Mfv.III.10.521/2014/6
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a másodfokú határozatával a felperes terhességi-gyermekágyi segély (tgyás) iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes munkaviszonya a M.P.Bt-nél 2013. május 10. napján szűnt meg, így ezen időpontig a felperes a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján biztosított volt. A felperes biztosítotti jogviszonyának alapját a Tbj. 7. §-ra figyelemmel a munkaviszonya képezte. A bíróság álláspontja szerint a felperes biztosítási jogviszonya nem szünetelt, a Tbj. 8. § egyetlen pontja sem alkalmazható, a felperes nem volt fizetés nélküli szabadságon, ugyan munkavégzési kötelezettsége nem volt, de erre az időre átlagkereset illette volna meg. Mivel a felperes 2012. július 3. napjától egyidejűleg több jogviszonyban állt, biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kellett elbírálni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését kérve. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Tbj. 5. §, 7. §, 8. §, 9. § rendelkezéseit. A felperes előadta, hogy a munkaügyi perben a munkaviszony jogellenes megszüntetése nem került megállapításra, a felek nem vagyoni kártérítésben állapodtak meg, átlagkeresetben nem részesült, a társadalombiztosítási jogviszonya nem éledt fel, biztosítási jogviszonya kizárólag a B.H. Kft-nél volt. Erre tekintettel a két jogviszonyt egybe kell számítani és nem lehet azokat párhuzamos jogviszonyként kezelni.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.
A Tbj. helyes értelmezése szerint amíg alapjogviszonyban (Tb. 5. §) áll valaki, a társadalombiztosítás szempontjából biztosítottnak tekintendő.A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg a törvény erejénél fogva jön létre, ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulékmegállapítási és levonási, járulék fizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli.
A felperes munkaviszonya a M. P.Bt-nél 2013. május 13. napjáig állt fenn és a munkáltatójától nem jövedelempótló kártérítésben részesült.
A Tbj. 21. §-ából következően a nem jövedelempótló kártérítés – amelyben a felperes is részesült – járulékalapot képez, tehát biztosítási kötelezettséget keletkeztet.
Nem vitatottan a felperes 2012. május 3-tól 2013. május 13-ig munkát nem végzett, munkavégzési kötelezettsége nem volt, azonban a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 100. §-a szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén (6) bekezdésben foglaltak alapján meg kell téríteni az elmaradt munkabér és a felmerült kár összegét. Az, hogy a felperes nem kérte az elmaradt munkabére megfizetését bármely okból kifolyólag, nem jelenti azt, hogy a biztosítása a M.P.Bt-nél szünetelt volna, így a Tbj. 9. § (1) bekezdése szerint egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személynek volt tekintendő és a biztosítása fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kellett elbírálni.
Budapest, 2015. április 13.
A Kúria Sajtótitkársága