Munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményei tárgyában hozott döntést a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. július 14.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.355/2019. számú ügyről.

A felperes 2007. november 1-jétől állt az alperesnél munkaviszonyban, melyet az alperes 2015. november 13-án felmondással megszüntetett. A felperes keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén kártérítést, végkielégítést, és 10.000.000 forint sérelemdíjat igényelt. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen elmaradt jövedelem címén kártérítést, végkielégítést, valamint 1.000.000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet „megváltoztatásával” az alperes kereset szerinti marasztalását igényelte, a sérelemdíj összegét 1.000.000 forintban meghatározva. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott. A szabadalommal összefüggésben a másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett. A bizonyítási kötelezettség a felmondás indokai körében az alperest terhelte (Mt. 64. § (2) bekezdés), aki ennek nem tudott eleget tenni. A felperes az eljárás során következetesen állította, hogy 2007. november 1-jén létesített az alperesnél jogviszonyt, a szabadalommal érintett kutatási tevékenységet ezt megelőzően végezte. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy önmagában az a körülmény, miszerint a felperes nevét a szabadalmon feltüntették, ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan nem támasztja alá, hogy a felperes az alperesnél való foglalkoztatása alatt, annak eszközeivel eljárva végzett harmadik személy részére tudományos tevékenységet. Tanúvallomás pedig megerősítette a felperes állítását, miszerint a munkáltató azon projekttel, amelyen a szabadalom alapult, érdemben nem foglalkozott, azt nem tekintette olyannak, mint ami a profiljába tartozik. Mindebből következően ezen felmondási indok alperes által nem nyert igazolást, nem sérült az Mt. 6. §-a és 8. §-a. Ugyanakkor a másodfokú bíróság helytálló álláspontot foglalt el a felperes által engedély nélkül elvitt eszközökkel összefüggésben. A felperes által sem vitatottan 2015. október 22. és november 4-e között több alkalommal, engedély nélkül vitt ki megpakolt dobozokat, illetve egy vegyszer tárolására alkalmas műanyag kannát. A felperes az eljárás során következetesen azt állította, hogy a ládák saját tulajdonát képezték és abban értékkel nem rendelkező katalógusokat vitt magával, illetve tudományos cikkéhez tartozó fénymásolatokat. A per tárgyává tett műanyag kanna pedig kidobásra várt. A műszaki vezető tanúvallomása szerint „engedély nélkül semmiféle intézeti tulajdont nem lehet kivinni, ezért az a gyakorlat alakult ki, hogy bárki bármit szeretne kivinni, azt bemutatja a portán, hogyha nem a saját tulajdona, akkor mellé az engedélyt is. Nekem személyesen nem jelentett semmiféle kivitelt a felperes”. A biztonsági őr vallomása szerint pedig a dolgok elvitelekor a felperes nem a megszokott, megengedett parkolási rendet alkalmazta, ami feltűnt a biztonsági személyzetnek is. A bizonyítás eredményeként a másodfokú bíróság helyesen vont le következtetést arra is, hogy a kanna veszélyes hulladékot jelentett, mivel abban vegyszert tároltak, azt újrahasznosították külső cég közreműködésével, kezelése megfelelő eljárási rend szerint történt. A felperes – saját maga által sem vitatottan – a kannát magával vitte, annak pedig e körben nem volt kiemelt jelentősége, hogy végzettségére figyelemmel meg tudta-e állapítani, hogy veszélyes hulladékról van-e szó, mivel semmit nem lehetett a munkáltatótól engedély nélkül elvinni. A felperes egyébként maga is tisztában volt azzal, hogy „a veszélyes hulladék kezelését csak erre jogosult cég végezheti”. Ezzel összefüggésben egy tanúvallomás szerint „veszélyes hulladékot nem vihetnek ki a munkavállalók semmilyen körülmények között. A vegyszeres kanna, amennyiben nincsen megfelelően kitisztítva veszélyes hulladéknak minősül, mivel az alperesnél nincs lehetőség a kimosásra, ezért veszélyes hulladéknak minősül. Egy céget szerződtetett az alperes, amely ezt elszállítja”. Helyesen mutatott rá arra a másodfokú bíróság, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkahelyről engedély nélkül elvitt tárgyak forgalmi értékének nincs jelentősége a jogsértés súlyának megállapításakor (Mfv.I.10.484/2018/4.), és azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka lehet olyan tárgy elvitele is, aminek egyáltalán nincs pénzben kifejezhető értéke. Jelen esetben a munkáltató a felperessel szemben nem a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést hozta, a jogviszonyt felmondással szüntette meg bizalomvesztésre hivatkozással. A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy több felmondási ok esetén egyetlen bizonyított, valóságnak megfelelő és okszerű indok is a felmondást megalapozhatja (Mfv.I.10.465/2000.). Jelen esetben ez utóbbi felmondási indok alapján a jogviszony megszüntetése jogszerűen történt, a másodfokú bíróság döntése pedig megfelelt a jogszabályi előírásoknak. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a fenti indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. július 14.

Kúria Sajtótitkársága