Rendkívüli lemondás jogszerűségének jogkövetkezményei tárgyában hozott döntést a Kúria

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. július 29.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.438/2018. számú ügyről.

A döntés elvi tartalma: keresőképesség hiányában a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség nem terheli. Foglalkoztatási kötelezettség hiányában kizárt az állásidőre járó díjazás [Ebtv. 44. § a), 45. § (1) bekezdés, Mt. 51. § (1) bekezdés, 146. § (1) bekezdés].

A felperes 1992. április 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban festő, mázoló munkakörben. 2016. április 21-től 2017. szeptember 5-ig a felperes keresőképtelen állományban volt. 2017. augusztus 24-én az elsőfokú orvosi alkalmassági véleménye szerint a felperes festő és mázoló munkakörben való foglalkoztatásra nem alkalmas. A ... Járási Hivatala összefoglaló véleménye értelmében a felperes egészségi állapota 40%-os. A felperes levélben tájékoztatta az alperest, hogy egészségi állapota megromlott, munkája ellátására nem alkalmas, kérte más munkakör felajánlását. Az alperes a felperes részére tehergépkocsi-vezető, vagy járműtakarító munkaköröket ajánlott fel. 2017. november 8-án az alperes arra hivatkozással, hogy a felperes egészségi állapota miatt munkája ellátására alkalmatlanná vált, sem az eredeti, sem más munkakörben nem foglalkoztatható, javasolta a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetést, de azt a felperes nem fogadta el. A felperes 2017. november 26-án rendkívüli lemondással megszüntette közalkalmazotti jogviszonyát. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a rendkívüli lemondása jogszerű, ezért a közalkalmazotti jogviszonya 2018. június 26-án szűnik meg. Ezt meghaladóan a rendkívüli lemondási időre járó távolléti díjat, végkielégítést, a „munkáltatói igazolás” kiadására kötelezést, állásidőre járó illetményt, valamint szabadságmegváltást igényelt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2017. november 27-én közölt rendkívüli lemondása jogszerű, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontja 2018. június 26. Kötelezte az alperest, hogy adja ki a munkáltatói igazolást a felperesnek, és fizessen meg a felperes részére távolléti díjat, végkielégítést, szabadságmegváltást, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezni. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. Az eljárt bíróságok a kellően meg nem indokoltan megállapított tényállásból helytelen jogkövetkeztetéseket vontak le. Ítéleteikben hivatkoztak az EBH2017.M.16. számú döntésben foglaltakra, annak megállapításait jelen perben is alkalmazhatónak vélték. A perbeli esetben azonban a felperes egészségi alkalmatlanság miatt a kinevezése szerinti munkakörben nem (és a később felajánlottban sem) volt foglalkoztatható, és a keresőképességét sem igazolta megfelelően. A perben az alperes a helyzet megoldására törekedett, felajánlott másik munkakört, és kérte a felperest olyan hivatalos egészségügyi nyilatkozat beszerzésére, amely tartalmazza azt, hogy milyen feltételekkel foglalkoztatható állapotrosszabbodás veszélye nélkül, továbbá felhívta felperest a munkahelyén való megjelenésre, a távollétének az igazolására. Az EBH alapjául szolgáló esetben ilyen nem történt, sőt, kifejezetten mentesítette a rendelkezésre állási kötelezettség alól a munkáltató a munkavállalót. Ha a munkavállaló a rendelkezésre állási kötelezettségét – bármely okból – nem teljesíti, az állásidő szabályainak alkalmazása nem jöhet szóba. A munkavállalónak amennyiben egyébként nincs teljesítési kötelezettsége (például Mt. 55. §), úgy állásidőről sem beszélhetünk, hiszen ez kizárja a foglalkoztatási kötelezettség fennálltát is. Helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy az egyik tanú nyilatkozata alapján egyértelmű, hogy a felperes a munkaköre betöltésére alkalmatlan, következésképpen keresőképtelen volt. A keresőképtelenség elbírálásánál ugyanis az azt közvetlenül megelőző munkakör az irányadó [Ebtv. 44. § a) pont, 45. § (1) bekezdés]. Az előzőek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálattal érintett részében a rendkívüli lemondás jogszerűsége jogkövetkezményei tárgyában megváltoztatta, és ezt a kereseti kérelmet elutasította. A Kúria döntése nem érintette az elsőfokú ítéletnek az alperest szabadságmegváltás megfizetésére kötelező rendelkezését.

Budapest, 2019. július 29.

A Kúria Sajtótitkársága