Próbaidő alatti felmondás jogkövetkezményei tárgyában hozott határozatot a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. július 13.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.313/2019. számú ügyről.
A döntés elvi tartalma: a munkaviszony próbaidő alatt indokolás nélkül bármelyik fél által megszüntethető. Önmagában az indokolás miatt a munkáltató intézkedése nem minősül olyan felmondásnak, amire az Mt. 66. § (2) bekezdése előírásai vonatkoznak.

A felperes 2016. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában. 2017. január 26-án az alperes a felperes munkaviszonyát „próbaidőn belül” felmondta arra hivatkozással, hogy ismét munkaviszonyt létesített a cég egy régi munkavállalójával, így a felperes munkájára nem tart igényt. A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését kártérítés megfizetésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperes részére elmaradt jövedelem jogcímén kártérítést, illetve további kártérítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, az elmaradt jövedelem jogcímén kártérítésként járó összeget leszállította, a további kártérítés jogcímén járó marasztalást felemelte. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályon kívül helyezését és a kérelmének történő helyt adást kért. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a próbaidő alatt az alperes – bár erre nem volt kötelezettsége – a munkaviszony megszüntetési nyilatkozatát megindokolta. A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondással szemben alaki követelmény az írásba foglalás, tartalmilag pedig annak kell belőle kiderülnie, hogy a fél a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését kívánja, illetve annak is, hogy mely időpontban. Ezt a megszüntető nyilatkozatot egyik félnek sem kell megindokolnia. Figyelemmel kell azonban lenni arra az egységes ítélkezési gyakorlatra, miszerint amennyiben a törvény értelmében valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, azért helytállni tartozik (BH2005.328.). A próbaidő azonnali hatályú megszüntetéséről a nyilatkozatot nem kell indokolni, de a közlésére irányadóak az általános magatartási szabályok, vagyis be kell tartani a jóhiszemű és tisztességes, a rendeltetésszerű joggyakorlás, illetve az egyenlő bánásmód követelményét. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen állította, hogy bár kötelező rendelkezés hiányában a próbaidő alatt indokolás nélkül megszüntethető volt a munkaviszony, önmagában az indokolás miatt azonban az intézkedés nem minősülhet az Mt. 66. § (2) bekezdése szerinti felmondásnak. Az indokolás valósága és okszerűsége értékelendő volt jelen perben, a munkáltató e körben a nyilatkozatáért helytállni tartozott. Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy korábbi munkavállalóját alkalmazta, és emiatt a felperes munkájára a továbbiakban nem volt szüksége. A minőségi cserét azonban – konkrét hivatkozás hiányában – nem kellett igazolnia. Erre tekintettel pedig a munkáltató részéről jogellenes intézkedés nem volt megállapítható. A kifejtettek tekintettel a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította (Pp. 275. § (4) bekezdés).

Budapest, 2020. július 13.

A Kúria Sajtótitkársága