Tájékoztató a Kúria Bfv.II.1.466/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról.
I. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [2012. évi C. törvény (Btk.) 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont bb) alpont, (5) bekezdés b) pont]. Ezért őt 1 év 6 hónap – végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont bb) alpont, (4) bekezdés a) pont] minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a), b), illetőleg c) pontja alapján. Elsősorban azt sérelmezték, hogy az ügyben eljárt bíróságok becsléssel állapították meg az eltulajdonított gázolaj mennyiségét annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló szállítólevelek alapján pontosan meg lehetett volna határozni, van–e tényleges üzemanyaghiány, illetve normahiány vagy nincs.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, érdemben pedig nem alapos.
1. Az irányadó tényállás alapján a terhelt több éven keresztül naponta ismétlődő rendszerességgel jogtalanul eltulajdonította a munkáltatója – a sértett – tulajdonát képező gépjárműbe tankolt üzemanyagot. Az egy-egy alkalommal eltulajdonított gázolaj értéke – a gépjármű üzemanyagtartályának űrméretére figyelemmel – a szabálysértési értékhatárt, azaz az 50.000 forintot [2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés a) pontjának 1. fordulata] biztosan nem haladta meg. A terhelt szabálysértési értékre elkövetett magatartása valamennyi elvétel kapcsán az üzletszerű elkövetés folytán bűncselekménynek minősül. A hosszú időn át (2009. szeptember 15-től 2011. augusztus 31-ig) nagy számban végrehajtott elkövetési magatartásokra figyelemmel a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontja szerinti üzletszerű elkövetést helyesen állapították meg a bíróságok. A lényegében folyamatos jellegű elkövetés alapján a Btk. 6. § (2) bekezdésében meghatározott folytatólagosság feltételei is fennálltak.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint azonban, amennyiben az üzletszerűség értékelése egyszer már megtörtént – miután az üzletszerűség megállapítása folytán minősültek a szabálysértési értékre elkövetett egyes terhelti részcselekmények bűncselekménnyé – akkor az már a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, ha a folytatólagosság egységébe vont ilyen bűncselekményt az üzletszerűség még egyszer súlyosabban minősítené. (EBH 2013.B.18. Indokolás) Erre tekintettel volt helytálló a terhelt cselekményének minősítése körében a másodfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspont – amely szerint a folytatólagosság egységébe vont bűncselekményt az üzletszerűség már nem minősíti súlyosabban.
2. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás (az elsőfokú ítélet 3. oldalán található táblázatban feltüntetett valamennyi elkövetési időpont) szerint a terhelt a bűncselekmény elkövetésének a kezdetétől a heti pihenőnapok (szombat és vasárnap) valamint a munkaszüneti napok kivételével lényegében minden munkanapon tulajdonított el üzemanyagot. Gyakorlatilag mindennapi tankolásához kapcsolódott az eltulajdonítás. Ez technikailag azt jelenti, hogy ennél gyakrabban – értsd rövidebb időközökben – nem is tudta volna elkövetni a bűncselekményt. Az ilyen folyamatos elkövetés pedig az ún. természetes bűncselekmény-egység egyik tipikus esete. A terhelt egységes magatartása tehát a folyamatos elkövetés folytán képez bűncselekményegységet és nem a folytatólagosság törvényi egysége folytán. Az összesen 6.890.677 forint (azaz jelentős) értékű üzemanyag eltulajdonítására pedig nem kétségesen üzletszerűen került sor. A jelentős értékre üzletszerűen elkövetett lopás bűntette pedig a Btk. 370. § (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő – két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett – bűncselekmény megállapítására alkalmas, amint azt az elsőfokú bíróság minősítette, bár – a kifejtettek szerint – ettől eltérő jogi indokok alapján.
3. A Kúria észlelte továbbá, hogy a bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét a Btk. 370. § (1) bekezdésében meghatározott lopás bűncselekményének. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt a rábízott üzemanyagkártyával történt tankolás eredményeként jogszerűen a birtokába került üzemanyagot tulajdonította el utóbb jogtalanul. A Btk. 372. § (1) bekezdésében írt sikkasztás bűncselekményét követi el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja (vagy azzal sajátjaként rendelkezik).
A lopás és a sikkasztás elkövetési tárgya egyaránt az elkövető számára idegen dolog. A két bűncselekmény megkülönböztető sajátossága azonban, hogy sikkasztás esetében az idegen dolgot az elkövetőre bízták, aki azt így jogszerűen tartja a birtokában. A lopás bűncselekményének megállapítására ezzel szemben csak akkor kerülhetett volna sor, amikor a terhelt által megvalósított cselekménysorban nincs olyan időpillanat, amikor jogszerűen van a sértett tulajdonát képező, de általa használt gépkocsiban lévő üzemanyag birtokában.
A rábízás a jelen ügyben munkajogi jogviszonyon alapult. A terhelt a sértett cég munkavállalójaként, munkaviszony keretében, a munkaeszközeként tartotta a birtokában a gépjárművet, azzal közlekedve, különböző árukat szállítva végezte a munkáját. A sértett által történt rábízás tartós jellegű volt. Kiterjedt a gépjármű tartozékaira, alkatrészeire, s így a gépjármű üzemanyagtartályában lévő üzemanyagra is. A gépjárműbe tankolt üzemanyag ugyancsak a sértett tulajdonát képezte. A sértett nevére kiállított üzemanyag kártyával került megvásárlásra, és a vásárlás összegét az M. Nyrt.-vel történő elszámolás keretében a sértett fizette.
A terheltnek a gépjárműbe tankolt gázolajat a munkavégzése során, a fuvarozási tevékenysége kapcsán kellett (volna) elhasználnia. Ő azonban a jogszerű vásárlást követően eltulajdonította az akkor már a birtokában lévő gázolajat. Erre tekintettel cselekménye helyesen a Btk. 372. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő sikkasztás bűntettének a megállapítására alkalmas.
Mindezekkel a kiegészítésekkel a terhelt bűnösségének a kimondására – bár téves minősítés alapján – a bíróságok részéről törvénysértés nélkül került sor.
4. A lopás és a sikkasztás büntetési tételei azonosak. A terhelt büntetésének mértéke a súlyosabb büntetési tétel keretei között sem (abszolút) törvénysértő [Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulat]. Kellő időben előterjesztett ügyészi indítvány hiányában egyébként is súlyosítási tilalom áll fenn a felülvizsgálati eljárásban. A büntetés önmagában csak akkor eshetne felülvizsgálat alá, ha a minősítésen túl a büntető törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében vagy mértékben törvénysértő (BH 2012.239.) A terhelttel szemben kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés ilyennek nem minősül, így a büntetés tartamát a Kúria a felülvizsgálat során nem érinthette.
A Kúria a támadott másodfokú végzést hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. március 29.
A Kúria Sajtótitkársága