A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság a 2025. január 17. napján meghozott 6.Kbf.37/2024/9. számú ítéletével az elsőfokon elítélt vádlottat az ellene a Btk. 233. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontja és a (3) bekezdése szerint minősülő légi közlekedés gondatlanságból elkövetett halált okozó veszélyeztetésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be másodfellebbezést a vádlott terhére, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A Kúria az ügyben 2025. november 18. napján tartott nyilvános ülést.
A felrótt cselekmény lényege szerint 2020. július 5. napján Vértesszőlősön a vádlott által vezetett katonai helikopter mentési műveletet hajtott végre egy balesetet szenvedett siklóernyős érdekében, aki repülése során fennakadt egy erdős területen lévő fa lombkoronáján. A mentés közben, a helikopter berepülése során keletkezett rotorszél belekapott a siklóernyős biztonsági ernyőjébe, mely letörte azt az ágat, amelybe a sértett kapaszkodott, aki emiatt 15-18 méteres magasságból a földre zuhant. A mentésben résztvevő, földfelszínen tartózkodók közül egy további személy is megsérült, a siklóernyős sértett pedig a leesés következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy később a kórházban életét vesztette.
A Kúria tévesnek ítélte azon jogi álláspontot, amely szerint jelen ügyben végzett repülési tevékenységre semmilyen tételes jogi norma, vagy szabályozás ne lenne vonatkoztatható. A vádlott terhére a vádban felrótt szabályszegéseket megállapíthatónak tartotta.
Rámutatott, hogy a helikopterrel végzett légi kutató-mentő tevékenység során a légi jármű parancsnok felelőssége, döntési jogköre önálló. Egy légijármű parancsnoka van abban a tényleges helyzetben, hogy a rábízott gépet (helikoptert) irányítsa, uralma alatt tartsa, oly módon, hogy azzal a személy és vagyon biztonságot ne sértse, ne veszélyeztesse. Az elvárás lényege bármely – testi erővel, eszközzel végrehajtott – emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximuma a büntetőjog egészének, és a jognak is főparancsa.
A Kúria szerint elvárható, hogy a vádlott, mint a helikopter parancsnoka a mentési művelet végrehajtásához szükséges minden információt megszerezzen, amire csak lehetősége van; ez a felderítés, a megfelelő helyzetértékelés, és a helyes döntés alapja.
Elvárható, hogy ennek érdekében kapcsolatot létesítsen és tényleges, folyamatos, érdemi kommunikációt folytasson a mentésben közreműködő szervekkel, személyekkel, jelen esetben a kárhelyszínparancsnokkal. A vádlott azonban az elmulasztott tájékozódás miatt úgy vélte, hogy a helyzetet uralma alatt tartja, ugyanakkor nem számolt a helikopter függési helyzetében az alpinkötél ledobása során a felmerülő, változatlan kockázat, veszély reális lehetőségével. Holott a korábbi tapasztalatai, a hasonló mentési helyzetekben szerzett ismeretei, valamint az adott körülmények között – az ernyők láthatósága miatt, a szűk, korlátozott tér, a helyszín be nem látása, a rotorhatás fákra gyakorolt hatása miatt – ezzel számolnia kellett volna.
A Kúria álláspontja szerint a vádlott gondatlansága abban áll, hogy nem gondolt minderre, így az adott esetben a mentőernyő belobbanásának lehetőségére, pedig gondolnia kellett volna. E rágondolás hiánya nem a körülmények objektív felismerhetetlenségéből, hanem az információ megszerzésének hiányából, a vádlottnak a felderítés és végrehajtás során a kommunikációs tevékenysége elmulasztásából fakadt. Ez a felróható szabályszegésekkel okozati összefüggésben bekövetkezett baleset miatti bűnösségre vont jogkövetkeztetés alapja.
Ekként a Kúria a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 233. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontja és a (3) bekezdés 3. fordulata szerint minősülő légi közlekedés veszélyeztetésének vétségében. Ezért a vádlottat 8 hónap fogház fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
Budapest, 2025. november 19.