(Kfv.V.35.660/2012/10.)
A felperes 2008. augusztus és szeptember hónapokban adólevonást gyakorolt a Kft. 14 számlája alapján.
Az adóhatóság (alperes) a revízió eredményeként hozott határozatában a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntésének indokolása szerint a felperes a Kft. számlái alapján nem jogszerűen gyakorolta az adólevonási jogát.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A közigazgatási perekben is érvényesülő kereseti kérelemhez kötöttség nem azt jelenti, hogy a bíróságnak csak a keresetben felhozott érveket és az abban megjelölt bizonyítékokat kell megvizsgálnia. A Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 339/A. §-a értelmében a közigazgatási határozatot a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálni, ennél fogva a keresetben előadottakat és annak bizonyítékait egybe kell vetni valamennyi közigazgatási és peres eljárás során feltárt adattal, ténnyel, körülménnyel, bizonyítékkal és csak mindezek eredményeként, okszerű bizonyítékértékelés alapján, indokolási kötelezettséget is teljesítve hozható érdemi döntést a keresettel támadott határozatok jogszerűsége tárgyában. A jogerős ítéletnek meg kell felelnie a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az ügyben nem minden bizonyíték került számbavételre és értékelésre. Az elsőfokú bíróság indokát nem adva hagyta figyelmen kívül azokat az adatokat, megállapításokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a Kft. a számlakibocsátás idején nem rendelkezett a munka elvégzéséhez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel, nem kerültek értékelésre a megrendelők nyilatkozatai, a bejövő és kimenő számlák közötti ellentmondások, a számlakibocsátónál azonos időszakra és adónemre lefolytatott vizsgálatok, a számlakibocsátó bizonylatok szerinti alvállalkozóinál végzett ellenőrzések, a felperes egyéb vállalkozóinak, megrendelőinek nyilatkozatai és más alperesi határozatban rögzített tények, adatok, okiratok és bizonyítékok sem. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta az általa meghallgatott tanú vallomásának értékelését, egyéb adatokkal történő egybevetés alapján bizonyító erejének megállapítását, vagy hiányának rögzítését és mindössze két számla kapcsán tett megállapítást annak ellenére, hogy a perrel érintett adóhatósági határozatok több számlára vonatkoztak. Az alperes továbbá érdemi döntését nem önmagában arra a tényre alapította, mely szerint a munkavégzés helyeként megjelölt ingatlan nem szerepel a cégnyilvántartásban a Kft. székhelyeként, telephelyeként, fióktelephelyeként, mivel ez csupán egy adat volt a határozatában. Az alperes a Kft. tényleges gazdasági tevékenységének hiányát nem az adóbevallási és adófizetési kötelezettség elmaradásával, hanem a határozatában megnevezett számos egyéb adattal támasztotta alá, amelyek értékelésére az ítéletben éppúgy nem került sor, mint az adótitoknak minősülő bizonyítékokéra.
A rendelkezésre álló iratok szerint az alperes nem követett el olyan ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértést, ami a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére alapot adhatott volna. A peres eljárás során a felek élhettek a bizonyítás lehetőségével és a tárgyalás berekesztése előtt további bizonyítási indítványuk nem volt. Az elsőfokú bíróság maga is konkrét hiányosságok és további tisztázandó körülmények, bizonyítási cselekmények megjelölése nélkül kötelezte az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra és tette a feladatává az alapeljárás megállapításainak felülvizsgálatát. Lényegében tehát olyanra nézve írta elő az új eljárást, amely a közigazgatási perben a bíróság kompetenciájába tartozott volna.
Tekintettel arra, hogy maga a felperes is egy személy meghallgatásának elmaradása miatt hivatkozott a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség elmulasztására, és e személy meghallgatására a peres eljárás során sor került, az eddig lefolytatott eljárás adataira és a felek indítványainak hiányára figyelemmel nincs olyan ok, amely további adóhatósági bizonyítás lefolytatását tenné szükségessé. A rendelkezésére álló valamennyi bizonyíték egyenkénti és egymással történő egybevetését azonban a Kúria – a Pp. 275.§-a szerinti szabályozásra figyelemmel – nem végezhette el, nem vonhatta el az első fokú bíróság hatáskörét. Mindezek miatt csak azt állapíthatta meg, hogy tévesen került sor az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére, a jogerős ítélet nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra.
Budapest, 2014. január
A Kúria Sajtótitkársága