A Legfelsőbb Bíróság dr. T.M. és társai ellen különösen nagy kárt okozó folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indított bűnügyben 2003. április 8. napján kihirdetett ítélete. Az ítélet jogerős.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának ítélete

A Magyar Köztársaság nevében!

 

A Legfelsőbb Bíróság a különösen nagy kárt okozó folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indított bűnügyben az elsőfokú bíróság ítéletét a következők szerint változtatja meg:

Az I.r. vádlottat az ellene társtettesként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól felmenti. A magánokirat-hamisítási cselekményét 3 rb. magánokirat-hamisítás vétségének minősíti. A vele szemben kiszabott halmazati büntetést 200 napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. Az egy napi tétel összegét 2.000 forintban állapítja meg. Az így kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 2.000 forintonként kell egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni. A közügyektől eltiltás és vagyonelkobzás mellékbüntetést mellőzi.

A II.r. vádlottat az ellene társtettesként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett 1 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

A III.r. vádlott cselekményét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségének minősíti. A vele szemben kiszabott főbüntetést 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre enyhíti, a fogházbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggeszti, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi.

A IV.r. vádlott büntetését 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre súlyosítja végrehajtásának 2 évi próbaidőre felfüggesztésének érintetlenül hagyása mellett, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

Az V.r. vádlott büntetését 1 évi fogházbüntetésre enyhíti végrehajtásának 2 évi próbaidőre felfüggesztésnek érintetlenül hagyása mellett, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

A VI.r. vádlott büntetését 1 évi fogházbüntetésre enyhíti végrehajtásának 2 évi próbaidőre felfüggesztésének érintetlenül hagyása mellett, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

A VII.r. vádlott pénzbüntetését 150 napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. Az egy napi tétel összegét 1000 forintban állapítja meg. Az így kiszabott 150.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 1000 forintonként kell egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - beleértve a VIII.r. és IX.r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezést - helybenhagyja.

A budapesti ingatlan résztulajdoni illetőségére, és E. Kft. tulajdonban levő házas ingatlanra és berendezési tárgyaira az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság Gazdaságvédelmi Főosztályának Gazdasági Bűnözés Elleni Osztálya határozatával elrendelt, és a Fővárosi Bírósági Végrehajtó határozatával 10.155.000.-Ft becsértékben foganatosított, az elrendelt, és a Fővárosi Bírósági Végrehajtó által foganatosított, I.r. vádlott készpénzforgalmi bankszámláján lévő 273.400.000 Ft-ra és készpénzforgalmi bankszámláján levő 116.887.488. Ft-ra vonatkozó, és az elsőfokú ítéletben elrendelt, a Fővárosi Bíróság letéti számlájára befizetett 112.276.700.-Ft-ra vonatkozó zár alá vételt feloldja.

A nyomozás során lefoglalt iratok és egyéb ingóságok lefoglalását megszünteti, és kiadni rendeli.

Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 24.757 Ft-ot III.r., IV.r., V.r. VI.r. vádlottak egyetemlegesen kötelesek az államnak megfizetni, míg 197.638. Ft-ot az állam visel. A másodfokú eljárás során felmerült 37.500. Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

 

I n d o k o l á s

 

 

Az elsőfokú bíróság a 2002. március 18-án kelt ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében mint bűnsegédet és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, valamint 640 millió forint összegű vagyonelkobzásra ítélte. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért halmazati büntetésül 3 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében. Ezért 4 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

IV.r., V.r. VI.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében. Ezért IV.r. vádlottat 1 évi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre, V.r. és VI.r. vádlottakat 1 évi és 6 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

VII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélte.
VIII.r. és IX.r. vádlottakat a zsarolás bűntettének vádja alól felmentette.

A nyomozás során lefoglalt valamennyi iratnak a bírósági iratoknál kezelését rendelte el.

Az első fokú bíróság a bíróság letéti számlájára befizetett 112.276.700 forint zár alá vételét rendelte el. Kötelezte az I-VI.r. vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség velük kapcsolatos rész megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r. VI.r. vádlottak terhére súlyosításért, VII.r. vádlott terhére a minősítés megváltoztatásáért és a büntetés súlyosításáért, VIII.r. IX.r. vádlottak terhére a bűnösségük megállapításáért és velük szemben büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn:
az elsőfokú ítéletnek I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r. VII.r. vádlottakra vonatkozó részében a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését indítványozta, I.r. II.r. vádlottak cselekményét 1 rb. különösen nagy kárt okozó társtettesként és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének és ezzel halmazatban I.r. vádlott esetében 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségének indítványozta minősíteni. II.r. vádlott esetében a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége minősítést törvényesnek tartotta. A cselekmények minősítését III.r., IV.r., V.r. VI.r. vádlottak esetében ugyancsak törvényesnek tartotta. VII.r. vádlott cselekményét 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége helyett 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének indítványozta minősíteni.
I.r., II.r., III.r., IV.r. VII.r. vádlottak főbüntetése mértékének súlyosítását, IV.r., V.r. VI.r. vádlottakkal szemben pénzmellékbüntetés alkalmazását, egyebekben a velük kapcsolatos részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség az elsőfokú ítéletnek VIII.r. IX.r. vádlottakra vonatkozó részét megalapozatlannak tartotta, ezért e vádlottakkal kapcsolatos részében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A megalapozatlanságot abban látta, hogy
az elsőfokú bíróság a cselekményeikre vonatkozóan nem állapított meg tényállást [Be.239.§ /2/ bekezdés b/ pont],
a tényállást nem derítette fel főként azért, mert nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében adott iránymutatásnak, amikor VIII.r. vádlott telefonhívásainak az ellenőrzésére nem kereste meg a MATÁV-ot és nem hallgatott meg szaktanácsadót, illetve szakértőt [Be.239.§ /2/ bekezdés a/ pont].
Az elsőfokú ítélet hiányosságának tartotta azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem tett megfelelően eleget az indokolási kötelezettségének.
Tévesnek értékelte, hogy az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a bíróság VIII.r. és IX.r. vádlottakat bűncselekmény hiányában mentette fel, holott az ítélet indokolása lényegében azt tartalmazza, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetése nem volt bizonyítható.
Végül az elsőfokú ítélet indokolásából a váddal kapcsolatos megállapítások mellőzését indítványozta.

I.r., II.r., III.r., V.r., VI.r. VII.r. vádlottak, valamint védőik felmentés végett, IV.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, előzetes bírósági mentesítésben részesítés érdekében fellebbeztek.
A fellebbezési tárgyaláson az I., a II., III., VI. és VII. r. vádlottak védői az ítéletet lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértések miatt az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, illetve a VII. r. vádlott védője a büntetés enyhítését is kérték.

A Legfelsőbb Bíróság a módosított ügyészi fellebbezést IV. r. vádlottra vonatkozóan részben, a felmentés végett bejelentett fellebbezések közül I. r. tekintetében részben II. r. tekintetében egészben alaposnak találta. Alaposnak ítélte meg IV. r. előzetes mentesítésében részesítésére és VII. r. büntetése enyhítésre irányuló fellebbezéseket is.

Egyebekben a fellebbezések alaptalanok.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását nem tartotta indokoltnak sem megalapozatlanság, sem eljárási szabálysértés miatt.

A Be.9.§ /2/ bekezdése szerint bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat. Ez azt jelenti, hogy a bíróság annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróságnak ezért a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek az azt megelőző bírósági eljárással együtt történő felülbírálása során - a védői érvelésekhez kapcsolódóan elsőként is - azzal a kérdéssel kellett foglalkozni, hogy a vádlottakkal szemben az ügyészség milyen cselekmény miatt emelt vádat. Mindez azért is indokolt, mivel a vád tárgyává tett tények köre az eljárás során többször módosult.
E vizsgálat keretében a Legfelsőbb Bíróság először azzal foglalkozott, hogy a vád tárgyává tett tények köre miként változott, tehát vádtörténeti elemzést végzett. Ennek alapján állást foglalt arról, hogy a vád változásai során a vád tárgyává tett tények köre mennyiben szűkült, illetve miként értékelhető a Legfőbb Ügyészségnek a vád tárgyává tett tényekkel kapcsolatos indítványa.

A vád tárgyává tett tények két, viszonylag elkülönülő részre oszlanak. Egyrészt a sikerdíj megszerzésével kapcsolatos részre, másrészt a sikerdíj egy részének a továbbításával kapcsolatos részre. A Legfelsőbb Bíróság ezért a továbbiakban a két tényállási részt elkülönülten tárgyalja.

A vád tárgyává tett tények köre az eljárás során a következők szerint alakult:
A Főügyészség a vádiratával az I. r. vádlott 8 társa ellen csalás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat.

A vád lényege az volt, hogy I.r. vádlott II.r. vádlottal, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosával együttműködve megtévesztette az ÁPV Rt-t, amikor az vele megbízási keretszerződést kötött, és megbízta az ÁPV Rt-vel szemben érvényesített önkormányzati igények tárgyában az önkormányzatokkal - illetve az azokat képviselő Vektor Rt-vel - való alku lefolytatására, és az alku lefolytatásához szükséges teendők ellátására. I.r. vádlott II.r. vádlottal megtévesztették az ÁPV Rt-t, mert I. r. vádlott hamisan kimutatott munka ellenében jutott hozzá a 804 milliós összegű sikerdíjhoz, hiszen a munkát valójában a V. Rt. végezte el /csalás bűntette/, így a munkavégzéssel kapcsolatosan keletkezett iratok sem valós tartalmúak /magánokirat-hamisítás vétsége/.

A III. r., IV. r., V. r. VI. r. vádlottak, akik az ÁPV Rt Igazgatóságának a tagjai voltak, mint az ÁPV Rt. vagyonkezelői nem kellő figyelemmel és körültekintéssel döntöttek I. r. vádlott sikerdíjas megbízásáról az igazgatósági ülésen leadott igen szavazatukkal, és ezért érte az ÁPV Rt-t az indokolatlanul kifizetett sikerdíj miatt vagyoni hátrány (hanyag kezelés bűntette).

A perbeszédében az ügyész azt a nyilatkozatot tette, hogy a vád nem terjed ki arra, hogy az Igazgatóság tagjai indokoltan, vagy indokolatlanul döntöttek tanácsadó alkalmazásáról az önkormányzatok felé történő automatikus teljesítés helyett.

Az elsőfokú bíróság a vádak alól - bűncselekmény hiányában - felmentette a vádlottakat az 1999. február 8. napján kelt ítéletével, a vád tárgyává tett cselekményeket nem tartva bűncselekménynek.

