A társadalombiztosítási szervek 2013. március 1. napjától 2016. február 29. napjáig rehabilitációs pénzbeli ellátást állapítottak meg a felperes részére 55%-os egészségi állapota alapján. A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte azzal, hogy a felperes egészségi állapota 42%-os mértékű, így továbbra is a korábbi ellátásra jogosult. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A perben beszerzett szakvélemény szerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 53%-os, az egészségi állapota 47%-os mértékű, megváltozott munkaképességű személynek minősül, C1 minősítési csoportba tartozik. A bíróság osztotta alperes álláspontját, mely szerint a felperes nem jogosult megváltozott munkaképességűek ellátásra, mert a 2011. évi CXCI törvény (Mmtv.) 1. § (1) bekezdés 4. pontja szerint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) szerinti kereső tevékenységet folytat 1998. november 2. napjától, így az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogosultsági feltétel hiánya miatt egészségi állapotától függetlenül nem jogosult ellátásra.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárva megállapította, hogy a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata kizárólag a határozatokban foglalt és keresettel támadott indokolásra terjedhet ki, olyan kérdés nem képezheti a vita tárgyát, amelyet a közigazgatási határozatok sem tartalmaznak (Pp. 213.§ és 215.§). A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek 2012. december 1. napján, valamint a 2013. május 7. napján kelt első- és másodfokú határozatainak felülvizsgálatát kérte egészségi állapota mértékét vitatva. A felperesi keresettel támadott közigazgatási határozatok a felperes ellátásra jogosultságát megállapították, így a per tárgyát kizárólag az képezte, hogy a felperes B1 vagy C1 minősítésű kategóriába tartozik-e, illetve, hogy az egészségi állapota a társadalombiztosítási szervek által megállapított 57%-55% mértékű-e, vagy a felperes által hivatkozott 42% mértékű. A társadalombiztosítási szervek 2014. október 2. napján és 2014. december 17. napján kelt határozatainak felülvizsgálata, amelyek a felperes rehabilitációs ellátását 2014. november 1. napjától megszüntették, nem képezhették a jelen per részét, mivel a felperes 2013. június 13. napján benyújtott kereseti kérelmében nem ezen társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát kérte. Ez utóbbi határozatok ellen önálló jogorvoslatnak van helye, amely nem „mosható” össze a korábbi társadalombiztosítási határozatok ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemmel. Az, hogy az alperes a szakvélemény megállapításainak vitatása mellett előadja, hogy „a rendelkezésünkre álló adatok alapján a felperes már az alperes elsőfokú közigazgatási határozata meghozatalának időpontjában (2012. december 1.) kereső tevékenységet folytatott, ezért az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt konjunktív jogosultsági feltételek hiányában felperes egészségi állapota ellenére sem volt jogosult a megváltozott munkaképességű személyek ellátására” nem jelenti azt, hogy a kereseti kérelemben felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatok helyett a peres eljárás időtartama alatt hozott újabb, a felperes ellátását megszüntető társadalombiztosítási határozatok jogszerűségét kellene felülvizsgálnia a bíróságnak.
A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja miatt a keresettel érintett körben a tényállást nem tisztázta, ezért a Kúria a jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálata nélkül, a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2016. május 5.
A Kúria Sajtótitkársága