Tájékoztató: a Kúria Bfv.I.439/2019. számú jelentős 2019. május 21-én ügyben hozott határozatáról:
A Be. 615. § bekezdéseiben írt rendelkezéseket együttesen kell vizsgálni. Az (1) bekezdés meghatározza a fellebbezésre jogosultak számára a fellebbezés jogi alapját és elsődleges korlátját; ez az első- és a másodfokú bíróság ellentétes döntése. A (2) bekezdés értelmezi, hogy mi tekintendő ellentétes döntésnek, a (3)-(6) bekezdés pedig a fellebbezés korlátait határozza meg.
A Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja a fellebbezés joghatályosságát nem köti ahhoz, hogy az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálat eredményeként meghozott másodfokú ítéleti döntésnek az elsőfokú ítéleti rendelkezéstől szükségképpen el is kell térnie.
Azonban a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontjában írt korlátozó rendelkezés szerint a fellebbezés akkor, ha nem az ellentétes döntést támadja, kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
Az elsőfokon eljárt járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli, lopás vétségében, melyet egy esetben folytatólagosan, egy esetben mint társtettes követett el. Ezért halmazati büntetésül egy év két hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
A másodfokon eljárt törvényszék ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt bűnösségét magánlaksértés vétségében is megállapította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A törvényszék ítélete ellen a terhelt fellebbezést jelentett be, melyben – a javára értékelhető enyhítő körülmények megjelölésével – a kiszabott büntetés enyhítését kérte.
A harmadfokon eljárt ítélőtábla végzésével a terhelt által bejelentett fellebbezést – mint törvényben kizártat – elutasította.
Az ítélőtábla végzése ellen a fellebbviteli főügyészség fellebbezést jelentett be a végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróságnak a terhelt által bejelentett másodfellebbezés érdemi elbírálásra utasítása érdekében.
A Be. 615. § (1) bekezdés c) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a terhelt bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés sérelmezheti
a) az ellentétes döntést, illetve
b) kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
A Be. 615. § (5) bekezdése szerint a másodfokú ítéletnek egyéb rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.
A másodfokú bíróságnak a bűnösség körének bővítésén túl olyan rendelkezése nem volt, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett; a fellebbezésre jogosult terhelt csak az első fokon kiszabott és a másodfokú bíróság által helybenhagyott büntetés enyhítését kérte, és ez nem állt összefüggésben a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletével ellentétes döntésével.
A Be. 615. § bekezdéseiben írt rendelkezéseket együttesen kell vizsgálni. Az (1) bekezdés meghatározza a fellebbezésre jogosultak számára a fellebbezés jogi alapját és elsődleges korlátját; ez az első- és a másodfokú bíróság ellentétes döntése. A (2) bekezdés értelmezi, hogy mi tekintendő ellentétes döntésnek, a (3)-(6) bekezdés pedig a fellebbezés korlátait határozza meg.
A Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja a fellebbezés joghatályosságát nem köti ahhoz, hogy az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálat eredményeként meghozott másodfokú ítéleti döntésnek az elsőfokú ítéleti rendelkezéstől szükségképpen el is kell térnie.
Azonban a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontjában írt korlátozó rendelkezés szerint a fellebbezés akkor, ha nem az ellentétes döntést támadja, kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
Ahogy azt a Kúria az EBH 2018.B.27. szám alatt közzétett elvi határozatában kifejtette: a harmadfokú bíróság akkor bírálja felül a kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést is, ha a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmező fellebbezés, amely az ellentétes döntéssel összefügg, eredményes, és a harmadfokú bíróság e körben a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja
A harmadfokú bíróságnak a fellebbezést el kellett volna bírálnia, ha a terhelt csak az ellentétes döntést – azaz bűnösségének további cselekményben történt megállapítását – sérelmezte volna, függetlenül attól, hogy az nem eredményezett súlyosabb büntetést, ahogy harmadfokú eljárásnak lenne helye akkor is, ha az ellentétes döntést és az eltérő jogkövetkezményeket egyaránt sérelmezte volna.
A terhelt azonban az ellentétes döntést nem sérelmezte, a másodfokú bíróság pedig nem érintette a jogkövetkezményeket.
Így a törvényszék határozata ellen kizárólag az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés a harmadfokú eljárás lehetőségét nem nyitotta meg, az a Be. 615. § (5) bekezdése alapján a törvényben kizárt.
A másodfokon eljárt törvényszék ítéletében nem tért ki arra, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása a magánlaksértés vétségében érintette volna a büntetés általa helyesnek és indokoltnak tekintett mértékét; nem utalt arra, hogy az egyébként eltúlzottnak vélt büntetést erre az újabb bűncselekményre tekintettel tekintette törvényesnek, és ezért hagyta azt helyben.
Így nem lehetett arra következtetni, hogy a büntetés helybenhagyása összefüggött az elsőfokú ítéletnek az ellentétes döntéssel kapcsolatos felülbírálatával.
Ezért az ítélőtábla a törvényben kizárt fellebbezést törvényesen utasította el.
Budapest, 2019. június 17.
A Kúria Sajtótitkársága