Perorvoslatok bejelentésére került sor, és a Legfőbb Ügyészség indítványában azt az előadást tette, hogy I. r. vádlott azzal is csalást követett el, hogy fiktív megtakarításokat mutatott ki, amelyek abból eredtek, hogy az önkormányzatokat jogszerűen meg nem illető követeléseket is jogszerűnek ismert el (a nem természetben kiadott részvények esetén a legmagasabb részvényárfolyam után számított késedelmi kamat, a megállapodások második csomagjában szereplő szerződésekben a kiadott részvények pénzértéke után számított késedelmi kamatot is), majd ezeket "elengedte", így növelve a sikerdíja alapját.

A Legfelsőbb Bíróság a 2000. április 12. napján kelt végzésében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal kapcsolatban azt fejtette ki, hogy az vádkiterjesztésnek minősül, amelynek a másodfokú eljárásban nincs helye.

A megismételt eljárásban az ügyész a "vádiratban foglaltak maradéktalan fenntartása mellett" azzal egészítette ki a vádirati tényállást, hogy II.r vádlott a tanácsadó szükségességével kapcsolatban is megtévesztette az ÁPV Rt. Igazgatótanácsát, és I.r. vádlott pedig fiktív megtakarításokat mutatott ki, amikor a tőzsdére bevezetett cégek vonatkozásában nem a részvények névértékéből indult ki, hanem a legmagasabb tőzsdei árfolyammal számolt, és a megtakarításokat ehhez képest tüntette fel. Az ÁPV Rt Igazgató Tanácsának megvádolt tagjai tekintetében visszatért az eredeti vádhoz, ugyanis ismételten azt tette vád tárgyává, hogy kellő körültekintés hiányában, az általuk korábban szükségesnek tartott információk nélkül, megalapozatlanul döntöttek mind a tanácsadó szükségességéről, mind alkalmazási feltételeiről.

Az ügyész perbeszédében először "röviden összefoglalta" a vádat, majd a történéseknek és a bizonyítékoknak igen részletes értékelését adta, amelyben kitért arra, hogy I. r. vádlott ajánlattétele is már része volt a csalásnak, mivel olyan ajánlatot tett, amelynek megvalósítására nem rendelkezett feltételekkel, továbbá - a korábbi írásbeli vádnak megfelelően - érdemi munkát sem végzett, a Vektor Rt. érdemi munkáját az ÁPV Rt. vezetői felé saját munkájaként tüntette fel. Nem tartalmazza már azonban ez a felszólalás I.r. vádlott tevékenysége elemzésekor a fiktív megtakarítások kimutatását, mint elkövetési magatartást. Nem tartalmazott erre utalást a védőbeszédekre adott ügyészi viszontválasz sem.

Az első fokú bíróság a 2002. március 18. napján kihirdetett számú ítéletével - a vád minősítésétől eltérve - az I. és II.r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, III.r. vádlott bűnösségét pedig (a vád szerinti hanyag kezelés helyett) hűtlen kezelés bűntettében állapította meg, a IV-VI.r. vádlottakét pedig a vád szerinti hanyag kezelésben.

Az ügyész e vádlottak tekintetében téves minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért jelentett be fellebbezést, majd később ennek 2002. szeptember 25-i keltezésű írásbeli indokait is adta, de ebben sem tért ki I.r. vádlottnak a fiktív megtakarítások kimutatásában megnyilvánuló - megtévesztő - magatartására, nem sérelmezte, hogy a bíróság ezt nem állapította meg.

A Legfőbb Ügyészség átiratában e körben úgy fogalmazott, hogy a tényállás azért - is - hiányos, mert "kimaradt az I.r. vádlottról megállapított tényállásból a jogtalan hasznot eredményező számítási mód, melyet a megismételt eljárásban az ügyész szintén a vád tárgyává tett" és indítványt tett az okirati bizonyíték alapján a tényállás kiegészítésére. A legfőbb ügyészi indítványban már az is szerepel, hogy az I. ütemben - bár az egyezség szerint az igény a kifizetés napján fordult át pénztartozásba, így az ÁPV Rt. nem volt késedelemben ezért az önkormányzatoknak nem járt késedelmi kamat, ennek ellenére - I.r. vádlott követelésként késedelmi kamatot is kimutatott, a II. ütemben pedig a már kiadott részvények névértéke után is - jogszerűen nem járó késedelmi kamat felszámítása, majd elengedése történt meg, szintén jogtalanul.

A vádnak a bemutatott módon történő elemzése kapcsán a vád tárgyává tett tények tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az alábbi következtetésre jutott (vádértékelés).

A vád tárgyává tett tényeknek az előbbiek szerinti alakulása alapján az következtethető, hogy a fiktív megtakarítással kapcsolatos megtévesztő magatartás nem képezi a vád tárgyát.
Az ügyész a megismételt eljárásban a vádirat ismertetésekor a vádirati tényállás mellett tette vád tárgyává a fiktív megtakarításokkal kapcsolatos megtévesztő magatartást.

Az ügyész azonban perbeszédét azzal kezdte, hogy összefoglalja a vádat, majd rátért a bizonyítékok értékelésére, a minősítés indokolására stb. Sem az "összefoglaló", sem az "értékelő" részben I.r. vádlottnak a fiktív megtakarításokkal kapcsolatos megtévesztő magatartását nem említette, de nem említette a védőbeszédekre adott viszontválaszban sem. Mindebből az következik, hogy I.r. vádlottnak e magatartását az ügyész már nem tette a vád tárgyává. A fiktív megtakarításokkal kapcsolatos törvényes vád hiányára azonban nemcsak ez okból következtethető. E vád kiterjesztés ugyanis csupán "az esetek többségére" utal, de az elkövetési magatartásokat a törvényes váddal szemben megkívánt követelményeknek megfelelő módon nem részletezi, s nem jelöli meg, hogy a fiktív megtakarításokkal kapcsolatos megtévesztő magatartás mely önkormányzatok és milyen összeg tekintetében történt, így a vád ezen része oly mértékben bizonytalan, hogy ennek alapján nem állapítható meg pontosan, hogy a vád mire irányul, így e vádkiterjesztés a Be. 146. §-ában meghatározott követelményeknek nem felel meg.

Mivel a Be. 209.§-ának /2/ bekezdése szerint vád kiterjesztésének a határozathozatal céljából megtartandó tanácsülés megkezdéséig van helye, a Legfőbb Ügyészségnek a fiktív megtakarításokkal kapcsolatos számítási mód elmaradására, az I. és a II. ütemben jogszerűen nem járó késedelmi kamatra hivatkozás a másodfokú eljárásban kizárt vádkiterjesztésnek minősül. A késedelmi kamatokkal kapcsolatos megtévesztő magatartásra a Legfőbb Ügyészség a korábbi eljárásban hivatkozott, a megismételt eljárásban azonban az ügyész nem tette vád tárgyává.

Mindezeket figyelembe véve a vád alapjául szolgáló tények a következőként összegezhetők:
I.r. és II.r. vádlottak társtettesként, szándékegységben eljárva megtévesztették az ÁPV Rt. döntéshozóit - III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottakat -, és ennek eredményeként indokolatlanul és szükségtelenül döntöttek I.r. vádlott sikerdíjas alkalmazásáról, így a sikerdíjként kifizetett 804 millió forint kár érte az ÁPV Rt-t.

A megtévesztést I.r. vádlott azzal érte el, hogy olyan munkára vállalkozott, amely elvégzéséhez nem voltak meg a feltételei - adatbázis, megfelelő munkatársak -, majd a megbízás elnyerése után a végzett munka mennyisége és minősége tekintetében megtévesztette az ÁPV Rt., mert a V. Rt. adatbázisát használta fel, és nem végzett érdemi munkát, de az előbbiek szerint azt nem is végezhette el, illetve a V. Rt. munkáját valótlan tartalmú igazolások és számlák felhasználásával sajátjaként tüntette fel.

II.r vádlott pedig vele együttműködve az igazgatósági ülésre benyújtott előterjesztésekben, valamint az üléseken való szóbeli tájékoztatással tévesztette meg az igazgatótanács tagjait, I. r vádlott addigi tevékenységét felnagyította, és az alkalmassága és megbízása mellett érvelt, ezzel elérte I. r. vádlott megbízását. Később pedig érdemi ellenőrzés nélkül igazolta I. r. vádlott munkavégzését, azt, hogy a megbízási szerződésnek eleget tett.

Az elsőfokú bíróságnak tehát e vád tárgyává tett tények tekintetében volt tényállás felderítési, ténymegállapító kötelezettsége és e tényekkel kapcsolatosan kellett a vádlottak büntetőjogi felelősségét vizsgálni.

A vád tárgyává tett tények egyértelmű meghatározását követően a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság mennyiben tett eleget a tényállás megállapítási kötelezettségének. E ténymegállapító tevékenység hibái, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértve a vád kereteit túllépve tett megállapításokat, a tényállásban az indokolás körébe tartozó megállapításokat tett, az indokolásban szerepelnek tényálláshoz tartozó megállapítások, a tényállás részben megalapozatlan, mert hiányos és iratellenes.

A Legfelsőbb Bíróság ezért mindennek kiküszöbölése érdekében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőképpen helyesbíti és egészíti ki:

Mellőzi a tényállásból a III.r. vádlottra vonatkozó alábbi megállapításokat: A 9. oldal utolsó bekezdéséből a "majd III. r. vádlott" kezdetű részt a bekezdés végéig, a 11. oldal második bekezdéséből a "III.r. vádlott kezdeményezésére", továbbá a 13. oldal első bekezdéséből a "III.r. vádlott közbenjárására" szövegrészeket, mivel e tényállási megállapításokkal a bíróság túlterjeszkedett a III.r vádlottal szemben emelt vádon, és ezáltal megsértette a Be. 9. § (2) bekezdésében megfogalmazott, az eljárási feladatok megoszlására vonatkozó alapelvet.

III.r. vádlottnak ezen magatartásait ugyanis a vád nem tartalmazza, a terhére csak az igazgatósági ülésen leadott "igen" szavazatot rója, miként a IV-V-VI. r. vádlottakra nézve is. E körben tehát az elsőfokú bíróság a vád kereteit túllépve tett megállapításokat.
A vádhoz képest többletmagatartás megállapítását észlelte az elsőfokú bíróság is, foglalkozott is e kérdéssel, és arra a megállapításra jutott, hogy "a bíróság olyan többletmagatartást állapított meg III.r. vádlott esetében, ami egyúttal kétségtelenné tette azt is, hogy nem csak a kötelességszegése volt szándékos, de a bekövetkezett eredmény tekintetében is szándékos magatartás terheli őt". A következő mondat szerint azonban: "Ennek ugyanakkor eljárásjogi akadálya nem volt, figyelemmel a már említett tettazonosságra".

A Legfőbb Ügyészség átiratában úgy foglalt állást, hogy "a vád keretei között, megalapozottan egészítette ki a vádirati tényállást az elsőfokú bíróság III.r. vádlottal kapcsolatban, nevezettnek az előterjesztés átdolgozásában, majd az első sikerdíj kifizetése előtti ellenőrzés meghiúsításában játszott szerepével...".

