Mfv.I.10.213/2013
A BRFK állományába tartozott I. és II. rendű felperes csapaterős szolgálatot látott el szolgálati gépkocsival, mely során egy személygépkocsit igazoltatás céljából megközelítettek, azonban járművük hátsó része a menetirány szerinti jobb irányba, az úttest széle felé farolt, ott megakadt, a gépkocsi felborult, majd tengelye körül többször megpördült. Ennek következtében az I. rendű felperes a vezető ülésből az ablakon át kiesett és súlyos, a személygépkocsiban maradt II. rendű felperes, valamint társuk könnyebb sérüléseket szenvedett.
A felperesek kártérítési igényt terjesztettek elő, amelyet az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője bírált el. A felperesek az alperes határozatát keresettel támadták meg. Az elsőfokú határozat szerint az I. rendű felperes közrehatása a balesetben 20 %-os mértékű volt, mert nem használt biztonsági övet, és mint a gépkocsi vezetője megszegte a KRESZ-t, mivel járművével nem a forgalmi, időjárási és látási viszonyoknak megfelelően közlekedett. A II. rendű felperes közrehatását 10 %-ban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés körében igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, ennek alapján kifejtette, hogy az I. rendű felperes a balesetet megelőzően a Mr. Zs című versenyre készült. Ezen csak olyan fizikai tulajdonsággal rendelkező személyek vehetnek részt, akiken testi hibák, sérülések, beavatkozások jelei nem észlelhetők, ilyen szempontból a bőrfelületük hibátlan, emellett izomzatuk esztétikailag értékelhetően kidolgozott. Az I. rendű felperes ezen célját nem képes elérni, egyrészt, mert a fizikai állapota, izomvesztés stb. jelentős mértékű változáson ment keresztül, másrészt, mert testfelületén, bőrén jól láthatóan a perbeli balesettel összefüggő okból hegek és elváltozások keletkeztek. A felperesnek a teljes testi és lelki élethez való alkotmányos alapjoga sérült, a bíróság ezért annak kiküszöbölésére 1.500.000 forint összegű kártérítést tartott alkalmasnak.
A bíróság a II. rendű felperes vonatkozásában is orvosszakértői véleményt szerzett be, amelynek alapján megállapította, hogy 500.000 forint nem vagyoni kártérítésre jogosult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2011.(VII.5.) Polgári jogegységi határozatára, melynek alkalmazásával az elsőfokú bíróság által egyes jogcímeken megítélt összegekből levonta az alperes által a kártérítési határozat alapján kifizetett összegeket.
A biztosító által kifizetett összegek beszámítása kapcsán az elsőfokú bíróság utalt a Hszt. 170. §-ában rögzítettekre. Ez részletes, nem példálózó jellegű felsorolást tartalmaz, és nincs benne a balesetbiztosítási szerződés alapján a biztosító által kifizetett összeg, így az alperes nem jogosult levonni a biztosító által megtérített összegeket.
A nem vagyoni kártérítés összege tekintetében teljes mértékben osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének 9. és 10. oldalán kifejtett jogi indokolását.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítélete szerint az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást a felpereseket megillető nem vagyoni kártérítés mértékéről. A bírói gyakorlat szerint ennek az a funkciója, hogy a károsultnak az elszenvedett sérelemmel körülbelül azonos mértékű, azt kompenzáló más nemű – pénzbeli – előnyt nyújtson. Az adott esetben az eljáró bíróságok kellő súllyal értékeltek valamennyi tényezőt, amelyek a nem vagyoni hátrány ellensúlyozásánál figyelembe veendőek.
Budapest, 2014. január 7.
A Kúria Sajtótitkársága