Potenciális versenykorlátozás tárgyában indult perben hozott döntést a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. március 2.

Tájékoztató a Kf.38.305/2018/21. számú ügyben.

Ahhoz, hogy egy információcsere a Tpvt. 11. § (1) bekezdésének vagy az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésének értelmében versenykorlátozó hatású legyen, valószínűsíteni kell, hogy érzékelhető hátrányos hatással jár a verseny valamely (vagy több) olyan mutatójára, mint az ár, a kibocsátás, termékminőség, termékválaszték vagy az innováció. Csak meglévő akadályozó tényező esetében van arra lehetősége a hatóságnak, hogy befejezett cselekménynél potenciális (lehetséges) hatások elemzésébe kezdjen, ami egyfajta sorrendiséget jelent a bizonyítás során.

A Gazdasági Versenyhivatal alperes 2016. január 11-én kelt Vj/8-1751/2012. számú (nyilvános változat) határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes döntéseivel 2000. június 9-től – amelyek végrehajtásában a II. rendű felperes 2000 júliusától közreműködött – 2012. december 2-ig a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) bekezdésébe és – 2004. május 1-jétől – az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. cikk (1) bekezdésébe ütközően a gazdasági verseny korlátozására alkalmas módon működtette a BankAdat adatbázist, amikor az adatbázis tagjai számára lehetővé tette, hogy egyedileg lekérdezhető, üzleti titoknak minősülő, máshonnan nem, vagy csak piaci szempontból jelentős késedelemmel beszerezhető, stratégiai adatokat osszanak meg egymással. E jogsértés miatt az I. rendű felperest 4 milliárd forint, a II. rendű felperest 15 millió forint bírság megfizetésére kötelezte. A Tpvt. 78. § (6) bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy esetlegesen később egyetemlegesen kötelezni a bírság be nem hajtott részének megfizetésére a III-XXXIII. rendű felpereseket, a felperesi beavatkozót és egy másik pénzintézetet.

A felperesek keresete folytán eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletével a határozatot hatályon kívül helyezte és a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette.

Az alperes fellebbezésére eljárt Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokaira is figyelemmel – helybenhagyta.

Indokolásában az elsőfokú bírósággal egyezően jutott arra a következtetésre, hogy a jogsértő magatartást az alperes nem tudta bizonyítani, mivel nem tárt fel versenyellenes célt; tényleges hatást nem akart bizonyítani, mert azt nem tartotta lehetségesnek; megkísérelt counterfactual elemzést végezni de csupán az általa érintett piacként meghatározott pénzügyi szolgáltatások magyarországi piaca egyik szegmense, a hitelezési piac tekintetében és ott sem megfelelő módon tette azt. Az információcsere potenciális versenyellenes hatását mondta ki részletes hatáselemzés elvégzése nélkül, a Horizontális Iránymutatásra történő általános utalásokkal, amivel nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének.
A Kúria hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy egy információcsere a Tpvt. 11. § (1) bekezdésének vagy az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésének értelmében versenykorlátozó hatású legyen, valószínűsíteni kell, hogy érzékelhető hátrányos hatással jár a verseny valamely (vagy több) olyan mutatójára, mint az ár, a kibocsátás, termékminőség, termékválaszték vagy az innováció. Csak meglévő akadályozó tényező esetében van arra lehetősége a hatóságnak, hogy befejezett cselekménynél potenciális (lehetséges) hatások elemzésébe kezdjen, ami egyfajta sorrendiséget jelent a bizonyítás során.

Budapest, 2020. március 2.

A Kúria Sajtótitkársága