A "többletmagatartás" és a "vádirati tényállás kiegészítése" azonban túlterjeszkedés a vádon, ha annak eredményeként kerül sor a vádban írt gondatlan bűncselekmény, a hanyag kezelés helyett szándékos bűncselekmény, a hűtlen kezelés megállapítására. Nem ugyanannak a magatartásnak ez eltérő értékeléséről van ugyanis szó, az ügyészség az igen szavazaton kívül a vádban mást nem rótt e vádlott terhére. Az a megállapítás, hogy ő ajánlotta I.r. vádlottat II. r. vádlott figyelmébe, még valóban elfogadható a vádirati tényállás megengedett kiegészítésének, de ennél a kiegészítésnél az elsőfokú bíróság eljárási alapelvet sértve lényegesen továbbment.

A Legfelsőbb Bíróság a tényállásból mellőzte, és az indokolás körébe utalta, a 11. oldal utolsó bekezdését, a 12. oldal második bekezdését, a 13. oldal negyedik bekezdéséből a "s az igazgatóság tagjai közül III.r., V.r. és VI.r. vádlottak is - a kellő körültekintést ismételten elmulasztotta, továbbá" szövegrészt és a 14. oldal harmadik bekezdésének első három sorát.

E bekezdésekben ugyanis az elsőfokú bíróság - bár szerkezetileg a tényállási részben - de tartalmilag a bűnösség és a minősítés indokolása körébe tartozó megállapításokat tett, e megállapításokkal ezért a Legfelsőbb Bíróság az indokolás körében foglalkozik.

Mellőzte a tényállásból a 12. oldal 5. bekezdésének 7. és 8. sorát, a 14. oldal harmadik bekezdésének utolsó két sorát és a 7. bekezdésének utolsó sorát, mivel e ténymegállapítások iratellenesek.

Nem tartotta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészségi azon indítványt, hogy a tényállás 14. oldal harmadik bekezdését I.r. vádlott által alkalmazott számítási móddal egészítse ki, mivel a Legfelsőbb Bíróság - a korábban kifejtettek szerint - úgy foglalt állást, hogy e megtévesztő magatartás nem tartozik a vád tárgyává tett tények körébe.

A Legfelsőbb Bíróság az alapos legfőbb ügyészségi indítványnak megfelelően a rendelkezésre álló iratok (szerződések) alapján a 12. oldal utolsó bekezdésében írt azon megállapítást, hogy "ilyen egyedi megbízási szerződések azonban nem jöttek létre" akként helyesbíti, hogy ezek az egyedi megbízási szerződések utólag kerültek megszövegezésre, írásba foglalásra.

A Legfelsőbb Bíróság kiegészíti a tényállást azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészség felperesnek az APV Rt., mint I.r. és I. r. vádlott, mint II.r. alperesek ellen szerződések semmisségének megállapítása iránt indított perében a 2002. október 22. napján kihirdetett rész és közbenső ítéletével - az elsőfokú 2001. július 6. napján kelt ítéletének azt a rendelkezését, amellyel az alperesek között létrejött, a per tárgyát képező megbízási keret és egyedi szerződések jogszabályba ütközés jogcímén való semmisségének megállapítására vonatkozó keresetét elutasította helybenhagyta, ezt meghaladóan az ítéletet részben megváltoztatta és - megállapította, hogy a I. r. alperes és az I. r. alperes között létrejött megbízási szerződések nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek, és ezért semmisek, és a semmisség jogkövetkezményeinek tárgyában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

A Legfelsőbb Bíróság - az alapos Legfőbb Ügyészségi indítványnak megfelelően - az indokolásból a tényállás körébe utalja, és a tényállást a következők szerint egészíti ki:

Az 1996. január 10-i igazgatósági határozat végrehajtásának felelőse IV.r. vádlott volt.

Az 1996. január 17-én tárgyalt előterjesztés előzetes "köröztetése" a szervezeti egységek között nem történt meg.

Az 1996. január 16-i előterjesztést, a döntéshozatalt követően visszavették az igazgatóság tagjaitól.

IV. r. vádlott "igen" szavazata az 1996. január 17-i igazgatósági ülésen úgy történt, hogy az ülés elején tájékoztatta az igazgatóság tagjait a határozati javaslat lényegéről, majd távozott a teremből, majd a szavazást követően tért vissza, és a határozati javaslat megismerése után arra a kérdésre, hogy egyetért-e azzal, igennel felelt.

Szintén részben az indokolásból a tényállásba utalja, részben pedig az iratok tartalma alapján (I.r. vádlott tárgyalási vallomása) kiegészíti a tényállást azzal, hogy a tárgyalások lefolytatása, és az alku (egyezség megkötése) úgy történt, hogy a V. Rt. képviselője által előterjesztett ajánlatra I. r. vádlott azt az ajánlatot tette, hogy a V. Rt. - az alapkövetelés mielőbbi kielégítése fejében - engedje el az ügyvédi munkadíjat, a kamatot, az osztalékot és az osztalék elmaradt kamatát, és ennek megfelelően kerültek megszövegezésre az egyedi szerződések.

E kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált, ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozatát a kiegészített, illetve helyesbített tényállásra alapította.

A Legfelsőbb Bíróság által - a helyesbítések után - irányadónak tekintett tényállás lényege a következő:

1. A rendszerváltozással összefüggésben megindult privatizációs folyamat kapcsán az állami vállalatok átalakulásáról a többször módosított l989. évi XIII. törvény (Átv.) lényegében egy egyetemes jogutódlással egybekötött egylépcsős és teljes átalakulási folyamatról rendelkezett. Az l990. évi VII. törvény alapján jött létre az Állami Vagyonügynökség - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.), és a törvény rendelkezett a hozzátartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról.
Az 1990. szeptember 18-tól hatályos 1990. évi LXXII. törvény 5. §-ával módosított Átv. 21. §-ának (2) bekezdése értelmében az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg. Az ÁPV Rt. jogelődje a hatályos számviteli előírásokra figyelemmel a jogszabályban előírt kötelezettségének teljesítését úgy értelmezte, hogy az átalakuló társaságok jegyzett tőkéje szükségképpen kisebb, mint a mérleg főösszeg. Álláspontja szerint az átalakulás folytán létrejött gazdasági társaságok vagyonát a terhekkel csökkenteni kell, így az egyes eszközök (köztük a belterületi föld) értékének eleve kisebb névértékű üzletrész vagy részvénycsomag felel meg, mint amilyen értékkel ezek a mérlegben szerepeltek.

Ennek az álláspontnak megfelelően a több önkormányzatot is képviselő, mielőbbi megegyezést sürgető V. Rt. 1995. július 3-i levelére II.r. vádlott elutasító választ adott.

Ezen értelmezési és számítási mód alapján kiadott üzletrészek és részvények kapcsán számos per indult, amelyet az önkormányzatok indítottak az ÁPV Rt. jogelődje ellen, majd a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság l995. november 9. napján kelt PFv. X.22.405/1995/7. határozatában önkormányzat felperesnek az ÁPV Rt. alperes ellen - az Átv. alapján történt átalakulás folytán részére ki nem adott - részvények kiadása iránt indított perében elvi jelentőségű döntést hozott az alábbiak szerint. Kifejtette: az Átv. 21. §-ának (2) bekezdésének helytálló értelmezése nem ad lehetőséget arra, hogy a belterületi föld "abszolút" értékét a terhek arányosításával csökkenteni lehessen. Az önkormányzatok a belterületi föld értékével azonos értékű üzletrészre, illetve részvényre tarthatnak igényt, vagyis olyan értékű üzletrész, vagy részvény kiadását igényelhetik, amely megfelel a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékének.

Az APV Rt. ügyvezetői értekezlete az 1995. november 27-i határozatában kezdeményezte, az igazgatóság hatalmazza fel a vezérigazgatót, hogy az átalakuló állami vállatok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értékével azonos mértékű részesedést adjon ki az önkormányzatoknak, valamint a Jogi Ügyvezető Igazgatóság közreműködésével, az önkormányzatokkal folyamatban levő peres és peren kívüli eljárásokat lehetőség szerint közös megegyezéssel, valamennyi kérdésre kiterjedően - részvény, üzletrész kiadása, perköltség, kamat, évfolyamveszteség, stb. - fejezze be és a későbbi igényeket a Jogi és Ügyvezető Igazgatóság és a Pénzügyi Gazdasági Vezérigazgatóság közreműködésével elégítse ki. 1995. november 28-án ennek megfelelő írásbeli előterjesztés készült az Igazgatóság 1996. január 10-i ülésére IV.r. vádlottnak az előterjesztésében, a témafelelős ügyvezető igazgató II.r. vádlott volt.

1995. december 6-án kelt levelében az önkormányzatok egy jelentős részét képviselő V. Rt. elnöke ismételten III. r. és IV.r. vádlottakhoz fordult, szorgalmazva a peren kívüli megegyezéseket.

2. I.r. vádlott 1995. decemberében került III.r. vádlott látókörébe, aki mint tanácsadót ajánlotta őt II.r. vádlottnak. 1995. december 14-én találkozóra került sor, amelyen I. és II.r. vádlottak, továbbá a V. Rt. elnöke és jogi képviselője voltak jelen. A megbeszélés lényege az volt, hogy az APV Rt. megegyezésre törekszik az önkormányzatokkal, és az APV Rt-t I.r. vádlott fogja képviselni.

1996. január 4-én a V. Rt elnöke már egyezségi ajánlatot is adott át I.r. vádlottnak, amely a V. Rt. szakembereinek mintegy kétévi munkája eredményeként létrejött adatbázison, a V. Rt. által kialakított szempontrendszeren alakult, a 14 legnagyobb cég 48 önkormányzatot érintő belterületi földje utáni részesedés kiadására vonatkozott. Az ajánlatban a V. Rt. részben a részvények valaha volt legmagasabb árfolyamával számolt, a járulékok kérdésében a kompromisszum készségét hangsúlyozta.

Az ajánlatot az I.r. vádlott továbbította II.r. vádlottnak, és elkezdett tárgyalni a V. Rt elnökével. Ennek során A V. Rt elnöke és I.r. vádlott a V. Rt. által készített egyezségi ajánlatot áttekintették, a megegyezés alapelveként elfogadták, hogy a V. Rt. - az alapkövetelés mielőbbi kielégítése fejében - elengedi az ügyvédi munkadíjat, a kamatot, az osztalékot és az osztalék elmaradt kamatát. A megegyezés eredményeként az APV Rt. és az egyes önkormányzatok közötti 114 db szerződéstervezetet és a táblázatos kimutatást a V. Rt. készítette el, az önkormányzatok képviselőivel aláíratta, majd a V. Rt elnöke 1996. január 19-én az APV Rt. által történő aláírás végett átadta I.r. vádlottnak, aki II.r. vádlottnak továbbította.

