Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.097/2018. számú ügyről munkaviszony megszüntetése tárgyában. A döntés elvi tartalma: a munkaszerződés szerinti munkahelyet a munkáltató földrajzilag meghatározott területeként, konkrét, azonosítható címmel, vagy nagyobb földrajzi egység megnevezésével kell megjelölni [Mt. 45. § (3) bekezdés].
A felperes 2010. december 31-től az alperes telephelyén finomítási és karbantartási szakértőként dolgozott. A munkaszerződés szerint a felperes munkavégzési helye állandó. Az alperes 2012. október 29-én kelt levelében a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 75. § (1) bekezdésére hivatkozással a felmondás közlését 30 nappal megelőzően tájékoztatta arról, hogy csoportos létszámcsökkentésről döntött. A munkaviszony felmondással 2013. február 6-án szűnt meg. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest elmaradt, visszamenőleges bérkompenzáció, valamint béremelés megfizetésére. Kért továbbá egyhavi távolléti díjának megfizetését, karácsonyi jutalom, és teljesítményösztönző juttatás megfizetését. Kérte továbbá elsődlegesen a munkaviszonya helyreállítását, a kiesett időre járó havi elmaradt munkabér és járandóság megfizetését. Másodlagosan 12 havi távolléti díjjal azonos összegű kártérítést kért. Nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) iránti igényét 29.000.000 forintban határozta meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén elmaradt jövedelmet, elmaradt béren kívüli juttatást, valamint sérelemdíj címén 300.000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság határozatában az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta, kötelezte az alperest karácsonyi jutalom és teljesítményösztönző juttatás megfizetésére, míg a felperes sérelemdíj iránti teljes keresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felmondás jogellenességének megállapítására irányuló kereset elutasítását kérte. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet által helyben nem hagyott részében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, munkaviszonyának helyreállítását, sérelemdíj megfizetését. Az alperes ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelme „elutasítását” kérte.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az Mt. 66. § (5) bekezdése alapján a kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjkorhatár elérését megelőző 5 éven belül akkor szüntetheti meg a munkáltató működésével összefüggő okból (átszervezés), ha nincs a munkáltatónál a felmondáskor érvényes munkaszerződésben meghatározott munkahelyen a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges végzettségnek, képességnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen munkakör. Önmagában a felmondásnak felajánlható munkakör hiányára tett megállapítása az Mt. 66. § (5) bekezdésének külön megjelölése nélkül sem értelmezhető kiterjesztő módon, ilyenkor is kizárólag a munkaszerződésben megjelölt munkahely az irányadó (EBH2016.M.29.). Az alperes álláspontja szerint jogszabálynak megfelelő az a munkahely meghatározás, ha ezt egy telephelyen belül a munkahelyet a munkavállalót utasításokkal ellátó szervezeti egység megjelölésével teszik meg. A munkaszerződésben a felperes állandó munkavégzési helyeként a telephely címét, továbbá a szervezeti egység kódját, és a szervezeti egység nevét jelölték meg. Az Mt. nem határozza meg pontosan a munkahely definícióját, de a hosszabb ideje következetes bírói ítélkezési gyakorlat szerint munkahely a munkáltató földrajzilag meghatározott területe. Az Mt. 45. §-ához fűzött miniszteri indokolás is a munkahely fogalmánál konkrét, azonosítható címmel vagy nagyobb földrajzi egység megnevezésével történő meghatározásra utal. A fentiek alapján megállapítható, hogy a védett korú felperessel közölt munkáltatói felmondáskor a munkaszerződében meghatározott munkakörére, valamint a munkahelyére kellett figyelemmel lenni az Mt. 66. § (5) bekezdés alapján. A munkahelynek a munkaszerződésben rögzített földrajzilag körülhatárolt terület tekinthető. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az Mt.45.§ (3) bekezdéséből nem következik az a szűkítő értelmezés, hogy a felperes munkavégzési helyeként kizárólag az a konkrét szervezeti egység vehető figyelembe, amelynek keretein belül a felperes a munkáját végezte (BH.1998.52.). A törvényszék ezért jogszabálysértés nélkül értékelte az alperes terhére annak bizonyítatlanságát, hogy nem volt a felperes által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör a telephelyen. A kifejtettekre, valamint felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme megalapozatlanságára tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
Budapest, 2019. április 5.
A Kúria Sajtótitkársága