Sz. 2010. november 15. napján kelt rehabilitációs járadék megállapítása iránti kérelmét a társadalombiztosítási szervek elutasították azzal, hogy az igénylő egészségkárosodása nem éri el az 50%-os mértéket, az csupán 40%-os. Sz. kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte arra figyelemmel, hogy az eljáró hatóságok az egészségkárosodás mértékét tévesen, alacsonyabb mértékben határozták meg. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes oldalán beavatkozó N. is a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéleti érvelés szerint, Dr. S. F. igazságügyi szakértő Sz. össz-szervezeti egészségkárosodását 2008. január 1. napjától, tehát már az első- és másodfokú bizottságai véleményezési időpontját megelőző időponttól is 55%-os mértékűnek véleményezte. Az O. Intézet szakvéleményében az első- és másodfokú bizottságok szakvéleményeivel egyező mértékben állapította meg Sz. össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét. Dr. S. G. igazságügyi szakértő – akit a bíróság Dr. S. F. és az O. Intézet szakvéleményei közötti ellentmondás feloldására rendelt ki – néhai Sz. össz-szervezeti egészségkárosodását 53%-os mértékűnek értékelte 2008. január 1. napjától kezdődően. Dr. S. G. szakvéleményét aggálytalannak értékelve, a bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A jogerős ítélet ellen alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését kérve a Pp. 157. § g) pontjára figyelemmel, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Pp. 212. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértését állítva a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a rehabilitációs járadék személyhez kötött ellátás, így a jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Az új eljárásban – amelyre a bíróság az alperest kötelezte – rehabilitációs vizsgálatokra kellene, hogy sor kerüljön, amely Sz. – peres eljárás tartama alatti – elhalálozása miatt ellehetetlenült. Felperesi jogutód felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Peradat, hogy Sz. a peres eljárás tartama alatt, 2013. február 3. napján elhunyt. A 2013. június 18. napján kelt hagyatékátadó végzés szerint a közjegyző az örökhagyó hagyatékát kiskorú Sz. az örökhagyó gyermekének, míg az özvegyi haszonélvezeti jogot Sz.nének, az örökhagyó házastársának adta át. A bíróság végzésében megállapította, hogy néhai Sz jogutódja Szné.
A Pp. 324. § (1) bekezdése alapján közigazgatási perben a Pp. XX. fejezetében szabályozott eltérésekkel a Pp. I-XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni. A fél halálával kapcsolatosan a Pp. XX. fejezete nem tartalmaz speciális szabályozást, ezért a Pp. általános rendelkezései között található 111. § (1) bekezdése alkalmazandó. A jogutód perbelépését, illetve perbevonását a Pp. 61-62. §-ai szabályozzák. A fél halála esetén az örököse a perbe beléphet, illetve – amennyiben a felperes halt meg – jogutódját az alperes is perbe vonhatja. Az olyan jogviszonyon alapuló perekben, ahol az anyagi jogi szabályok a jogutódlást kizárják, az eljárás a fél halála esetén nem félbeszakad, hanem azt hivatalból, az eljárás bármely szakában meg kell szüntetni.
A 2011. december 31. napjáig hatályos, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (Rjtv.) 3. § (1) bekezdése szerint rehabilitációs járadékra az a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett magyarországi lakóhellyel rendelkező személy jogosult, aki
a) 50-79%-os egészségkárosodást szenvedett és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatására rehabilitáció nélkül nem alkalmas, [...].
E szabályok szerint rehabilitációs járadékra élő személy jogosult, az ellátás csak akkor esedékes, ha azt jogerősen megállapították. Néhai Sz. ellátását halála időpontjáig a hatóság nem állapította meg, az ellátásra való esetleges jogosultsága a halála miatt megszűnt. A rehabilitációs járadékra való igény személyes jog, a meg nem ítélt támogatás az igénylő halála után, a személyes jog hiányában más által nem igényelhető. Élő személynek (feltételekkel) járó, meg nem ítélt ellátásnak az igénylő halálát követően más személy általi igénylésére az Rjtv. nem szabályoz lehetőséget, ezért jogszabályi lehetőség hiányában a perben a jogutódlás nem megengedett. Olyan esetben, amikor az anyagi jogszabályok a jogutódlást kizárják, a bíróságnak a félbeszakadás megállapítása helyett a per megszüntetéséről kell határozni.
A néhai Sz. egészségkárosodásának mértéke ugyan elérte az Rjtv-ben jogosultsági feltételként meghatározott százalékos mértéket, azonban a rehabilitálhatóság további vizsgálata személyhez kötött. Az alperesnek a megismételt eljárásban Sz. rehabilitálhatóságát kellett volna vizsgálnia, amely Sz. elhalálozása miatt lehetetlenné vált. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el jogszabályoknak megfelelően, ha az eljárás félbeszakadása, majd a jogutódlás megállapítása helyett a per megszüntetéséről határoz a Pp. 157. § g) pontjára figyelemmel. A néhai Sz. halálát követően a bíróság minden intézkedése, eljárási cselekménye hatálytalan.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján – figyelemmel a Pp. 157. § g) pontjára is – hatályon kívül helyezte és a per megszüntetéséről rendelkezett.
Budapest, 2015. decemeber 9.
A Kúria Sajtótitkársága