Tájékoztató a 2018. december 3. napján tárgyaláson elbírált, Mfv.III.10.094/2018. számú ügyben.
Az alperes határozatával a felperes részére 2016. július 8-tól havi 89.700 forint öregségi nyugdíjat állapított meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes jogosultságát azonos naptól – a kereseti adatok módosítására és további 1 nap szolgálati idő elismerésére tekintettel – 99.375 forintban állapította meg. A határozat szerint a felperes 1979. szeptember 17-től 1997. március 31-ig állt közalkalmazotti jogviszonyban; 1989. július 5-től 1997. március 31-ig fizetés nélküli szabadságon volt, munkabérben nem részesült, ezen időszak alatt járulékfizetésről szóló irat a társadalombiztosítási szervhez nem került megküldésre, ezért a felperes által megjelölt 1995. március 1. és 1997. március 31. közötti fizetés nélküli szabadságon töltött időszakot szolgálati időként nem lehetett elismerni. A másodfokú szerv a felperes részére 1985-ben odaítélt díj összegének az átlagkeresetbe való beszámítására irányuló fellebbezést is alaptalannak találta, mert a foglalkoztatótól okirat ezen díj elszámolásáról és kifizetéséről nem áll rendelkezésre, a díjat járulékfizetés bizonyítottsága hiányában az összeg meghatározásánál nem lehet figyelembe venni. A munkaügyi bíróság a keresetet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. §-a, 21. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, 43. § (2) bekezdése, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V.1.) MT rendelet (MTr.) 226. §-a, valamint a 3/1975. (VI.14.) SZOT Szabályzat (SZOT Szabályzat) 162. §-a és 163. § c) pontja alkalmazásával – elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria a jogerős ítéletet a Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése, 38. § (1) bekezdés g) pontja, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 29. § (3) és (5) bekezdése, 51. § (2) bekezdése, valamint az MTr. 1997. december 31-én hatályos 126. § (1)-(2), (4) bekezdése és 166. § (2) és (4) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy a jogalkotó a biztosítási jogviszony létrejöttét és a szolgálati idő elismerését a munkaviszony létesítésén túl egyéb feltételekhez is kötötte, így önmagában az a tény, hogy a felperes munkaviszonya az 1995. március 31. és 1997. március 31. között külföldi munkavállalása ideje alatt fennállt, a szolgálati idő elismerésére irányuló igényét nem alapozza meg. Azt, hogy a perbeli foglalkoztató a vitatott időszakban engedélyezett fizetés nélküli szabadság ideje alatt járulékfizetést teljesített volna, a felperes sem állította; mindezek alapján a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a szolgálati idő beszámítására az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján nincs lehetőség. A Tny. 22. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján rendeli meghatározni. A felperes a perben csatolta a munkáltató egyes kitüntetésekről szóló utasítások módosításáról kiadott utasítását, olyan jogszabályi rendelkezésre azonban, amely alátámasztaná, hogy a kitüntetésével járó díj nyugdíjjárulék-köteles lett volna, nem hivatkozott. A Tny. fenti rendelkezése alapján a havi átlagkeresetbe a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek, jövedelmek számíthatók be, e szabály alól a (8) bekezdés, amely az 1988. január 1. előtti keresetek jövedelmek beszámításának feltételeit szabályozza, sem fogalmaz meg kivételt, ezért helytálló az az ítéleti következtetés is, hogy a kitüntetéssel jár díj összegét nem lehet az átlagkeresetbe beszámítani.
Budapest, 2019. február 18.
A Kúria Sajtótitkársága