II.r. vádlott a szerződéstervezetet ellenjegyezte, majd az APV Rt. akkori vezérigazgató helyettese azokat 1996. január 31. napján aláírta, és megkezdődött az önkormányzatok igényeinek a szerződések szerinti teljesítése.

3. Az igazgatóság az önkormányzati igények kielégítését az 1995. november 28-i előterjesztés alapján 1996. január 10-i ülésén tárgyalta. Az ülésen II.r vádlott sikerdíjas tanácsadó alkalmazása mellett érvelt, és tájékoztatta az igazgatóságot, hogy I. r. vádlott a tevékenységét megkezdte, és a követelések sikeres csökkentése várható közreműködésével. Az ülésen élénk vita alakult ki az automatikus teljesítés vagy alku kérdésében, majd a döntést a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt elhalasztották. Az igazgatóság a 3/1996. (I.10.) sz. határozatában kifejezésre juttatta, hogy az önkormányzati igények rendezését indokoltnak tartja és felkérték az ügyvezetést, hogy az 1996. január 31-i ülésre dolgozzon ki javaslatot arról, hogy az önkormányzati igények automatikus kiadása milyen kötelezettségekkel jár és külső szakértő alkalmazásával az automatikus teljesítéshez képest milyen megtakarítások várhatók.

II.r vádlott 1996. január 16-án átdolgozta a korábbi előterjesztést. Az átdolgozott előterjesztésben utalás történt arra, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága a 3/1996. (I.10.) sz. határozatában az önkormányzati részesedések kiadását indokoltnak tartja. A legjelentősebb társaságok esetén külső szakértő, I. r. vádlott kimutatást végzett a várható megtakarításokkal kapcsolatban. A 14 legjelentősebb társaság esetén a tárgyalások során csaknem 3 milliárd forinttal tudja csökkenteni a külső szakértő a peresített követeléseket. II.r. vádlott az előterjesztéshez mellékelte a V. Rt. által készített kimutatásokat és szerződésmintát. A határozati javaslatban I.r. vádlott külső szakértői megbízását javasolta. Az előterjesztést és a mellékleteit kiosztották az igazgatóság 1996. január 17-i ülésén. Az ülésen II. r. vádlott továbbra is a tanácsadó alkalmazása mellett érvelt. Az ülésen többen hiányolták az előző ülésen elhatározott, az APV Rt. kötelezettségeit összegző, de el nem készült kimutatást. Vita alakult ki, amely az automatikus igény-kielégítés, illetve az alku etikai elfogadhatósága körül folyt. Az igazgatóság végül szótöbbséggel - III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak igen szavazatával a 40/1996. (I.17.) sz. határozatával úgy döntött, hogy az igazgatóság …Az önkormányzatokkal szembeni egységes ÁPV Rt fellépés koordinálására (I.r. vádlott) külső tanácsadó igénybevételét tartja szükségesnek és feljogosítja az Ügyvezetést, hogy vele a mellékeltként csatolt megbízási szerződést megkösse. A tanácsadó sikerdíja az igényhez képest a megtakarítás 10%-a. Az Igazgatóság tudomásul veszi, hogy az első lépcsőben az önkormányzati igény 11.803.670 ezer forint…míg ezzel szemben a kialkudott állapot összesen 8.967.8812 ezer forint.

IV. r. vádlott "igen" szavazata az 1996. január 17-i igazgatósági ülésen úgy történt, hogy az ülés elején tájékoztatta az igazgatóság tagjait a határozati javaslat lényegéről, majd távozott a teremből, majd a szavazást követően tért vissza, és a határozati javaslat megismerése után arra a kérdésre, hogy egyetért-e azzal, igennel felelt.
I.r. és II.r. vádlottak 1996. február 6-án az igazgatóság 40/1996. (I.17.) sz. határozatában szereplő adatokat jegyzőkönyvbe foglalták és II. r. vádlott igazolta, hogy I.r. vádlottat 2.840.094.281 forint megtakarítás 10 %-a + ÁFA sikerdíjként illeti meg.

A határozat végrehajtásaként I.r. vádlott és az ÁPV Rt. nevében IV. r. vádlott, vezérigazgató 1996. február 12. napján megbízási keretszerződést kötöttek.

A szerződés l. pontjában rögzítésre került, hogy az ÁPV Rt-vel szemben az Átv. 21. §-a alapján több helyi önkormányzat lépett fel követeléssel, ugyanis az Átv. szerint átalakult gazdasági társaságok esetén az átalakult vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) illeti meg a föld fekvése szerinti illetékes helyi önkormányzatokat. Az ÁPV Rt-nek alapvető érdeke, hogy a felmerülő követeléseket minél alacsonyabb összegű peren kívüli egyezségekkel rendezze. Erre tekintettel a szerződő felek, az ÁPV Rt., mint megbízó, I. r. vádlott, mint megbízott az alábbi megállapodást kötötték.
A 2. pont szerint a megbízott a megbízási keretszerződés alapján köteles a megbízóval szemben az 1. pontban meghatározott igény alapján, a fellépő minden helyi önkormányzattal a peren kívüli egyezségre vezető tárgyalásokat lefolytatni, a megbízó által fizetendő üzletrész, részvény, készpénzösszeg nagyságáról összegszerűen megállapodni, s az egyezségeket rögzítő szerződéstervezeteket elkészíteni, jóváhagyás végett a megbízó elé terjeszteni. Az egyezségek megkötésére minden esetben a megbízó jogosult.
A szerződő felek megállapították, hogy a megbízott már a szerződés megkötése előtt megkezdte eljárását, tevékenysége a szerződés megkötésének időpontjában a megbízó érdekének és akaratának megfelelően folyamatban van.
A 3. pontban megállapodtak a felek, hogy minden egyedi esetben külön megbízási szerződést kötnek. A megbízott ezen egyedi megbízási szerződések és a megbízó utasításai szerint köteles eljárni, annak elsődleges figyelembevételével, hogy a kötendő egyezségek alapján a megbízót minél alacsonyabb fizetési kötelezettség terhelje.
A 4. pont szerint a megbízott személyesen jár el, részfeladatok elvégzésével alvállalkozót bízhat meg, akinek a közreműködéséért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.
Az 5. pontban rögzítésre került, hogy a megbízott a megbízót a tevékenységéről - II. r. vádlott, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosa útján - köteles rendszeresen tájékoztatni. Így a folyamatban lévő ügyek számáról, a megkötött egyezségekről, a megbízó egyezségekből adódó fizetési kötelezettségeiről, valamint a megbízó utasításaitól való eltérés szükségességéről.
A 6. pont a megbízási díjjal kapcsolatosan rögzíti, hogy annak mértéke az ÁPV Rt-vel szemben fellépő jogszabályon alapuló mértékű követelések és az egyezségekben megállapított összegek különbözetének 10 %-a. A megbízási díj az egyezségek megkötése után, egy összegben esedékes. Az egyezségek megkötését követően a megbízott a megbízóhoz tételes elszámolást nyújt be a követelések, az egyezségekben szereplő kifizetések és a megbízási díj ismertetésével. Ezzel egyidejűleg számlát bocsát ki a megbízónak, aki a számla benyújtását követő 8 napon belül a megbízási díjat átutalja a megbízott számlájára.
A 7. pontban rögzítették, hogy a megbízott eljárásával kapcsolatos költségek a megbízottat terhelik.

I.r. vádlott által 1996. április 26-án benyújtott számla alapján az ÁPV Rt. 1996. május 7-én átutalta I. r. vádlott számlájára a 284.009.390.-Ft sikerdíjat + 71.02.348.-Ft ÁFÁ-t, összesen 355.011.739 forintot.

IV.r. vádlott munkaviszonya az ÁPV Rt-nél 1996. május 31-én szűnt meg.

A privatizációért felelős tárca nélküli miniszter kifejezte az ÁPV Rt. vezető tisztségviselői felé, hogy célszerűnek tartaná, ha I. r. vádlott sikerdíjának mértékét degresszív skála szerint csökkentenék. Ennek érdekében II.r. vádlott előterjesztést készített, majd az igazgatóság az 596/1996. (VI.12.) sz. határozatával tanácsadói pályázat kiírásáról döntött. Erre meghívták I.r. vádlottat, mellette egy gazdasági társaság és egy egyéni ügyvéd nyújtottak be pályázatot. A pályázat elbírálására kijelölt háromtagú bizottság, I.r. vádlott pályázatát fogadta el 1996. június 20-án.

1996. július 24. napján az ÁPV Rt. részéről az akkori vezérigazgató, mint megbízó, I. r. vádlott, mint megbízott a korábban aláírt megbízási szerződésre visszautalással újabb megbízási szerződés megjelölésű keretszerződést kötöttek. Ez utóbbi szerződés lényegi pontjai megegyeznek a korábban kötött szerződéses megállapodásokkal azzal, hogy annak 6. pontjában a megbízott megbízási díjának mértékét úgy határozták meg, hogy a megbízási díj mértéke az ÁPV Rt-vel szemben fellépő jogszabályon alapuló mértékű követelések és az egyezségekben megállapított összegek különbözetének
az 1. pontban 8 mrd. Ft megtakarításig 8 %
a 2. pontban további 2 mrd. Ft megtakarításig az 1. pontban írt díj + ezen tartomány 5 %-a,
a 3.pontban további 2 mrd. Ft megtakarításig a 2. pontban írt díj + ezen tartomány 4 %-a,
4. további 2 mrd. Ft megtakarításig a 3. pontban írt
díj + ezen tartomány 3 %-a,
az 5.pontban e fölötti megtakarítás esetén a 4. pontban írt
díj + ezen tartomány 2 %-a.

Az első keretszerződéshez kapcsolódó eseti megbízási szerződésekben utalás történt a keretszerződésre, azok 2. pontjában megjelölésre került az adott önkormányzat azzal, hogy a megbízott egyezségi tárgyalás lefolytatására, összegszerű megállapodás kidolgozására és az egyezséget rögzítő szerződések elkészítésére kapott megbízást.
Az 3. pontban a megbízási díj mértékét rögzítették oly módon, hogy az ÁPV Rt-vel szemben fellépő jogszabályon alapuló mértékű követelések és az egyezségekben megállapított összegek különbözetének a keretszerződésben írt százalékos meghatározását konkrétan, összegszerűen rögzítették azzal, hogy azt a megbízási szerződésben hivatkozott keretszerződésben foglaltaknak megfelelően teljesíti a megbízó.

