A közigazgatási perekben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) általános szabályait: az I-XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérésekkel (Pp. 324.§ /1/ bekezdés). A Pp. 3.§-ának /3/ bekezdése szerint a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli.
A felperes keresetében megjelölte, hogy az alperes határozatának bíróság általi felülvizsgálatát kéri (per tárgya), és meghatározta azt is, hogy az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kéri (per tartalma). Közölte azt is a keresetében, hogy álláspontja szerint az alperes másodfokú határozatával jogsértő módon hagyta helyben azt a kötelező érvényű tarifális besorolás tárgyban meghozott elsőfokú határozatot, amelyben a hatóság a terméket 2208 90 69 00 TARIC kóddal sorolta be, a szerinte megfelelő 3004 vámtarifaszámú minősítés helyett. A felperes felsorakoztatta azokat a tényeket, amelyeken kérelme alapult, megjelölte a közigazgatási eljárásban csatolt illetve a perben benyújtott okirati bizonyítékait, és a hatóanyag körében keresetét igazságügyi szakértő szakvéleményével is bizonyítani kívánta.
A Pp. 1.§ és 2.§-a szerinti tisztességes pervitel kötelezettsége azt is jelenti, hogy a jogtiszta döntést a bíróság aggálytalan és bizonyított tényekre alapítottan hozza meg. A perek ésszerű időn történő befejezésének igényét összhangban kell tartani a jogbiztos ítéleti döntés követelményével, amelynek alappillére a bizonyított tényállás. A Pp. 177.§-ának /1/ bekezdése értelmében, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki.
A Kúria egyet értett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a mikénti tarifális besorolás jogkérdés, azonban, amint azt a BH2009. 339. számú eseti döntés is tartalmazza, „A vámtarifaszám besorolás jogkérdés, de a vámáru és tulajdonságainak meghatározása ténykérdés.”. A besorolást megelőzően tehát a tények feltárása és bizonyítása szakkérdés, ahogyan az jelen perben is annak minősült.
A Kúria álláspontja szerint a „hatóanyag”, továbbá „a gyógyszerészeti és vámjogi hatóanyag” illetve az EK.r.-ben elbírált és a perbeli termék „kellőképpen hasonló” összemérése kérdések körében a szakértői bizonyítás nem mellőzhető. Az elsőfokú bíróság a keresetét bizonyítani kívánó felperesnek tévesen nem engedélyezte a Pp. 164.§-ának /1/ bekezdésében foglalt kötelezettsége teljesítését.
A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban, a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság által nem teljesített bizonyítás foganatosítására a felülvizsgálati eljárásban nincs mód, a Kúria az elsőfokú eljárás ezen hiányát nem pótolhatta. A tények tisztázása és bizonyítása megelőzi a jogkérdésben való döntést, amely miatt a Kúria a jogkérdés körében a jogerős ítélet felülvizsgálatát nem végezhette el.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során a felperes szakértői bizonyítási indítványának eleget téve kell teljes körű bizonyítási eljárás alapján döntését meghoznia.
Budapest, 2016. március 17.
A Kúria Sajtótitkársága