Mfv.III.10.049/2014.
Az alperes a 2012. október 8-án kelt határozatával – a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. évi október 7. napján kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1959. évi 20. törvényerejű rendelet (Egyezmény) 3. Cikk (1) bekezdése, 6. Cikk (1) bekezdése, 13. Cikk (1) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § f) pontja alkalmazásával – elutasította a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti igénybejelentést. Az 1996. december 1. utáni időt az alperes szolgálati időként azért nem ismerte el, mert a felperes e naptól a szerb társadalombiztosítási szerv által a Szerbiában hatályos jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban részesül, ezért a Tbj. 4. § f) pontja szerint saját jogú nyugdíjasnak minősül, így további szolgálati időt nem szerezhet. Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta, határozatban rögzítette, hogy a saját jogú nyugdíjas a Tbj. 5. §-a alapján nem biztosított, ezért szolgálati időt sem szerezhet. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, a jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria – utalva az Mfv.III.10.712/2013/5. számú határozatára – rámutatott, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe, a saját jogú nyugdíjasok nyugdíjjárulék alapot képező keresetük, jövedelmük alapján nyugdíjnövelésre tarthatnak igényt [Tny. 22/A. § (2) bek.]. A Tny. a saját jogú nyugellátás fogalmának meghatározására nem írja elő a Tbj. alkalmazását, azt, hogy a felperes 1996. december 1-től saját jogú nyugdíjasnak minősül-e a Tny. 4. § (1) bekezdése alkalmazásával kellett eldönteni. A felperes a szerb társadalombiztosítási szervtől olyan rendszeres pénzellátásban részesül, amelyet meghatározott szolgálati idő megszerzésére, volt biztosítotti jogállására tekintettel, nyugdíjalapot képező keresetek, jövedelmek alapján állapítottak meg, ezért a magyar jogszabályok szerint nyugdíjasnak minősül. A Kúria rámutatott arra is, hogy az Egyezmény a Szerződő Felek területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban állt személyeket nem jogosítja arra, hogy a csupán az egyik Szerződő Fél nemzeti jogszabályai alapján megállapított nyugellátás mellett a másik Szerződő Féltől az Egyezmény és a másik fél nemzeti joga alapján megállapított nyugellátást is igényeljenek. A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet – az indokolás módosításával – hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. január 5.
A Kúria Sajtótitkársága