Önálló tettesnek minősül, aki más személyt a sértettre lök és ezzel testi sértést követ el

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. február 12.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1.100/2019. számú jelentős ügyben 2020. január 21-én hozott határozatáról:

A járásbíróság a magánvádló magánvádja alapján eljárva a 2018. január 17. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bekezdés]. Ezért őt egy évre próbára bocsátotta. A járásbíróság a II. rendű terheltet jogerősen felmentette az ellene társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (2) bekezdés] miatt emelt vád alól. 

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. március 26. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által történeti részében nem korrigált tényállás lényege szerint a magyar nyelvet nem ismerő magánvádló és magyar élettársa, valamint az I. rendű terhelt viszonya megromlott, egymás ellen több polgári- és büntetőeljárást kezdeményeztek. Az I. rendű és II. rendű terhelt 2015. augusztus 16-án az élettársa udvarán kertészkedő magánvádló felé indultak, szóváltásba keveredtek, a két terhelt ökölbe szorított kézzel közelített a magánvádló felé, aki közben az udvari bejárathoz ment. A sértettet utolérő terheltek közül az I. rendű terhelt testi sértés okozására irányuló szándékkal az előtte haladó II. rendű terheltet legfeljebb közepes erővel, két kézzel rálökte a sértettre. Az egyensúlyát elvesztő II. rendű terhelt meglökte a sértettet, aki egy rózsabokorba esve nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A sértett jogi képviselője útján könnyű testi sértés vétsége miatt 2015. szeptember 2-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terheltekkel szemben.

Az első- és másodfokú bíróság egyező jogi indokolása szerint az I. rendű terhelt a könnyű testi sértés vétségét eshetőleges szándékkal (Btk. 7. § 2. fordulat), tettesként [Btk. 13. § (1) bekezdés] követte el.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, felmentés érdekében; másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértése folytán törvénysértő intézkedés alkalmazása miatt, a bűncselekmény becsületsértés vétségének [Btk. 227. § (2) bekezdés] minősítése és enyhébb intézkedés alkalmazása érdekében; harmadlagosan feljelentés hiányában hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

Indokként arra hivatkozott, hogy a magyar nyelvet nem beszélő magánvádló által adott ügyvédi meghatalmazás alakilag és tartalmilag nem megfelelő, ekként a feljelentés joghatályosnak nem tekinthető, illetve formálisan a bűnösség megállapítását is sérelmezve ténylegesen a bűncselekmény törvénysértő minősítését, a törvénysértő elkövetői alakzatot és az alkalmazott intézkedést kifogásolta. Álláspontja szerint nem bizonyított, hogy az I. rendű terhelt tudata átfogta volna a sértett testi épségének megsértését. Amikor a II. rendű terheltet rálökte a sértettre, nem testi épséget sértő, hanem legfeljebb bántalmazási szándéka volt. Így legfeljebb a tettleges becsületsértés vétségét valósította meg, figyelemmel arra, hogy legfeljebb közepes erő kifejtésére képes, súlyos sérülés okozására alkalmas eszközt nem alkalmazott, a sértett nála fiatalabb, magasabb és súlyosabb, valamint az orvosszakértő szerint a sértett elesése támadás nélkül, egyensúlyvesztés vagy hirtelenül végrehajtott elkerülő mozdulat folytán is létrejöhetett.
A Kúria a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott első- és másodfokú határozatot az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

Rámutatott, hogy a bíróság joghatályos feljelentés és magánindítvány alapján járt el. A meghatalmazás megfelelt a felülvizsgálati indítványban megjelölt feltételeknek, ugyanakkor a feljelentés és a magánindítvány joghatályosságára a korábbi Be. az irányadó, annak alapján pedig kizárólag a meghatalmazás írásba foglalása előírt és a sértett magánvádló a feljelentését megtehette a képviseletében eljáró ügyvéd útján. A magánindítvány formai kellékhez nem kötött, abban az esetben is joghatályos, ha azt a nyomozó által készített rendőri jelentés tartalmazza, valamint ennek minősül a sértett törvényes határidőben saját kezűleg írt nyilatkozata is, amelyben a magánindítvány-tételi szándékot megnevezi (BH+ 2015.51., BH+ 2014.533.). 

A jogerős ügydöntő határozattal megállapított tényállás és bizonyítékok értékelése nem támadható [Be. 650. § (2) bekezdés, 659. § (1) bekezdés]. Ezért a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt a testi sértés okozására irányuló szándék vitatását érintő részében.

Az irányadó tényállás alapján az I. rendű terhelt – a II. rendű terhelttel együtt – a vele haragos viszonyban álló sértett felé indult, majd szóváltást követően ökölbe szorított kézzel tovább közeledett a kitérő sértett felé, s végül őt utolérve testi sértésre irányuló szándékkal az előtte haladó II. rendű terheltet rálökte a sértettre, aki egy rózsabokorba esett és könnyebb sérüléseket szenvedett. Tehát a megállapított történeti tényállás része az I. rendű terhelt testi sértés okozására irányuló szándéka, ami nem követelmény, de nem is kifogásolható, miután az egyrészt következik a támadó jellegű (ökölbe szorított kézzel) megközelítés tényéből és a II. rendű terheltnek a sértettre lökéséből, mégpedig olyan helyen, ahol rózsabokor volt, amelybe beleesve a sértett könnyebb sérüléseket szenvedett. Az elsőfokú bíróság a jogi indokolásában kitért rá, hogy az I. rendű terhelt eshetőleges szándékkal járt le, vagyis más személynek a sértettre lökésével felismerhette, hogy adott körülmények között a sértett megsérülhet, s ezen következménybe belenyugodva cselekedett, a sértett sérülései folytán az I. rendű terhelt cselekménye nem minősülhet tettleges becsületsértés vétségének [Btk. 227. § (2) bekezdés].

A védő által a tettesi alakzat sérelmezésével a közvetett tettesség állítása nem a bűnösség (büntetőjogi felelősség) kérdése (BH 2018.133.). A közvetett tettes a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg [Btk. 13. § (2) bekezdés].  Ennélfogva, ha az elkövető más személynek a sértettre lökésével követi el a testi sértést (vagy más bűncselekményt pl. a tettleges becsületsértést), elkövetői alakzata csakis önálló tettes lehet, mert tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja [Btk. 13. § (1) bekezdés]. Egyébiránt a közvetett tettes is tettes (Btk. 12. §), így a közvetett tettesi elkövetői alakzat esetleges megállapítása sem változtatott volna az I. rendű terhelt büntethetőségén, mert ebből a szempontból ugyanazok a büntetéskiszabási rendelkezések vonatkoznak a tettesekre.

Miután a bűncselekmény minősítése törvényes és a Btk. más szabálya (elkövetői alakzat) sem sérült, az alkalmazott intézkedés törvényessége önmagában nem támadható.

Budapest, 2020. február 12.

A Kúria Sajtótitkársága