Az adós a biztosításközvetítőként működő hitelező közvetítésével a külön meghatározott áruházakban vásárolt tartós fogyasztási cikkekhez kapcsolódóan egyszeri díjas kiterjesztett garanciabiztosítási szerződéseket kötött a vásárlókkal. 2013. január 28-án azonban az adós végelszámolás alá került, 2014. február 28-i kezdő időponttal pedig elrendelték a felszámolását. Az általa kötött biztosítási szerződések ezért a végelszámolás megindításának időpontjában, 2013. január 28-án a törvény erejénél fogva megszűntek. A hitelező ezt követően 2013. szeptember 5-én csoportos biztosítási szerződést kötött az egykori biztosítottak javára egy másik biztosítóval, a biztosítás 113.230.000 Ft összegű díját pedig elsődlegesen a régi Ptk. 286. § (1) bekezdésére, másodlagosan pedig 361. § (1) bekezdésére hivatkozással hitelezői igényként bejelentette az adós felszámolójának.
A hitelezői igényt a felszámoló vitatottnak minősítette és beterjesztette a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz. Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezői igényt elutasította, a másodfokú bíróság pedig az elsőfokú végzést helybenhagyta.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alapján indult felülvizsgálati eljárásban a Kúriának abban az elvi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hitelezőnek az a jogcselekménye, hogy a korábbi biztosítottak javára a saját nevében a megszűnt biztosítási szerződések szolgáltatásait pótló új biztosítási szerződéseket kötött, az adósnak a biztosítottakkal szemben fennálló kötelezettségei teljesítéseként értékelhető-e, és így a hitelező a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályai alapján az adóstól igényt tarthat-e az új biztosítás díjának megtérítésére, illetőleg ennek hiányában alkalmazhatóak-e a hitelező és az adós egymás közötti viszonyában a jogalap nélküli gazdagodás szabályai.
A felmerült elvi kérdésben a Kúria álláspontja a következő:
Az adós és a biztosítottak közötti garanciabiztosítási szerződések az adós végelszámolásának kezdő időpontjában a törvény rendelkezése alapján a szerződési érdek kielégítése nélkül megszűntek, így a teljesítés az e szerződésekben kikötött biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatban fogalmilag kizárt. Ennek megfelelően e vonatkozásban a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályainak alkalmazása sem jöhet szóba. A biztosítási szerződések megszűnése folytán a biztosítottak a meg nem szolgált, a szerződések megszűnését követő időszakra vonatkozó díjrészletek visszafizetését követelhették az adóstól. A hitelező viszont ilyen szolgáltatást nem nyújtott a biztosítottak részére, azt pedig nem igazolta, hogy szolgáltatását, az új biztosítási szerződés megkötését, a biztosítottak az adóst velük szemben terhelő igény kielégítéseként elfogadták. A régi Ptk. 286. §-ának alkalmazása ezért e vonatkozásban sem merülhet fel.
A kötelem tárgyától eltérő szolgáltatást ugyanis a kötelezett a teljesítés hatályával csak akkor nyújthat a jogosult részére, ha abba a jogosult beleegyezik, az eltérő szolgáltatást a jogosult az eredeti kötelem teljesítéseként elfogadja. Ez akkor is irányadó, ha a kötelezett helyett harmadik személy kíván teljesíteni.
Nem találta megalapozottnak a Kúria a hitelezőnek a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira történő hivatkozását sem. Az új csoportos biztosítási szerződések megkötése ugyanis nem eredményezte a biztosítottak adóssal szemben fennálló követeléseinek- megszűnését. A hitelező szolgáltatása ezért az adósnál nem idézett elő gazdagodást.
A kifejtettek értelmében a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. november 16.
A Kúria Sajtótitkársága