elhatározta, hogy megöli a sértettet. Elhatározását hideg számítás jellemezte, az elkövetést könnyítő körülményeket számba vette, a véghezvitelt előre átgondolta, miáltal ölési szándéka eltökéltté vált. Ezt követte az időben későbbi – általa választott napon, az utolsó vendég távozására legalább másfél órát várakozva – a végrehajtás, melynek során egyenes szándékkal cselekedett, és e cselekvésre nyilvánvalóan az eredményképzet, a sértett halálának kívánása – mint általa egyetlen lehetségesnek vélt megoldás – indította.

A Kúria álláspontja szerint mindezen körülmény az előre kitervelten elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítására nyújt alapot. A felrótt cselekmény törvényes minősítése nem halált okozó testi sértés bűntette, hanem a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő – előre kitervelten elkövetett – emberölés bűntette.

A súlyosító körülmények számára és jelentős nyomatékára tekintettel, és – értelemszerűen – a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához igazodóan a Kúria úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben a halmazati szabályok alkalmazásával a határozott idejű szabadságvesztés törvényi maximumát megközelítő tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása szükséges és indokolt.

Ezért a vádlott szabadságvesztés büntetését a Btk. 81. § (1)-(3) bekezdése alapján 21 év szabadságvesztésre súlyosította azzal, hogy a Btk. 41. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján annak végrehajtási fokozata fegyház. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát a Btk. 61. § (1) bekezdése és (2) bekezdése alkalmazásával a törvényi maximumban határozta meg.

Ekként a Kúria a fellebbviteli főügyészség, valamint a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést elbírálva az ítélőtábla ítéletét a Be. 624. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a változtatással nem érintett egyéb rendelkezéseit a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.

Budapest, 2020. november 17.

A Kúria Sajtótitkársága