Kfv.V.35.320/2014/12
A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 134/A. §-ába foglalt jogszabályi rendelkezéseket, mert nem engedélyezte, hogy a tárgyalásról hangfelvételt készítsen. Álláspontja szerint ez olyan, az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértés, amely miatt az elsőfokú bírósági eljárást meg kell ismételni.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak és ítéletében a következőkre mutatott rá:
A jogerős ítélet iratszerűen tartalmazza, hogy az első fokú bíróság teljes körűen rögzítette a tárgyaláson elhangzottakat és azt is, hogy az eljáró bíró külön kérdésére a felperes, az alperessel egyezően, úgy nyilatkozott, hogy nem kéri a jegyzőkönyv visszahallgatását. A felperes, bár az első fokú eljárás során az iratokat megtekintette, jegyzőkönyv kiegészítése, kijavítása iránt kérelmet nem terjesztett elő, ezért semmi nem támasztja alá azt az előadását, ami a tárgyaláson elhangzottak nem megfelelő jegyzőkönyvezésére vonatkozik.
A Pp. 134/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a nyilvános tárgyaláson – a bíróság által meghatározott módon – időbeli korlátozás nélkül készíthető kép-, illetve hangfelvétel”. Ha ez a rendelkezés önmagában állna, akkor a nyilvános tárgyaláson csak a tárgyalás rendjének fenntarthatósága jelenthetné a kép és hangfelvétel készítésének korlátozását. A Pp. 134/A. § (1) bekezdését azonban egybe kell vetni a további rendelkezésekkel, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy a jogalkotó a felvétel készítés tekintetében a nyilvános tárgyaláson részt vevő személyekre (bíróság tagjai, jegyzőkönyvvezető, ügyész) és a kép-, illetve hangfelvétel készítőire (sajtóra) is további szabályokat, korlátozásokat fogalmaz meg. A Pp. 134/A. § (1) bekezdése ezért nem értelmezhető úgy, hogy a nyilvános tárgyaláson kép-, és hangfelvétel készítésére bárkinek korlátozás nélkül lenne joga.
A Pp. 134/A. § (2) bekezdése szerint „a nyilvános tárgyaláson a bíróság tagjairól és a jegyzőkönyvvezetőről, továbbá az ügyészről a sajtó kép-, illetve hangfelvételt készíthet”. E törvényhely tehát megjelöli azokat a közfeladatokat ellátó személyeket, akik privacy-jét a legkevésbé kívánja védeni. E körbe tartoznak még „a törvény eltérő rendelkezésének hiányában az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó, e feladatkörében eljáró személy(ek), azaz az ő hozzájárulásuk nélkül is készíthető róluk kép és hangfelvétel. A Pp. előzőekben idézett szabályai azonban kizárólag a sajtót „és nem bárkit” jelölnek meg a felvétel készítésére jogosultnak. A szabályozás egyértelmű a tekintetben is, hogy az itt megjelölt közfeladatot ellátó személyek hozzájárulását, a felvételek elkészítéséhez nem kell beszerezni, a Pp. 134/A. § (3) bekezdése pedig azokat a személyeket határozza meg, akikről csak hozzájárulásukkal lehet kép-illetve hangfelvételeket készíteni. A felperes tehát, aki nem munkatársa, nem képviselője a sajtónak, nem újságíró alaptalanul hivatkozott arra, hogy őt az első fokú bíróság jogsértően akadályozta meg abban, hogy a tárgyalásról hangfelvételt készítsen.
A Pp. jegyzőkönyvvezetésre vonatkozó rendelkezései és a 134/A.§-a is egyértelműen az adott konkrét ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy a tárgyaláson készíthető-e vagy sem, ha igen ki, illetve kik által, milyen módon, illetve körülmények között hangfelvételt. Abból a tényből, hogy a Pp. 134/A.§-a kifejezetten nem tiltja meg azt, hogy a peres felek hangfelvételt készíthessenek, még nem következik az is, hogy ezt számukra a bíróságnak engedélyeznie kellene. A felperes maga sem tudott megnevezni olyan törvényhelyet, amely a bíróság kötelezettségévé tenné, hogy a peres fél számára hangfelvétel készítést engedélyezzen, ezért az első fokú bíróság, diszkrecionális jogkörében eljárva jogszerű döntést hozott akkor, amikor nem engedélyezte a felperesnek, hogy a tárgyalásról hangfelvételt készítsen. Mindezek miatt nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes részére más peres eljárás során egy másik bíróság lehetővé tette a diktafon használatát.
Az első fokú bíróság a felperes valamennyi érvelését, indokolási kötelezettségét is teljesítve, értékelte, iratszerű, pontos tényállást állapított meg, és érdemi döntése, a felperes által sem vitatottan, megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében csupán hivatkozott arra, hogy az első fokú bíróság vele szemben részrehajló, elfogult módon járt el, ezt semmilyen konkrét adattal, ténnyel, bizonyítékkal nem támasztotta alá, az első fokú eljárás során elfogultsági kifogást sem terjesztett elő, ezért felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Budapest, 2015. március 27.
A Kúria Sajtótitkársága