A magzat genetikai rendellenessége felismerésének elmulasztása miatt érvényesített kártérítési igény iránti perben döntött a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. november 30.

Tájékoztató a Pfv.III.21.127/2019/6. számú tárgyában hozott határozatról.

Az I. rendű felperes által a terhesgondozása során kért, a Down-kór szűrésére alkalmas kombinált teszthez szükséges ultrahangvizsgálatot az alperes szakorvosa végezte. A szűrővizsgálat eredménye negatív volt, az I-II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes testvére mégis Down-kór rendellenességgel született.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezéshez, az I-II. rendű felperesek családtervezéshez és a felperesek teljes és egészséges családban éléshez való személyhez fűződő jogát. Kérték továbbá az alperesnek a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította az alperesnek a magzat fejlődési rendellenessége fel nem ismerésével kapcsolatos mulasztásai miatt a felpereseket ért károkért fennálló kártérítési felelősségét, valamint a felperesek személyhez fűződő jogainak az alperes általi megsértését.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mivel az ultrahangvizsgálatot végző orvos az akkor hatályos szakmai protokoll által megkövetelt képzettséggel nem rendelkezett, ezért helyesnek tekintette az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperes nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondosságot tanúsította. A szakértői bizonyítás eredményét értékelve azonban arra a következtetésre jutott, hogy a kombinált teszt eredménye akkor sem emelte volna az I. rendű felperest magasabb kockázati körbe, ha az ultrahangvizsgálatot az előírt képzettségű orvos végezte volna, mert az ő eljárása esetén sem lett volna nagyobb esély pontosabb vizsgálati eredmény elérésére. Emiatt azt állapította meg, hogy bár az alperes eljárása nem felelt meg a szakmai protokoll előírásainak, a szabályszegése nem állt okozati összefüggésben a felperesek kárával.

A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria rész- és közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy a szakmai protokollnak a kereset megalapozottsága szempontjából lényeges előírásai olyan, a Down-kór méhen belüli szűrése és diagnosztikája tekintetében követendő szakmai szabályoknak minősültek, amelyeknek az alperes által nyújtott ellátás során is érvényesülniük kellett, az alperes alkalmazottainak azok betartásával kellett eljárniuk. Rámutatott arra, hogy az egészségügyi dokumentáció hiányossága az adott esetben annak a ténynek a bizonyítatlanságát okozta, hogy a szakmai protokoll által megkövetelt képzettségű orvos az első trimeszteri ultrahangvizsgálat alapján ugyanarra az eredményre jutott volna, mint az alperes orvosa. A jogerős ítélet indokolásában foglaltaktól eltérően ezért azt állapította meg, hogy az alperes a szakmai szabályszegése és a kár közötti okozati összefüggés hiányát bizonyítani nem tudta, a kimentése sikertelen volt, és a kártérítési felelősség alól nem mentesülhetett.

Budapest, 2020. november 30.

A Kúria Sajtótitkársága