1996. július 26-án írta alá az ÁPV Rt. nevében az akkori vezérigazgató, mint megbízó és I. r. vádlott, mint megbízott azt a megbízási szerződést, amelynek l. pontjában rögzítésre került, hogy a felek l996. július 24-én megbízási keretszerződést kötöttek.
A 2. pont rögzíti, hogy a keretszerződésben meghatározott feltételek szerint a megbízott a szerződés részét alkotó l. számú mellékletként csatolt, 557 db. szerződés megkötését készítette elő, mely szerződésekkel az önkormányzati igényekhez képest a 2. számú mellékletben részletezettek szerint 4.491.069.000,-Ft megtakarítást ért el. Erre tekintettel a hivatkozott keretszerződés 6. pontja szerint a 8 %-os sávban a részére járó díj 359.285.440,-Ft, amit 25 % ÁFA, 89.821.360,-Ft terhel. A díj és az ÁFA összesen 449.106.800,-Ft.
Az 557 db szerződés előkészítését és a megtakarítás összegét II.r. vádlott 1996. július 29-én igazolta, majd I.r. vádlott által ugyanezen a napon kiállított számla alapján 1996. augusztus 9-én 449.106.800,-Ft-ot az APV Rt. megfizette.

Összesen tehát 804.118.539,-Ft-ot, - az általános forgalmi adóval terhelten - I.r. vádlott részére az általa kiállított számlák alapján az ÁPV Rt. megfizetett.

A Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészség felperesnek az ÁPV Rt., mint I.r. és I. r. vádlott, mint II.r. alperesek ellen szerződések semmisségének megállapítása iránt indított perében a 2002. október 22. napján kihirdetett rész és közbenső ítéletével - az elsőfokú bíróság 2001. július 6. napján kelt ítéletének azt a rendelkezését, amellyel az alperesek között létrejött a per tárgyát képező megbízási keret és egyedi szerződések jogszabályba ütközés jogcímén való semmisségének megállapítására vonatkozó keresetet elutasította helybenhagyta, ezt meghaladóan az ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I.r. vádlott és az ÁPV RT között létrejött megbízási szerződések nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek, és ezért semmisek, és a semmisség jogkövetkezményeinek tárgyában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

A vád értékelése kapcsán kifejtettek alapján megállapítható, hogy az ügyészség I.r. vádlottat csalás bűntettével és magánokirat-hamisítás vétségével azért vádolta, mert a 804.113.538 forint sikerdíj, mint jogtalan haszon megszerzése céljából az APV Rt-t tévedésbe ejtette azáltal, hogy olyan munka elvégzésére ajánlkozott, amelyet nem végezhetett el, mivel a feladat teljesítéséhez szükséges feltételekkel nem rendelkezett, továbbá nem végzett érdemi munkát és a V. Rt. tényleges munkáját valótlan tartalmú igazolások és számlák felhasználásával sajátjaként tűntette fel. Ezzel a magatartásával az APV Rt-nek a sikerdíj összegével megegyező nagyságú kárt okozott.

I.r. vádlottnak e vádhoz kapcsolódó és a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadott tényállásban rögzített cselekménye jogi megítélésénél a következő veendő figyelembe:

I.r. vádlott és az APV Rt. nevében IV. r. vádlott, vezérigazgató között, 1996. február 12-én a Ptk.474.§-ának /1/ bekezdésében szabályozott írásbeli megbízási szerződés jött létre, amelyben I.r. vádlott lényegében azt vállalta, hogy az APV Rt. és a vele szemben jogos igénnyel fellépő önkormányzatok között közvetít, a peren kívüli egyezségekre vezető tárgyalásokat lefolytatja és az APV Rt., mint megbízó elé terjeszti jóváhagyás végett az egyezségeket rögzítő szerződés-tervezeteket. A díjazást a felek jutalék formájában az elért eredmény 10 %-ában kötötték ki.

1996. július 24-én az APV Rt. részéről akkori vezérigazgató-helyettes, mint megbízó és I.r. vádlott mint megbízott az 1996. február 12-i megbízási szerződésre visszautalással újabb megbízási szerződés megjelölésű keretszerződést kötöttek, amely lényegében megegyezett a korábbi szerződéses megállapodással azzal, hogy annak 6. pontjában a megbízott megbízási díját a szerződésben leírt számítás szerint csökkentették.

1996. július 26-án a felek újabb megbízási szerződést írtak alá, amelyben utaltak az 1996. július 24-i megbízási keretszerződésre. Az újabb szerződésben rögzítették, hogy I.r. vádlott az 1. számú melléklet szerint 557 db szerződés megkötését készítette elő, amelyekkel az önkormányzati igényekhez képest 4.491.069.000 forint megtakarítást ért el, így az előző megbízási szerződés 6. pontja szerint összesen 449.106.800 forint díj és ÁFA illeti meg.

A Legfelsőbb Bíróság ítéletével azt állapította meg, hogy e megbízási keretszerződések és ezek alapján létrejött egyedi szerződések jogszabályba nem ütköznek, ezért helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének e szerződések jogszabályba ütközés jogcímén való semmisségének megállapítására vonatkozó kereset elutasításával kapcsolatos rendelkezését.

I.r. vádlottal szemben csalás bűntette miatt emelt vád lényegében e szerződések létrejöttével és teljesítésével összefüggő tevékenységéhez kapcsolódott, mivel az ügyészség I.r. vádlottnak az APV Rt.-t tévedésbe ejtő magatartását részben I.r. vádlott ajánlattételéhez, illetve a nem teljesített munkájához kapcsolta, továbbá a megszerezni kívánt jogtalan hasznot, illetve az okozott kárt e szerződések teljesítése eredményeként kifizetett sikerdíj összegében jelölte meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért I.r. vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében való állásfoglalás kapcsán azt vizsgálta, hogy e szerződések létrejötte, e szerződések teljesítése kapcsán tanúsított-e a Btk.318.§ /1/ bekezdése szerinti csalás bűntette, illetve a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége törvényi tényállásába ütköző magatartást.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy I.r. vádlott miként került kapcsolatba az APV Rt-vel és ennek során milyen ajánlatot tett. A bizonyítékok mérlegelése eredményeként tényként csupán azt látta megállapíthatónak, hogy I.r. vádlott 1995. decemberében került III.r. vádlott látókörébe, aki mint tanácsadót ajánlotta őt II.r. vádlottnak. II.r. vádlott 1995. december 14-ére I.r. vádlott és az önkormányzatokkal megbízásos jogviszonyban lévő Vektor Rt. képviselőivel találkozót szervezett, amelynek során közölte, hogy az APV Rt. megegyezésre törekszik az önkormányzatokkal és az APV Rt-t I.r. vádlott fogja képviselni. 1996. január 4-én a V. Rt. elnöke a V. Rt. által összeállított egyezségi ajánlatot adott át I.r. vádlottnak, amely a 14 legnagyobb tőzsdére bevezetett részvényekkel rendelkező átalakult cég 48 önkormányzatot érintő belterületi földjére vonatkozott. I.r. vádlott az ajánlatot átadta II.r. vádlottnak, majd elkezdett tárgyalni L.P.-vel. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése eredményeként nem látta megállapíthatónak, hogy a vádiratban említett 1995. december 11-ére keltezett összefoglaló ezen a napon vagy ezt megelőzően készült.

E tényállás alapján I.r. vádlott részéről nem állapítható meg a saját szerepét és lehetősét felnagyító olyan magatartás, amellyel az APV Rt-t megtévesztette volna.

Nem állapítható meg az sem, hogy I.r. vádlott az APV Rt. Igazgatóságát bármely módon befolyásolta volna azon határozata meghozatalában, amelyben a külső tanácsadóként való foglalkoztatása, illetve a sikerdíja kérdésében döntött. I.r. vádlott az igazgatóság e kérdésekkel foglalkozó 1996. január 10-i és 17-i ülésein nem vett részt, az ülések előkészítésében nem volt szerepe, az nem volt megtévesztő magatartás, hogy a V. Rt. által készített és neki 1996. január 4-én átadott egyezségi ajánlatot II.r. vádlottnak eljuttatta. Ezt az ajánlatot egyébként az igazgatóság megismerte, hiszen az 1996. január 17-i ülésre készült előterjesztés mellékleteként szerepelt.

A Legfelsőbb Bíróság a vád értékelése kapcsán rámutatott arra, hogy nem tekinthető vád tárgyává tett megtévesztő magatartásnak, miszerint I.r. vádlott a sikerdíj növelése érdekében fiktív megtakarításokat mutatott ki, amikor a tőzsdére bevezetett cégek tekintetében nem a részvények névértékéből indult ki, hanem a legmagasabb tőzsdei árfolyammal számolt és a megtakarításokat ehhez képest tűntette fel. Vád hiányában ezért e tények tekintetében a bíróságnak nincs felderítési és elbírálási kötelezettsége. A vád tárgyává tett tényekkel kapcsolatban felderített és irányadónak tekintett tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság mégis megjegyzi, hogy e számítási mód alkalmazása esetén sem lehet szó az APV Rt. megtévesztéséről, mivel az az egyezségi ajánlat számolt a legnagyobb tőzsdére bevezetett részvényekkel rendelkező cégek esetében a részvények valaha volt legmagasabb árfolyamával és tűntetett fel ehhez képest megtakarításokat, amelyeket az APV Rt. Igazgatósága az 1996. január 17-i igazgatósági ülésre készített előterjesztés mellékleteként megismert. E számítási mód alapján vált ismertté az igazgatóság számára az ún. első ütemben várható megtakarítás, ennek ismeretében döntöttek I.r. vádlott foglalkoztatásáról és a sikerdíjának mértékéről és ennek ismeretében jogosította fel az igazgatóság az ügyvezetést, hogy az előterjesztéshez mellékelt megbízási szerződést I.r. vádlottal megkösse. Az említett számítási mód alkalmazása az igazgatóságot tehát semmiben nem tévesztette meg.

I.r. vádlott esetében nem állapítható meg az APV Rt.-t megtévesztő az a magatartás sem, hogy nem végzett érdemi munkát és a V. Rt. érdemi munkáját sajátjaként tűntette fel.

Az APV Rt-vel 1996. február 12-én kötött keretszerződésben I.r. vádlott az APV Rt. és a vele szemben jogos igénnyel fellépő önkormányzatok közötti közvetítésre, a peren kívüli egyezségekre vezető tárgyalások lefolytatására és az egyezséget rögzítő szerződés-tervezeteknek jóváhagyás végett az APV Rt. elé terjesztésére vállalkozott. I.r. vádlott szolgáltatása tehát olyan célratörő tevékenység elvégzése volt, amely hozzásegítette az APV Rt-t, hogy az önkormányzatok jogos igényét a számára elfogadható ráfordítással elégítse ki. I.r. vádlott ellenszolgáltatásra csak e feladat sikeres, eredményes ellátása esetén tarthatott igényt, a felek a díjazást ezért határozták meg az eredmény meghatározott százalékában jutalék formájában. Az ilyen típusú, sikerorientált díjazásnak az a célja, hogy a megbízottat tevékenysége eredményében érdekeltté tegye, nagyobb erőfeszítésre késztesse. A megbízó számára közömbös, hogy a megbízó az eredményt mennyi munkával éri el, mert nem a tényleges munkavégzést, hanem a munka eredményét kívánja díjazni. Az eredmény elérése érdekében végzett munka mennyisége, a költség ráfordítás nagysága a megbízott kockázata, de nem ez szolgál a díjazás alapjául (Legf.Bír. Gfv.X.30.143/2001/5.).

