A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2016. január 22-én kelt határozatával a 2015. július 28-án kelt elsőfokú határozatot – amelyben az alperes azért szüntette meg a felperes részére 2009. november 1-től folyósított rokkantsági járadékot, mert az egészségkárosodása az elsőfokú szakértői bizottság szakvéleménye szerint nem érte el a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII.27.) MT rendelet (MTr.) 1. § (1) bekezdése által előírt 80%-os mértéket – helybenhagyta az MTr. 2016. január 1-től hatályos 1. § (1) bekezdése alapján, mert a felperes egészségkárosodása az NRSZH másodfokú szakértői bizottsága szerint sem érte el a jogszabályban előírt mértéket. A munkaügyi bíróság a határozatokat hatályon kívül helyezte. A bíróság a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett orvosszakértői vélemények alapján megállapította, hogy a felperes korábbi, a rokkantsági járadékra való jogosultságát megalapozó betegségeiből az ellátás megszüntetéséig nem gyógyult fel, és azt is, hogy az MTr. elsőfokú határozat meghozatalakor hatályos rendelkezései – a Kúria korábbi határozataival (Mfv.III.10.664/2008/5., Mfv.III.11.044/2011/3., Mfv.III.10.676/2014/4.) alátámasztottan – a felperes rokkantsági járadéka megszüntetésére nem adtak lehetőséget. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a Pp. 339/A. §-a és az MTr. Kr.-rel módosított 1. § (1) bekezdése és 3. §-a megsértésére hivatkozva. A Kúria rögzítette, hogy a rokkantsági járadékban részesülő személyek ellátásának az egészségi állapot felülvizsgálata eredményeként történő megszüntetése tárgyában – az MTr. és a Tny. rendelkezései értelmezésével – a felek és a bíróság által is felhívott, valamint további határozatokban (pl. Mfv.10.452/2014/8, Mfv.10.480/2015/4.) is állást foglalt. Ezekben a határozatokban a Kúria – a felülvizsgálati érveléssel szemben – nem tett különbséget aszerint, hogy az ellátás megszüntetésével érintett személyek a felülvizsgálatkor/megszüntetéskor betöltötték-e a 25 életévüket. A munkaügyi bíróság a Kúria határozataival egyező jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes ellátása egészségi állapotjavulás miatt a 2015-ben hatályos jogszabályok alapján nem volt megszüntethető, és helytállóan állapította meg azt is, hogy arra a felperes esetében a másodfokú határozat meghozatalakor hatályos MTr. sem adott lehetőséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült utóbbi vitás kérdés eldöntése szempontjából annak volt jelentősége, hogy az MTr. 2016. január 1-től hatályos, módosított 3. §-át, amelyben a jogalkotó a társadalombiztosítási jogszabályok megfelelő alkalmazását már az ellátás megszüntetésére nézve is elrendelte, a 2016. január 1-jén folyamatban lévő ügyben alkalmazni kellett-e. Az MTr. 1. § (1) bekezdésének, 3. §-ának és 6. § (1) bekezdésének egybevetéséből – helyes értelmezés szerint – az következik, hogy az ellátás megszüntetésével kibővített új 3. §-t, a jogalkotó kifejezett rendelkezése hiányában a 2016. január 1-jén folyamatban lévő ügyekben nem lehetett alkalmazni. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kr.-rel bevezetett 3. § az érintett személyekre a korábbiakhoz képest szigorúbb szabályt tartalmaz. A fentiektől eltérő értelmezés ezért – a Kúria megítélése szerint – ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogértelmezés tilalmával is. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A rokkantsági járadék megszüntetése tárgyában 2016. január 1-jén folyamatban lévő ügyekben a 83/1987. (XII.27.) MT rendelet módosított 3. §-a, amely az ellátás megszüntetésére a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok megfelelő alkalmazását írja elő, a jogalkotó ez irányú, kifejezett rendelkezése hiányában nem alkalmazható [MTr. 1. § (1) bekezdés, 3. §, 6. § (1)-(2) bekezdés].
Budapest, 2017. július 18.
A Kúria Sajtótitkársága