„Lúgos támadásként” ismert ügy: a Kúria érdemben foglalkozott a védelmi másodfellebbezéssel, így teljes körben megtörtént a bűnösség és a kiszabott büntetés vizsgálata is

Dátum

Tájékoztató a Kúria Bfv.X.430/2019. számú jelentős ügyben 2020. június 29-én tanácsülésen hozott határozatáról: A Kúria a Legfőbb Ügyészség és a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a törvényszék ítéletét, az ítélőtábla ítéletét és a Kúria Bhar.I.690/2018/12. számú ítéletét a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, figyelemmel a Be. 655. § (2) bekezdésében írtakra – öttagú tanácsban eljárva –, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

Az ügy előzményeinek rövid összefoglalója

A törvényszék a 2016. május 4. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont II. fordulat és d) pont] és kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bekezdés b) pont]. Ezért – halmazati büntetésül – 4 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, valamint 5 évre az orvosi foglakozástól eltiltásra ítélte.

A megismételt másodfokú eljárás eredményeképpen az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megváltoztatva a terhelt bűnösségét a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettében, valamint a Btk. 221. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő magánlaksértés vétségében is megállapította; a terhelt testi épség elleni cselekményét a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, a terhére megállapított további cselekményt pedig a Btk. 346. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő okirattal visszaélés vétségének, valamint a Btk. 393. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősítette. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 9 évre, a közügyektől eltiltást szintén 9 évre, míg az orvosi foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra súlyosította.

Kétirányú másodfellebbezés alapján eljárva a Kúria mint harmadfokú bíróság a Bhar.I.690/2018/12. számú, 2018. július 12. napján jogerős ítéletével a megismételt másodfokú eljárás során hozott ügydöntő határozatot megváltoztatta; a terhelt terhére megállapított kifosztás bűntettét a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerint, a személyi szabadság bűntettét a Btk. 194. § (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősítette, a szabadságvesztés tartamát 11 évre, a közügyektől eltiltást pedig 10 évre súlyosította.

Alkotmányjogi panasz benyújtását követően az Alkotmánybíróság a 6/2020. (III. 3.) AB határozatban (továbbiakban: AB határozat) megállapította, hogy a Be. 870. § (3) bekezdés „fellebbezés” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Elrendelte egyúttal a Kúria Bhar.I.690/2018/12. számú ítéletével befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát azzal, hogy a megsemmisített rendelkezés a Kúria Bhar.I.690/2018/12. számú ítéletével befejezett eljárásban nem alkalmazható.

A terhelt ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 651. § (3) bekezdése alapján, a Be. 649. § (3) bekezdésében foglalt okból felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

A terhelt védője 2020. április 10. napján kelt beadványában indítványozta, hogy az AB határozata alapján a Kúria a Bhar.I.690/2018/12. számú ítéletével befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát végezze el és a terheltet mentse fel az ellene emelt valamennyi vád alól; amennyiben erre nem lát lehetőséget, az ítélőtábla másodfokú ítéletét, valamint a Kúria ezt megváltoztató, Bhar.I.690/2018/12. számú ítéletét helyezze hatályon kívül, és kötelezze a másodfokú bíróságot az eljárás megismétlésére.

A Kúria döntése és indokolásának rövid összefoglalója

A felülvizsgálati eljárásban az AB határozat alapján azt kellett vizsgálni, hogy sérült-e a védelem joga a Kúria harmadfokú eljárásában.

Az AB határozat ugyanis alapjogi szempontból azt tette kérdésessé, hogy a korábbi Be. hatálya alatt bejelentett védelmi másodfellebbezés új Be. átmeneti rendelkezése szerinti harmadfokú felülbírálata elvonta vagy kiüresítette-e a terhelt jogorvoslati jogát.

 A Kúria megállapította: a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte, majd rögzítette: az általa irányadónak tartott történeti tényállás egészét, e tényállás alapján az általa helyesnek tartott bűnösségre vont jogkövetkeztetést; majd azt, hogy „E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni. Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán. Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye.”

A harmadfokú bíróság kifejtette továbbá a felrótt bűncselekmények minősítésére vonatkozó jogi álláspontját is: „A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta a Kúria azt is, hogy ezen bűncselekmények minősítése törvényes-e”.

Következésképp a felülvizsgálati eljárásban a Kúria megállapította, hogy a harmadfokú eljárásban az AB határozat szerinti követelmények teljesültek azzal, hogy a Be. átmeneti rendelkezésének alkalmazására vonatkozó érvelés a felülbírálat alaposságát nem befolyásolta.

A Kúria felülvizsgálati döntése szerint a Kúria harmadfokú tanácsa valójában érdemben foglalkozott a védelmi másodfellebbezéssel, így teljes körben megtörtént a bűnösség és a kiszabott büntetés vizsgálata is.

Ez pedig tartalmilag megfelelt a korábbi Be. hatályos rendelkezéseinek, vagyis a védelem számára nem keletkezett előnytelen helyzet.

Budapest, 2020. július 30.

A Kúria Sajtótitkársága