A munkáltató döntési jogkörébe tartozik, hogy munkaviszonyt létesít-e igazolások hiányában, ha az igazolások hiánya miatt nem létesítenek a munkavállalóval munkaviszonyt, az ebből eredő kárért a mulasztó, volt munkáltató felel

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. április 16.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2020. április 7-én, tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.259/2019. számú ügyről kártérítés és egyéb tárgyában.

Az I. rendű felperes 2016. május 17-én, a II. rendű felperes 2016. április 11-én helyezkedett el az alperesnél. A felperesek 2016. november 12-én közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyukat, az alperes a munkáltatói igazolásokat nem adta át nekik. A felperesek keresetükben az alperes kötelezését kérték kártérítés, sérelemdíj, elmaradt munkabér és szabadságmegváltás megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest kártérítés, sérelemdíj, szabadságmegváltás, elmaradt munkabér felpereseknek történő megfizetésére, az ezt meghaladó mértékű összegben a kereseteket elutasította. A másodfokú bíróság részítéletében a felperesek részére megítélt kártérítés tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, míg a megítélt sérelemdíj tekintetében megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az elmaradt munkabérre, szabadságmegváltásra vonatkozó részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárás lefolytatására utasította. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú részítélet hatályon kívül helyezését és a „jogszabályoknak megfelelő ítélet hozatalával” a kereset elutasítását kérte. A felperesek ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében is állította, hogy a munkáltatói igazolásokon a felperesek aláírása szerepel, ezzel bizonyította, hogy az igazolásokat átadta. Az Mt. 80. § (2) bekezdésében foglaltakat a következő jogszabályok töltik ki tartalommal: az Art. 77. § (1) bekezdése szerinti bizonylat, a 465/2017. (XII. 28.) kormányrendelet 23. § (5) bekezdése szerinti bizonylat (igazolás, adatlap), az Flt. 36/A. § (1) bekezdése szerinti munkanélküli igazoló lap, amelynek pontos tartalmát a 34/2009. (XII. 30.) SzMM rendelet 1. §-a és annak melléklete határozza meg, a Vht. 78. § (1) bekezdése szerinti igazolás, a 2017/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdése szerinti igazolvány, mely az egészségbiztosítási ellátás megállapításához szükséges, továbbá a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 38. § (1) bekezdése szerinti „foglalkoztatói igazolás”, és a Tbj. 47. § (3) bekezdés szerinti igazolás. A fentiekből megállapítható, hogy az igazolások kiállítását és kiadását a jogszabályok egyértelműen a munkáltató kötelezettségévé teszik. Az alperes csak a „munkáltatói igazolás a munkaviszony megszűnésekor” elnevezésű dokumentumot adta át bizonyítottan a felpereseknek, a többit nem. A felperesek igazolták, hogy próbáltak elhelyezkedni, azonban az új munkáltató az igazolások hiányában nem alkalmazta őket. Az Mt. 42. § (1) bekezdés szerint a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. Az adóhatóság felé a munkáltatót terhelő, az Art. 9., 16., 39. §-ai alapján a törvény 1. sz. melléklete 3. pontjában foglalt bejelentési kötelezettség elmulasztása a munkaviszony létrejöttét nem érinti. Az igazolásokra alapítottan egyes jogszabályok azonban további kötelezettségeket írnak elő, amelyekért a munkáltató helytállni tartozik. Így a Vht. 79. § (1) bekezdése szerint készfizető kezesi felelősséget terhel a munkáltatóra. Munkaviszony létesítésekor az új munkáltató döntési jogkörébe tartozik, hogy milyen jelentőséget tulajdonít az előző munkáltató által kibocsátott igazolásoknak. Az igazolások nélkül azonban az ő felelőssége az, hogy valamely lényeges információ hiányában az eljárása - esetlegesen - nem jogszerű. Nem jogellenes a Vht. 78. §-ában foglaltakon túl, a fentebb meghatározott jogszabályokban az előző munkáltató által kötelezően kiállított igazolások bekérése, ugyanis az Mt. 10. § (1) bekezdése nem a kötelezően előírt igazolásokra, hanem egyéb olyan nyilatkozatokra vagy adatokra értendő, amely a munkavállaló személyiségi jogát sértheti. A munkáltató kötelezettségének elmulasztása és a felperesek kára között az ok- okozati összefüggés fennáll, ezért a munkáltató az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján köteles a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárát megtéríteni. Minderre figyelemmel a Kúria Pp. 275. § (3) bekezdése szerint a jogerős részítéletet a támadott részében hatályában fenntartotta, egyebekben (sérelemdíj elutasítása) nem érintette.

A döntés elvi tartalma
A munkáltató döntési jogkörébe tartozik, hogy munkaviszonyt létesít-e az Mt. 80. § (2) bekezdés szerinti igazolások hiányában. Ha a munkaviszony megszűnésekor kötelezően kiadandó igazolások hiánya miatt nem létesítenek a munkavállalóval munkaviszonyt, az ebből eredő kárért a mulasztó, volt munkáltató felel.

Budapest, 2020. április 16.

A Kúria Sajtótitkársága