Mivel az APR Rt-vel megkötött megbízási szerződés szerint az APV Rt. nem I.r. vádlott által elvégzett munka mennyiségét, hanem annak eredményét kívánta díjazni, ezért az APV Rt. számára közömbös volt, hogy az eredményt I.r. vádlott milyen mennyiségű és kinek a munkájával érte el. Az APV Rt. számára közömbös volt az a körülmény is, hogy I.r. vádlott a helyi önkormányzatokkal a peren kívüli egyezségre vezető tárgyalásokat külön-külön, avagy a képviselőjük útján folytatta le, mivel számára nem a tárgyalások módja, hanem annak eredménye, a számára előnyös megállapodás volt a fontos és ennek eredményét díjazta. Az ÁPV Rt.-t a számára közömbös körülményekkel nem lehetett tévedésbe ejteni. Nem tekinthető ezért megtévesztő magatartásnak, hogy I.r. vádlott mennyi és milyen munkát végzett, nem külön-külön, hanem a képviselőjük útján tárgyalt az igényüket bejelentő helyi önkormányzatokkal és a Vektor Rt. által kimunkált igényeken alapuló szerződés-tervezeteket nyújtotta be elfogadásra az APV Rt-nek.

Az APV Rt. Igazgatósága 1996. január 17-én az előterjesztéshez csatolt melléklet szerinti, az 1996. február 12-i megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelő tartalmú szerződés megkötésére hatalmazta fel az ügyvezetést. I.r. vádlott az 1996. január 17-i igazgatósági ülésig a saját kockázatára, ezt követően az írásbeli szerződés megkötéséig az igazgatóság felhatalmazása alapján tevékenykedett. E tevékenységét az APV Rt. tudomásul vette annak a szerződésben való megállapításával, hogy I.r. vádlott az eljárását már a szerződés megkötése előtt megkezdte, és az a szerződés megkötésének időpontjában is folyamatban van. I.r. vádlott ezt követően az 1996. február 12-i szerződésben foglalt felhatalmazás alapján tevékenykedett, az 1996. július 24-i keretszerződés lényegében I.r. vádlott díjazására vonatkozó megállapodást módosította, míg az 1996. július 26-i szerződés az önkormányzatokkal 557 db szerződés megkötésének az előkészítését, a megtakarítások és az ezzel kapcsolatos sikerdíj összegét, tehát I.r. vádlottnak az ún. második ütemben végzett tevékenységének eredményét és az ezért járó díjazás jogosultságát ismerte el. E szerződések előkészítésében, elfogadásában sem volt szerepe I. r. vádlottnak, az 1996. június 12-én kiírt pályázat kapcsán sem tanúsított olyan magatartást, amellyel az ÁPV Rt-t bármivel is megtévesztette volna. Mindebből következik, hogy I.r. vádlott az APV Rt-vel létrejött megbízási szerződése előkészítése, létrejötte és e szerződése alapján történő tevékenysége során az APV Rt.-t megtévesztő magatartást nem tanúsított.

A tényállás szerint I.r. vádlott ténykedésének ún. első ütemében I.r. vádlott és a V. Rt. elnöke tárgyalása eredményeként a V. Rt. által készített és az önkormányzatok által aláírt 114 db szerződés-tervezet elkészült, amelyeket I.r. vádlott II.r. vádlottnak adott át, aki ellenjegyezte azokat, majd 1996. január 31-én akkori vezérigazgató-helyettes aláírta és megkezdődött e szerződések alapján az önkormányzati igénye kielégítése. I.r. vádlott a 355.011.739 forint sikerdíjra a számlát 1996. április 26-án e ténylegesen létrejött 114 db, az APV Rt. által igazolt és aláírt szerződés alapján állította ki. Az ún. második ütemben végzett tevékenységgel kapcsolatos 557 db szerződés-tervezet előkészítését az APV Rt. részéről aláírt 1996. július 26-i szerződés, illetve II.r. vádlottnak e szerződésen alapuló 1996. július 29-i aláírása igazolta, így az ezen a napon 449.106.800 forint sikerdíjról kiállított számla az önkormányzatokkal ténylegesen létrejött megegyezéseken alapult. Nem volt megállapítható tehát az sem, hogy I.r. vádlott a munkavégzésével kapcsolatos valótlan tartalmú igazolások felhasználásával valótlan tartalmú számlák benyújtásával megtévesztette az APV Rt-t.

A sikerdíj kikötését tartalmazó keretszerződések a felek megállapodásán alapultak, e szerződések a díjazásra vonatkozó részükben sem voltak jogszabályellenesek. A jogszabályoknak megfelelő és mindkét fél által elfogadott feltételeken alapuló szerződésben sikerdíj kikötése nem tekinthető jogtalan haszonra törekvésnek. I.r. vádlott tevékenysége következtében az APV Rt-nek nem kára keletkezett, hanem az önkormányzatokkal az ún. első ütemben kötött megállapodások 2.840.094.281 forint, míg a második ütemben 4.491.069.000 forint, összesen tehát 7.331.163.281 forint megtakarítást eredményeztek.

I.r. vádlott esetében tehát nem volt megállapítható a jogtalan haszonszerzés célzata sem. Mindezek alapján az volt megállapítható, hogy I.r. vádlott a csalás bűntettének, illetve a magánokirat-hamisítás vétségének tényállási elemeit nem valósította meg.

A Legfelsőbb Bíróság ezért I. r. vádlottat a társtettesként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján felmentette, mert e bűncselekményt nem követte el, az 1996. április 26-i, és július 29-i számlák kiállításával kapcsolatosan a magánokirat-hamisításban való bűnössége megállapítását pedig mellőzte.

II.r. vádlottat az ügyészség társtettesként és folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével azért vádolta, mert I.r. vádlottal szándékegységben, vele együttműködve az APV Rt. Igazgatósági ülésekre benyújtott előterjesztésben, valamint az üléseken való szóbeli tájékoztatással tévesztette meg az igazgató tanács tagjait, I.r. vádlott addigi tevékenységét felnagyította és az alkalmassága, megbízása mellett érvelt. Ezzel elérte I.r. vádlott megbízását. Később pedig érdemi ellenőrzés nélkül igazolta I.r. vádlott munkavégzését, hogy a megbízási szerződésnek eleget tett. A vád szerint tehát II.r. vádlott társtettesi minősége azért lenne megállapítható, mert az APV Rt-t az említett igazgatósági üléseken tévedésbe ejtette, a valótlan tartalmú igazolások kiállításával tévedésben tartotta, ezáltal a csalás törvényi tényállásának egyik elemét megvalósította. Mindezt I.r. vádlottal szándékegységben azért tette, hogy ő jogtalan haszonként a számára kifizetett sikerdíjhoz hozzájusson.

A Legfelsőbb Bíróság által irányadónak tekintett tényállás szerint II.r. vádlottnak I.r. vádlottal kapcsolatos tevékenységével összefüggésben az volt megállapítható, hogy az 1996. január 10-i igazgatósági ülésen sikerdíjas tanácsadó alkalmazása mellett érvelt és arról tájékoztatta az igazgatóságot, hogy I.r. vádlott a tevékenységét megkezdte és közreműködésével az önkormányzati követelések sikeres csökkentése várható. Az 1996. január 17-i igazgatósági ülésre készített előterjesztésben feltűntette, hogy I.r. vádlott kimutatást végzett a 14 legjelentősebb átalakult társasággal kapcsolatos peresített igényről, amelyhez képest a külső szakértő az önkormányzati igényeket csaknem 3 milliárd forinttal csökkenteni tudja. Az előterjesztéshez mellékelte a V. Rt. által készített kimutatásokat és szerződésmintákat és továbbra is külső tanácsadó alkalmazása mellett érvelt.

E tényállás, illetve I.r. vádlott és az APV Rt. kapcsolatfelvételére vonatkozóan megállapított tényállás alapján arra sem lehet következtetni, hogy I.r. vádlott külső szakértőként alkalmazása kérdésében I. r. vádlott és II. r. vádlott között valamilyen előzetes megállapodás volt, I. r. vádlott foglalkoztatása segítésére II.r. vádlott I.r. vádlottnak bármely ígéretet tett. I.r. vádlott tevékenysége értékelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy I.r. vádlottnál a jogtalan haszonszerzési célzat, az APV Rt. tévedésbe ejtése nem volt megállapítható. Ennek hiányában II.r. vádlott részéről I.r. vádlottal bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékegység sem állapítható meg. II.r. vádlott a tényállás szerinti magatartásával az APV Rt. Igazgatóságát sem tévesztette meg, hiszen az 1996. január 10-i igazgatósági ülés előtt I.r. vádlott az önkormányzatokat képviselő Vektor Rt. képviselőjével tárgyalt, a V. Rt. által elkészített egyezségi ajánlatot II.r. vádlottnak átadta és ezen ajánlat alapján valóban az önkormányzati igények csökkentése volt várható. Megfelelt tehát a tényeknek az igazgatóság 1996. január 10-i ülésén adott az a tájékoztatás, hogy I.r. vádlott a tevékenységét megkezdte és a közreműködésével az önkormányzati igények csökkentése várható. II. r. vádlott e tájékoztatása az igazgatóságot egyébként sem befolyásolta, hiszen I. r. vádlott megbízásáról és sikerdíjáról nem ezen, hanem a január 17-i ülésen döntött. Az 1996. január 17-i igazgatósági ülésre készült előterjesztésben foglaltakat pedig az előterjesztés mellékletei igazolták.

I.r. vádlott tevékenységének, a szerződés-tervezet elkészítésének 1996. január 31-én, illetve 1996. július 29-én történő igazolása I.r. vádlott tevékenységével kapcsolatban már kifejtettek szerint nem volt valótlan tartalmú, ez utóbbi igazolás egyébként az 1996. július 26-i szerződés megállapításain alapul. Mindezekből következik, hogy II.r. vádlott sem a csalás bűntettét, sem az okirat-hamisítás vétségét nem valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért II. r. vádlottra vonatkozó részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a társtettesként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és a bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján felmentette, mert e bűncselekményeket nem követte el.

A vád értékelése kapcsán kifejtetek szerint az ügyészség III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottakat azért vádolta hanyag kezelés vétségével, mivel az APV Rt. igazgatósága tagjaiként az 1996. január 17-i igazgatósági ülésen kellő figyelem és körültekintés nélkül, szükségtelenül döntöttek I.r. vádlott sikerdíjas alkalmazásáról és ezzel az APV Rt-nek 804 millió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoztak.

