Összefoglaló az öregségi nyugdíj megállapítása tárgyában hozott határozatról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. december 10.

Tájékoztató a 2018. október 18. napján tárgyaláson kívül elbírált, Mfv.III.10.474/2018 számú határozatról.
    Az Ukrajnából 2012. november 20-án Magyarországra áttelepült, 2009. április 14-től 2015. június 30-ig az ukrán társadalombiztosítási szerv által megállapított öregségi nyugdíjban részesült felperes a magyar társadalombiztosítási szervnél 2015. július 3-án előterjesztett igénybejelentésben 2015. július 1-től öregségi nyugdíj megállapítását kérte. Az alperes a 2015. december 30-án kelt határozatával 2015. július 1-től öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. Az alperes a szakmai átlagkereset összegét a felperes leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembe vételre kerülő kereskedelmi szakértő munkakörben foglalkoztatottak 2011. évben elért átlagkeresete alapján határozta meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére alacsonyabb összegű öregségi nyugdíjat állapított meg. A felperes legutolsó munkakörére irányadó átlagkereset figyelembevételére nem látott lehetőséget, mivel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 2015. január 1-től alkalmazandó 14. § (10) bekezdése a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör alapulvételét írja elő. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, az ellátásnak a Tnyvhr. 2009. április 14-én hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazásával történő, a felperes által legutoljára betöltött munkakörre irányadó átlagkeresettel való meghatározására kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria megállapította, hogy a Tny. 64. § (2) bekezdéséből és a Magyar Népköztársaság és Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII.30.) MüM rendelet (MüMr.) 6. § (2) bekezdés első mondatából a jogalkalmazó számára eltérő következtetések adódnak: a felperes ügyében az előbbi szabály alapján a Tnyvhr. 2015. július 1-jén, míg az utóbbi alapján a 2009. április 14-én hatályos 14. § (10) bekezdését kell alkalmazni. A Kúria a perben vitás, a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdése 2009. április 14. és 2015. július 1. napján hatályos rendelkezése alkalmazásával kapcsolatos jogkérdést jogalkalmazói jogszabályértelmezéssel nem találta feloldhatónak, a miniszter által kiadott MüMr. 6. § (2) bekezdés első mondatát pedig törvénnyel, a Tny. 64. § (2) bekezdésével ellentétesnek ítélte, ezért – a per tárgyalásának felfüggesztése mellett, a rendelkezés Alaptörvény 18. § (3) bekezdésébe és T) cikk (3) bekezdésébe ütközése miatt – kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a MüM rendelet 6. § (2) bekezdés első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és – elsődlegesen valamennyi folyamatban lévő ügyben, másodlagosan a Kúria előtt Mfv.III.10.476/2017. számon folyamatban lévő jelen perben – a rendelkezés alkalmazásának kizárását. Az Alkotmánybíróság a 15/2018. (X.8.) AB határozatban megállapította, hogy a Tny. 64. § (2) bekezdése és a MüMr. 6. § (2) bekezdése között az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése sérelmére vezető ellentét áll fenn, ami sérti az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésében megfogalmazott tilalmat is, ezért a MüMr. 6. § (2) bekezdés első mondatát megsemmisítette és megállapította, hogy a rendelkezés a Kúria előtt folyamatban lévő, valamint bármely folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság fenti döntéséből következően a felperes ellátásának megállapítása során a Tnyvhr. 2015. július 1-jén, nem pedig a 2009. április 14-én hatályos 14. § (10) bekezdését kellett alkalmazni, vagyis a társadalombiztosítási határozat – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben – nem volt jogszabálysértő amiatt, mert a szakmai átlagkereset összegének meghatározása a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakörre irányadó kereset alapul vételével történt. A Kúria a jogerős ítéletet azért helyezte hatályon kívül, mert a perben a felek között további vita tárgyát képezte a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakör és az arra irányadó szakmai átlagkereset meghatározása is. Erről a munkaügyi bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – nem foglalt állást, arra a Kúria által megismételni rendelt új eljárásban köteles.

Budapest, 2018. december 10.

A Kúria Sajtótitkársága