Mfv.III.10.495/2014.
A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét, amelyben a szolgálati járandósága folyósításának 2012. augusztus 1-jei hatállyal történő szüneteltetését elrendelő társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát kérte. A bíróság a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Knymt.) 14. §-a alkalmazását nem találta mellőzhetőnek amiatt, mert a folyósítás szüneteltetésére alapot adó ok (a Knymt.-ben megjelölt bűncselekmény szolgálati jogviszony ideje alatti elkövetése) a Knymt. hatályba lépését megelőzően következett be. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a Pp. 155/B. §-a alapján az Alkotmánybíróság (AB) eljárásának Kúria általi kezdeményezését kérte arra hivatkozva, hogy a Knymt. hatályba lépése előtt elkövetett cselekményét az ellátás szüneteltetésével az Alaptörvény megsértése nélkül nem lehetett volna szankcionálni. Az AB a felülvizsgálati eljárás folyamatban léte alatt, a 23/2013. (IX.25.) AB határozatában (ABH1.) megállapította, hogy a Knymt. 14. § (1)-(2) bekezdései alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette azzal, hogy a rendelkezések a határozat Magyar Közlönyben történt közzétételét követő napon vesztik hatályukat. A Kúria az ABH1. kihirdetését követően az AB eljárását, a Knymt.-nek a határozat rendelkező része 1. pontjával megsemmisített 14. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásának kizárását kezdeményezte; egyidejűleg a per tárgyalását az AB döntése meghozataláig felfüggesztette. A végzés indokolása szerint a munkaügyi bíróság által felülvizsgált társadalombiztosítási határozat meghozatalakor az AB még nem állapította meg a Knymt. 14. § (1)-(2) bekezdései alaptörvény-ellenességét, ezért e rendelkezések alkalmazása a Kúria előtt folyamatban lévő perben nem mellőzhetők. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. § (1) bekezdése kötelezővé teszi a bíró számára, hogy az AB által korábban alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárására irányuló kezdeményezést terjesszen elő, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során ilyen jogszabályt kell alkalmaznia, ezért a Kúria a kezdeményezést nem mellőzhette. A kezdeményezés – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a XV. cikk (1) bekezdése alapján – elsődlegesen a Knymt. 14. § (1)-(2) bekezdéseinek a folyamatban lévő perekben való alkalmazása kizárására irányult, mivel csak ennek kimondásával biztosítható, hogy az azonos ténybeli alapból származó, ugyanazon jog alapján megítélendő jogviszonyok a bíróságok előtt folyamatban lévő perekben azonosan, alaptörvény-ellenes normák alkalmazása nélkül nyerjenek elbírálást. A kezdeményezés másodlagosan a Knymt. 14. § (1)-(2) bekezdései Kúria előtt folyamatban lévő perben való kizárására irányult, mert azt a felperes különösen fontos, a létfenntartásához fűződő érdeke indokolttá teszi. A Kúria hivatkozott arra is, hogy az Alkotmány és a korábbi, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény rendelkezésein alapuló, a 35/2011. (V.6,) AB határozattal (ABH2.) kialakított alkotmánybírósági gyakorlat fenntartása a jelenlegi, új szabályozási környezetben (figyelemmel arra is, hogy az Alaptörvény és az új Abtv. az egyéni alkotmányos jogsérelmek orvoslását szolgáló eszközöket újraszabályozta, az utólagos absztrakt normakontroll előterjesztésének lehetőségét pedig az indítványozásra jogosultak körének szűkítésével korlátozta), nem indokolt. Az AB a Kúria kezdeményezését a III/1186-3/2014. számú határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint a csupán alkalmazási tilalomra irányuló bírói kezdeményezésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata hátterében az ABH2.-ben kifejtett érvelés áll. Az Abtv. lehetővé teszi, hogy bírói kezdeményezés alapján egyedi ügyben a jogszabály alkalmazhatatlanságát mondja ki, ezt a szabályt azonban – az ABH2.-ben kifejtettek szerint – az Abtv. jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Az AB rámutatott arra, hogy a 3013/2012. (VI.21.) AB határozat, a 34/2012. (VII.17.) AB határozat, a 35/2012. (VII.17.) AB határozat és a 3302/2012. (XI.12.) AB határozat alapjául szolgáló ügyek közül többen is ex nunc hatállyal semmisítette meg azt a rendelkezést, amely alkalmazásának kizárását utóbb bírói kezdeményezésben kérték, az AB az alapügyekben alkalmazási tilalmat nem mondott ki, alkotmányjogi panaszról vagy bírói kezdeményezésről nem döntött. Az AB határozatok szerint ezért a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok úgy nyerhettek hasonló elbírálást a bíróság előtt, hogy az AB nem mondott ki alkalmazási tilalmat. Az AB jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata nélküli, ún. önálló alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést csak akkor talált megalapozottnak, ha az alaptörvény-ellenességet megállapító döntésében alkalmazási tilalmat már korábban elrendelt. Az AB rögzítette azt is, hogy nem látott indokot arra, hogy korábbi gyakorlatától eltérjen. A Kúria ezt követően megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a Knymt. 14. § (1) bekezdése alkalmazását kizárólag a rendelkezés alaptörvény-ellenessége kapcsán kifogásolta. A rendelkezés alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés nem vezetett eredményre, ezért a Kúria figyelemmel arra is, hogy a munkaügyi bíróság helyes jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a felperes járandóságának szüneteltetésére vonatkozó rendelkezést a határozatok meghozatalakor alkalmazni kellett, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. december 8.
A Kúria Sajtótitkársága