E vádlottak büntetőjogi felelőssége kérdésében való állásfoglalásnál - a védői felvetésekre is figyelemmel - azt a kérdést kellett eldönteni, hogy az APV Rt. igazgatóságának a tagjai a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal a büntetőjog alanyaivá válhattak-e, konkrétan, megvalósíthatták-e a hűtlen vagy hanyag kezelés bűncselekményét.

Az elkövetéskor hatályos gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 240. § (1) bekezdése szerint a részvénytársaság igazgatósága jogait és feladatait testületként gyakorolja. A testület a döntéseit azonban a természetes személy tagjainak szavazatával hozza. A testületi döntés tehát nem jöhet létre a tagjainak a közreműködése nélkül. Ebből következik, hogy az igazgatóság tagjai a testületi döntés kialakítását jelentő szavazataikért felelősséggel tartoznak, a felelősségük a testületi döntésben nem oldódhat fel. Az igazgatóság tagjainak személyes felelősségére vonatkozó ezen megállapítás általános érvényű, ami azt jelenti, hogy a testület természetes személy tagjainak a felelőssége nemcsak polgári jogi lehet, amelyre vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságokról szóló törvény tartalmazza, hanem büntetőjogi is, amennyiben a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal a büntetőtörvényben meghatározott valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítják meg. Ez az általános érvényű megállapítás a hűtlen vagy hanyag kezelés bűncselekményére is vonatkozik.

A Legfelsőbb Bíróság e tekintetben egyetért a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében kifejtett állásponttal.

Ezen jogértelmezés következik a Priv. tv. 16. § (1) bekezdéséből, amely szerint az igazgatóság tagjai, az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelességeik megszegésével az ÁPV Rt-nek okozott kárért a polgári és a büntetőjog szabályai szerint felelősek.

Ebből következik, hogy a III., IV., V. és VI. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége megállapításának önmagában nem akadálya az a körülmény, hogy az I. r. vádlott sikerdíjas tanácsadóként alkalmazása kérdésében testület tagjaként szavaztak.

III. r., IV. r., V. r. VI. r. vádlottak büntetőjogi felelősségének a megítélésénél nem azt kell vizsgálni, hogy az APV Rt-nek a belterületi földek ellenértéke kiadása kapcsán az önkormányzatokkal tárgyalásokat kellett-e folytatni és ezek a tárgyalások az APV Rt. számára milyen eredménnyel jártak.
A vád tárgyát ugyanis nem az APV Rt. és az önkormányzatok között lefolytatott tárgyalások szükségessége, hanem az képezte, hogy az említett eredménnyel járó tárgyalások során nem volt szükség arra, hogy az APV Rt-t külső tanácsadóként I.r. vádlott képviselje és ezért számára sikerdíj kerüljön kifizetésre. I.r. vádlott szükségtelen sikerdíjas foglalkoztatásáról az APV Rt Igazgatósága, III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak kellő körültekintés nélkül leadott szavazatával döntött.

A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azokkal a feltevésekkel, hogy I. r. vádlott sikerdíjas tanácsadóként való alkalmazásának a szükségessége utólag már nem vizsgálható és erre nézve az elsőfokú bíróság nem vett fel bizonyítást. I. r. vádlott csalási cselekményének a megítélésénél valóban nem volt jelentősége annak, hogy I. r. vádlott az önkormányzatokkal való tárgyalások során mennyi és milyen jelentőségű munkát végzett, mivel a sikerdíjas konstrukcióra tekintettel az APV Rt. számára a ténylegesen elvégzett munka közömbös volt, így I. r. vádlott a munkavégzés mennyiségével, jellegével kapcsolatban az APV Rt-t nem téveszthette meg. Annak megítélésénél azonban, hogy az önkormányzatokkal lefolytatott és az APV Rt. számára egyébként megfelelő eredménnyel járó tárgyalásoknál szükség volt-e arra, hogy az APV Rt-t I. r. vádlott képviselje, már jelentősége van annak, hogy I.r. vádlott az önkormányzatokkal, illetve a képviselőjükkel lefolytatott tárgyalások, az egyezségi ajánlatok kialakítása során, milyen konkrét tevékenységet végzett. E konkrét tevékenység ismeretében foglalható állás arról, hogy az APV Rt. képviselete az önkormányzatokkal folytatott tárgyalások során I.r. vádlott sikerdíjas foglalkoztatása nélkül is megoldható lett volna. Az e kérdésben való állásfoglalás azért nélkülözhetetlen, mert minden munkaszervezettel rendelkező szervezet vagyonkezelője külső szervezet vagy személy megbízását megelőzően, az elvégzendő munka jellege és mennyisége alapján köteles megvizsgálni, hogy az adott tevékenységet a saját munkaszervezete képes-e elvégezni. Külső személy vagy szervezet megbízásáról a vagyonkezelő csak azt követően és akkor dönthet, ha az adott feladatot az elvégzendő munka mennyisége és jellege miatt a saját munkaszervezete nem tudja megoldani. Amennyiben e vizsgálat elmarad, avagy nem kellő alapossággal, körültekintéssel történik és emiatt külső személy vagy szervezet megbízására és számára díjazás kifizetésére szükségtelenül kerül sor, a vagyonkezelő szándékosságától vagy gondatlanságától függően bűncselekmény valósulhat meg.

Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottnak az APV Rt. képviseletével kapcsolatos tevékenységére bizonyítást vett fel és a bizonyítékok mérlegelése körében részletesen foglalkozott mindkét csomagra vonatkozó tényleges tevékenységével és az elsőfokú ítéletben a megállapításait rögzítette. A tényállásból kitűnik, hogy az önkormányzati igényeket tartalmazó egyezségi ajánlatokat minden esetben a V. Rt. a többéves munkájával kialakított saját adatbázisa alapján, a saját szakértői közreműködésével állította össze.

I. r. vádlottnak nem volt feladata az önkormányzati igényeket megalapozó adatbázis ismételt és párhuzamos kiépítése. Valamennyi önkormányzatot a V. Rt. képviselte, az I. r. vádlott ténylegesen csak a V. Rt. igazgatójával tárgyalt, az érintett önkormányzatokkal külön-külön tárgyalni nem volt szükség. A tárgyalások egyedi sajátosságokat nélkülöző jellegűek voltak.

A szerződés-tervezeteket a V. Rt. készítette el. I.r. vádlott az önkormányzatok által aláírt szerződés-tervezeteket továbbította II. r. vádlottnak. A szerződés-tervezetekben lévő egyezségi ajánlatokról nem az I. r. vádlott döntött, hanem az APV Rt. hagyta jóvá a szerződéstervezeteket, változatlan formában a vezérigazgató írta alá.

E tények alapján az következtethető, hogy az ilyen érdemi tevékenységet nélkülöző, lényegében közvetítő szerepre korlátozódó "képviseleti" tevékenységre az APV Rt-nek nem volt szüksége. E feladatot az APV Rt. munkaszervezetének bármely megfelelő felkészültségű dolgozója, a Jogi Ügyvezető Igazgatóság bármely jogásza külön díjazás nélkül, munkaköri kötelességeként elláthatta volna. Mindebből következik, hogy az APV Rt. a tényállás szerinti tevékenységre I.r. vádlottat szükségtelenül alkalmazta sikerdíjas külső tanácsadóként és ezért az APV Rt-nek a sikerdíj kifizetése miatt vagyoni hátránya keletkezett.

III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak a vagyoni hátrány, mint eredmény bekövetkezésének a lehetőségét azért nem látták előre, mert az 1996. január 17-i ülésen I. r. vádlott sikerdíjas külső tanácsadókénti alkalmazásáról való döntés során a kellő körültekintést elmulasztották.

Az igazgatósági tag vádlottak kellő körültekintésének a hiányára utal az a körülmény, hogy az újabb előterjesztést az 1996. január 10-i ülésen megjelölt 1996. január 30-i határidő helyett már január 17-én tárgyalásra befogadták, holott a rövid határidő miatt nem volt lehetőség a módosított előterjesztésnek az APV Rt. munkaszervezetei közötti egyeztetésre, amely az előterjesztés kellő megalapozottságát eredményezhette volna. Tudomásul vették, hogy az 1996. január 10-i igazgatósági ülésén megfogalmazott előírás ellenére az 1996. január 17-i ülésre készített előterjesztés nem tartalmazta az önkormányzati igények felmérését, az APV Rt-t terhelő kötelezettségeket. Nem mérték fel az önkormányzatokkal való megegyezéssel kapcsolatos munka várható mennyiségét, a külső tanácsadó képviseleti munkájának a jellegét. Nem foglalkoztak azzal a kérdéssel sem, hogy az APV Rt. munkaszervezete az ílymódon megismerendő és elvégzendő tevékenységre figyelemmel az önkormányzatokkal való megegyezés előkészítése során az APV Rt. képviseletét el tudja-e látni. Mindezt azért is vizsgálni kellett volna, mivel az 1995. november 28-án készített előterjesztés az önkormányzatokkal való közös megegyezés kialakításában a Jogi Ügyvezető Igazgatóság közreműködését említette. Mindezek elmaradásában megnyilvánuló gondatlanság eredményezte I.r. vádlott szükségtelen foglakoztatásával kapcsolatos azon döntést, amely az APV Rt. számára a sikerdíj kifizetése miatt vagyoni hátrányt okozott. III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak bűnössége ezen eredményre a hanyag gondatlanság (negligentia) formájában kiterjed, így megvalósították a Btk.320.§ /1/ bekezdésében meghatározott és a /2/ bekezdés szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségét.

A Legfelsőbb Bíróság ezért III. r. vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatta, míg IV. r., V. r. és VI. r. vádlottak tekintetében helybenhagyta és nem látott lehetőséget e vádlottak felmentésére.

Az említett vádlottak gondatlanságához kétség kívül hozzájárult II.r. vádlott azon magatartása, hogy a külső tanácsadó foglalkoztatásáról döntő igazgatósági üléseket nem kellő alapossággal készítette elő. Hanyag kezelés vétségében való bűnössége azonban nem volt megállapítható, mivel nem volt az APV Rt. törvényen alapuló vagyonkezelője, továbbá gondatlan cselekményhez nem kapcsolódhat részesi magatartás.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból mellőzte III.r. vádlott bűnösségét - az elsőfokú bíróság megítélése szerint - szándékos, hűtlen kezelésként értékelendő bűncselekményben való megállapítását megalapozó a vád kereteit túllépő tényeket.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a hűtlen kezelés bűntettében való bűnösség megállapítására a vád keretein túlterjeszkedő ténymegállapítások alapulvételével sem lenne lehetőség. E ténymegállapítások lényege ugyanis az, hogy II. r. vádlott III. r. vádlott kezdeményezésére dolgozta át az igazgatósági ülésre készített előterjesztést, továbbá külföldi utazásra hivatkozással függesztette fel az I. r. vádlott részére történő kifizetések ellenőrzését. Amint azt azonban a Legfelsőbb Bíróság a korábbiakban kifejtette, II. r. vádlott előterjesztése a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazott. A kifizetéseknek a megtörténten túlmenő ellenőrzése pedig - amely I. r. vádlott tevékenységének az értékelését jelentette volna - nem lett volna alkalmas a sikerdíj kifizetésének a megakadályozására, mert a kifizetés alátámasztására benyújtott okiratok (szerződés tervezetek, megtakarítás kimutatások stb.) valós tartalmúak voltak, I. r. vádlott a szerződési kötelezettségét teljesítette. A fenti cselekményekre nézve I. r. és II. r. vádlott bűnössége sem volt megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság ezért mellőzhetőnek találta az elsőfokú ítélet e körben történő hatályon kívül helyezését (Be. 250. § III. pont), és III. r. vádlott cselekményét a vád keretei között maradó tényállás alapulvételével elbírálhatónak találta.

