Kfv.V.35.194/2013/6.szám
A Kúria nem adott helyt a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelemének, alaposnak találta az alperes felülvizsgálati kérelmét, ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria ítéletében azt állapította meg, hogy a felek nyilatkozatai – amit a rendelkezésre álló adatok is alátámasztanak - megegyeznek a következőkben:
A felperes a máltai cég részére számlái szerint három gépet értékesített, amelyek ellenértéke átutalással kiegyenlítésre került. A számlákon azt tüntette fel, hogy ezek adómentes Közösségen belüli termékértékesítések, és ezeket az összesítő nyilatkozatában és bevallásában is így szerepeltette. A gépeket az átvevő máltai cég eladta egy osztrák társaságnak, amely a részére történt értékesítést követően a gépeket lízingbe adta egy másik külföldi cégnek. A felek azonosan jelölték meg azt is, hogy a gépek mindvégig a felperes használatában maradtak, nem kerültek kiszállításra egy Közösségen belüli másik tagállamba.
A felperes elismerte, hogy az ügyletek, illetve az általa kibocsátott számlák nem felelnek meg az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés feltételeinek, mivel a termékek nem hagyták el Magyarország területét. A számlákkal, bevallással és egyéb adókötelezettséggel kapcsolatos adatok tekintetében a felperes alaptalanul hivatkozott adminisztratív tévedésre, jogkövetkezményt nem eredményeztethető hibára, hiszen saját előadása szerint is hosszú ideje folytat gazdasági tevékenységet, végez adómentes Közösségen belüli értékesítést, ezért ismerte az erre vonatkozó nemzeti és uniós jogot. Az alperesnek megállapításait továbbá nem a felperes alá nem támasztott előadása alapján, hanem a bevallás adataihoz képest kellett megtennie, és nem a lízing ügyletek, hanem a bevallásban adómentesként feltüntetett termékértékesítés tekintetében kellett ténybeli és jogkövetkeztetéseket levonnia, amely során minden rendelkezésére álló adat, tény, körülmény értékelését jogszerűen végezte el a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) már több ügyben megállapította, hogy „a termékértékesítés fogalma nem a tulajdon átruházásnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban előírt formáira utal, hanem magában foglal bármely, materiális javak átruházására irányuló ügyletet, amelynek során az egyik fél feljogosítja a másik felet, hogy e javakkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonosa lenne”.(C-118/11. sz. ítélet 39. pontja, C-320/88.sz ítélet 7. pontja, C-185/01.sz. ítélet 32. pontja, C-78/12.sz. ítélet 33. pontja C-435/03. sz. ítélet 35. pontja, C-237/09. sz. ítélet 24.pontja, C-25/03. ítélet 64. pontja.) Ebből következően akkor minősül valamely ügylet a 2006/112/EK irányelv 14. cikk (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek, ha, azáltal az adóalany oly módon ruház át materiális javakat, amely feljogosítja a másik felet, hogy azokkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonos lenne, anélkül, hogy az érintett javak feletti tulajdonjog megszerzésének formája befolyásoló lenne e tekintetben. Az EUB ítéletek rögzítik azt is, hogy „a nemzeti bíróság feladata minden egyes esetben az adott tényállástól függően meghatározni, hogy az érintett termék feletti tulajdonosként való rendelkezés joga átruházásra került-e”. (C-320/88. sz. ítélet 13. pontja, C-78/12. sz. ítélet 34. pontja, C-118/11. sz. ítélet 41. pontja.)
Jelen ügyben a rendelkezésre álló, felek által nem vitatott adatokból, egyértelműen megállapítható, hogy a máltai céget tulajdonosként való rendelkezésre jogosította a közte és a felperes között létrejött ügylet, mivel e gazdasági társaság a megszerzett gépeket eladta az osztrák társaságnak, mely utóbbi a részére történő értékesítést követően szintén tulajdonosként rendelkezett a gépekkel, mivel ezeket lízingbe adta tovább egy másik külföldi cégnek. Az a tény, hogy a gépek értékesítésére kétszer is sor került, de a gépek a felperes használatában maradtak, a felperes és a máltai cég közötti termékértékesítés tényét nem befolyásolja. A felperes álláspontjával ellentétben az ügyletek nem minősíthetők egyetlen ügyletnek, mivel önálló és különböző jogalanyok között jöttek létre, egymástól eltérő tartalommal és jogalappal. Ezeknek az ügyleteknek továbbá a visszlízinggel ellentétben négy szereplője van, és a felperes nem attól a jogalanytól bérelte a gépeket, aki részére értékesítette, tehát nem valósult meg a visszlízingre vonatkozó azon követelmény sem, mely szerint ugyanazon jogügyletben, ugyanazon felek vonatkozásában a termék eladója és lízingbe vevője megegyezik. A felperesi előadással szemben az alperes határozatában, továbbá a perben tett nyilatkozataiban sem kizárólag a tulajdonjog átadásának tényére hivatkozott, hanem arra, hogy tulajdonosként való rendelkezési jog, tehát a termékértékesítés megvalósult azzal, hogy a felperes vevője továbbértékesítette az általa vásárolt gépeket, tehát ténylegesen tulajdonosként rendelkezett ezekkel, mivel más jogalany tulajdonába adta át a gépeket. Ez utóbbi társaság ugyancsak rendelkezett ezekkel, mégpedig a bérleti szerződésnek nevezett megállapodásban, amely tartalmát tekintve zártvégű pénzügyi lízingszerződésnek felel meg. Alaptalanul hivatkozott a felperes ezért arra, hogy a tulajdonosi jogosítványok és kötelezettségek mindvégig nála maradtak, és arra is, hogy az ügyletek hitelnyújtási szolgáltatás igénybevételére irányultak, továbbá a számviteli bizonylatokon (szerződéseken, számlák, összesítő nyilatkozat, bevallás) sem ez szerepel. Nem fogadható el a felperes kellően körültekintő magatartás tanúsítására vonatkozó előadása sem. Az általa e körben előadottak ugyanis az alperesi határozat jogalapját vitató jogügylettel kapcsolatos felperesi álláspontra utalnak, tehát lényegében a jogalapot vitató érvelés körébe tartozó adatoknak minősülnek. A felperes továbbá tisztában volt azzal, hogy a gépek nem hagyták el az ország területét, az ügyletet mégis adómentes Közösségen belüli értékesítésként kezelte, ezért nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, és semmilyen ésszerű intézkedés nem tett meg annak érdekében, hogy esetében az adóbírság mérséklésére sor kerülhessen. Az alperes tehát jogszerűen minősítette a felperes értékesítését belföldi adóköteles termékértékesítésnek, a felperes terhére jogszerűen állapított meg jogosulatlan visszaigénylést és adóbírságot.
Budapest, 2014. június 10.
A Kúria Sajtótitkársága