Tájékoztató a Kúria Köf.5.036/2018/3. számú önkormányzati ügyben hozott döntéséről: A törvényi felhatalmazás a közterületi szabályozás tárgyára, a közterület rendeltetésének biztosítására vonatkozik, az nem terjed ki a közterületen szabályosan elhelyezett berendezéseken megjelenített üzenetek tartalmi vizsgálatára. A plakátok kihelyezése tartalmi indokok alapján nem korlátozható.
Mivel a törvényességi felhívások eredménytelennek bizonyultak a kormányhivatal a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. § (2) bekezdésében foglalt lehetőségével élve a Kúriához fordult és kezdeményezte az Önkormányzat képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 9/2013. (III.29.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5/B. alcíme és 7/B. §-a törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését. A kormányhivatal arra hivatkozott, hogy az Ör. nem elhelyezési, hanem tartalmi indokok alapján kívánja korlátozni a plakátok kihelyezését, túlterjeszkedve ezzel az Alaptörvénynek az önkormányzatot rendeletalkotásra felhatalmazó rendelkezésén, illetve a Mötv. 23. § (5) bekezdésének 2. pontján. Az indítvány szerint a tartalmi korlátozás sérti az Alaptörvény IX. cikkében nevesített véleménynyilvánítási szabadságot is.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. támadott rendelkezéseit megsemmisítette és a hatályvesztés időpontját a jogbiztonság és az Ör. hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme érdekében a kihirdetés napjában állapította meg.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Mötv. 23. § (5) bekezdés 2. pontjában adott törvényi felhatalmazás a közterületi szabályozás tárgyára – a közterület rendeltetésének biztosítására – vonatkozik, az nem terjed ki a közterületen szabályosan elhelyezett berendezéseken megjelenített üzenetek tartalmi vizsgálatára. Azzal, hogy az önkormányzat a plakátok kihelyezését tartalmi indokok alapján korlátozza, túlterjeszkedik a feladat- és hatáskörén, megsértve egyúttal az Mötv. 9. §-ában foglaltakat. Másrészt az önkormányzatok nem alkothatnak közvetlenül alapjogot érintő, illetve korlátozó szabályozást, mivel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint meg kell különböztetni a választási kampányt szolgáló önálló hirdetőberendezést a választási plakáttól. Az önálló hirdetőberendezés ugyanis – többek között – választási plakát elhelyezésére szolgál. A Kúria a Kvk.I.37.476/2014/4. és Kvk.I.37.491/2014/3. számú végzéseiben is megtestesülő egységes bírói gyakorlatra utalva megállapította, hogy választási plakát elhelyezésére kizárólag a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 144. §-ának rendelkezései az irányadóak. A Ve. 144. § (5) bekezdésben meghatározott korlátozási lehetőségek önkormányzati rendeletben nem bővíthetők és a szabályozás nem irányulhat a plakát tartalmi megítélésére. A Kúria a normavilágosság követelményére is figyelemmel hangsúlyozta, hogy az Ör.-ben egzakt módon meg kell határozni a „plakát” fogalmát, mivel a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény és a Ve. is tartalmaz a plakátra vonatkozó meghatározást. Nem egyértelmű a címzettek számára, hogy az Ör. vonatkozásában mely értelmezés irányadó, ami jogbizonytalanságot eredményez. Nem derül ki az sem az Ör.-ből, hogy az önkormányzat milyen típusú plakátokat kíván ellenőrzés alá vonni, mely egyúttal a normavilágosság sérelmét jelenti.
Budapest, 2019. március 26.
A Kúria Sajtótitkársága