A vád keretei között maradó tényállás a kifejtettek szerint bűnösségének különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében való megállapítását tette lehetővé. III.r. vádlott terhére megállapított bűncselekménynek I.r. vádlott nem lehetett bűnsegéde, mivel ez a bűnsegédi magatartás járulékos jellegére tekintettel fogalmilag kizárt, továbbá az irányadó tényállás szerint I.r. vádlottnak az APV Rt. igazgatósága döntése előkészítésében, meghozatalában semmi szerepe nem volt.

Az APV Rt. igazgatósági tag vádlottak cselekményeihez kapcsolódóan ezért sem I. r., sem II. r. vádlottak bűnössége nem volt megállapítható.

A Főügyészség a megismételt eljárásban VII.r., VIII.r. és IX. vádlottakat a Btk.323.§ /1/ bekezdésében meghatározott, VII.r. vádlott által bűnsegédként megvalósított zsarolás bűntettével vádolta lényegében a következő tényállás alapján:

VIII.r. vádlott 1996. február 2-án VII.r. vádlott jelenlétében megtörtént telefonbeszélgetés során fenyegetéssel arra kényszerítette I.r. vádlottat, hogy az APV Rt-vel kapcsolatos megbízási szerződés teljesítése során az A. Rt-t alvállalkozóként tüntesse fel és a sikerdíj egyharmadát ténylegesen elvégzett munka nélkül utalja át az A. Rt-nek. E fenyegetés hatására I.r. vádlott VII.r. vádlottal 1996. márciusában közösen készített valótlan tartalmú "Együttműködési Megállapodás", illetve VII.r. vádlott által el nem végzett munkáról készített számla alapján 1996. május 10-én 118 337 261 forintot utalt át az A. Rt. számlájára.

VIII.r. és IX.r. vádlottak 1996. május 23-án a B. S. Sörözőben fenyegetéssel arra kényszerítették I.r. vádlottat, hogy az APV Rt-től ezt követően felveendő sikerdíj 25-25 %-át utalja át az A. Rt., illetve U. Rt. számlájára. E fenyegetés hatására I.r. vádlott az A. Rt. esetében VII.r. vádlott által elkészített valótlan tartalmú "Együttműködési Megállapodás" és számla, az U. Rt. esetében "Megbízási Keretszerződés" és valótlan tartalmú számla alapján 1996. augusztusában 12-én és 13-án 112.276.700 forintot utalt át ténylegesen elvégzett munka nélkül az A.Rt., illetve az U. Rt. számlájára.

E vádlottak tagadták a terhükre rótt cselekmény elkövetését.

VII.r. vádlott azzal védekezett, hogy informális forrásból szerzett tudomást az APV Rt. és I. r. vádlott közötti megállapodásról. Mivel a megállapodás tárgyát képező tevékenység az A. Rt. profiljába tartozott, a munkában való közreműködésre ajánlkozott, amit I.r. vádlott elfogadott. A különböző adatok, anyagok összegyűjtésével, feldolgozásával, értékelésével kapcsolatos munkát az A. Rt. elvégezte, ezért 1995. december 6-ára, illetve 1996. június 6-ára keltezett "Együttmüködési Megállapodás"-ok, valamint az 1996. április 26-i, illetve az 1996. augusztus 12-i keltezésű számlák ténylegesen elvégzett munkákra vonatkoztak.

VIII.r. vádlott védekezése szerint I. r. vádlottal személyesen soha nem találkozott, vele telefonon a vád szerinti időpontban és tartalommal nem beszélt. Ezt nem is tehette, mivel 1996. február 2-án útlevéllel és repülőjeggyel igazoltan pártdelegáció tagjaként Németországban tartózkodott. VII.r. vádlottal sem akkor, sem máskor személyesen vagy telefonon nem beszélt, annak pedig technikai akadálya volt, hogy ezen a napon őt állítólagosan a budapesti Köztársaság téri titkárságán hívó I.r. vádlottal hívásátirányítással tudott volna telefonon beszélni. I. r. vádlott és az APV Rt. között jogviszony részleteiről nem tudott, őt semmire nem utasította.

IX.r. vádlott védekezése szerint I. r. vádlott kérésére 1996. május 23-án a B. S. Sörözőben találkoztak. I.r. vádlott a találkozó során az F. Önkormányzattal folyó és elakadó tárgyalások eredményes folytatásához kérte a segítségét. I.r. vádlottat nem utasította az U. Rt. részére történő pénzátutalásra. VII.r. vádlottat nem ismerte.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során helytállóan utalt arra, hogy VII.r., VIII.r. és IX.r. vádlottak védekezésével szemben közvetlen bizonyítékként I.r. vádlott 1996. október 15-i nyomozati vallomása állt rendelkezésre, mivel I.r. vádlott az eljárás későbbi szakaszában VII.r., VIII.r. és IX.r. vádlottak cselekvőségéről nem nyilatkozott, a bíróság előtt megtagadta a vallomást. Az 1996. október 15-i vallomás megtételének a körülményeire tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a Be.60.§ /3/ bekezdésére figyelemmel megvizsgálta, hogy ez a vallomás a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően lefolytatott bizonyítás eredménye volt-e, így megvolt-e a lehetőség e vallomás bizonyítékként való figyelembevételére. E vizsgálat eredményeként az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság szerint is helytállóan jutott arra a következtetésére, hogy I.r. vádlott nyomozati vallomása törvényesen lefolytatott bizonyítás eredménye, ezért bizonyítékként figyelembe vehető. A bizonyítékok mérlegelése során ezért az elsőfokú bíróságnak e vallomást kellett értékelni és összevetni VII.r., VIII.r. és IX.r. vádlottak védekezésével, a tanúvallomásokkal és a rendelkezésekre álló egyéb bizonyítékokkal.

I.r. vádlott nyomozati vallomása értékelése körében az elsőfokú bíróság rámutatott annak ellentmondásaira, ezért csak azon részében találta elfogadhatónak, amelyet más bizonyítékok megerősítettek. Így VII.r. vádlott azon védekezésével szemben, hogy az A.Rt. I.r. vádlottal való megállapodás eredményeként tényleges munkát végzett, ezért a megállapodások és a számlák valós tartalmúak, az A. Rt. számlájára átutalt összeg pedig a ténylegesen elvégzett munka ellenértéke, azért fogadta el I.r. vádlott nyomozati vallomását, amely szerint az A. Rt. nem végzett munkát, mivel a nyomozati vallomást más körülmények, így Gy.-né K. R. tanúvallomása, az A. Rt. és I. r. vádlott irodájának a felszereltsége is megerősítette. A tényleges munkavégzés hiányára vonható körvetkeztetés azon tényből is, hogy a neki átutalt összeget az A. Rt. a büntetőeljárás megindulását követően visszautalta I. r. vádlott számlájára. Helytálló és a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható ezért a bizonyítékok mérlegelésén alapuló az a ténymegállapítás, hogy I.r. vádlott ténylegesen el nem végezett munka nélkül utalt át az APV Rt-től kapott sikerdíjból 1996. május 10-én 118.337. 261 forintot, illetve 1996. augusztus 12-én 112.276.700 forintot az A. Rt. számlájára, továbbá az átutalás alapjául szolgáló számlák valótlan tartalmúak voltak.

E cselekvőséggel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, mivel nem tartalmazza, hogy I.r. és VII.r. vádlottak által aláírt 1995. december 6-i és 1996. június 3-i keltezésű "Együttműködési Megállapodások" ugyancsak valótlan tartalmúak voltak. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be.258.§ /1/ bekezdés a/ pontja alapján az iratok tartalmának megfelelően a tényállást ezzel az e részében alapos legfőbb ügyészi indítványnak is megfelelően kiegészítette.

Az elsőfokú ítélet indokolása foglalkozott I.r. és VII.r. vádlottak kapcsolatfelvételének lehetséges időpontjával, továbbá a bizonyítékok mérlegelése eredményeként azt a megállapítást tette, hogy I.r. és VII.r. vádlottak által készített első "Együttműködési Megállapodás" 1995. december 6-án nem jöhetett létre. Mindezek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal is kiegészítette, hogy I.r. és VII.r. vádlottak közötti kapcsolatfelvétel 1996. márciusában volt és ekkor készült az első "Együttműködési Megállapodás", amelyet 1995. december 6-ára visszadátumoztak. Kiegészítette a tényállást azzal is, hogy 1996. június 3-án a korábbihoz hasonló, "Együttműködési Megállapodás"-t kötöttek.

A Legfelsőbb Bíróság az e részében alapos Legfőbb Ügyészségi indítványnak megfelelően a tényállást az iratok tartalma alapján azzal is kiegészíti, hogy I. r. vádlott 1996. június 12-én az U. Rt. nevében B. Z.-vel írt alá "Megbízási szerződést", amelynek alapján tényleges munkavégzés nem történt.

Az iratok tartalma alapján a tényállást kiegészíti azzal is, hogy az "Együttműködési megállapodások", a megbízási szerződés, valamint az A. Rt. és az U. Rt. által kiállított számlák I. r. vádlott könyvelésében a kifizetés, az A. Rt. és az U. Rt. könyvelésében az átutalt összegek bevételezésének a jogszerűségét igazoló okiratokként szerepeltek.

Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy I. r. és VII. r. vádlott által készített két "Együttműködési megállapodás" és az A. Rt. által kiállított két számla valótlan tartalmú volt, mivel az A. Rt I. r. vádlott számára nem végzett alvállalkozói tevékenységet. Ugyanezen okból volt valótlan tartalmú az U. Rt. nevében készült "Megbízási szerződés", illetve az U. Rt által kiállított számla. E valótlan tartalmú okiratok felhasználása pedig azáltal történt, hogy azokat I. r. vádlott könyvelésében a sikerdíj egy része átutalásaként, az A. Rt. és az U. Rt. könyvelésében pedig azok bevételezése jogszerűségének az igazolására szerepeltek.

Törvényesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság I. r. és VII. r. vádlottak bűnösségét a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségében. A Legfelsőbb Bíróság I. r. vádlott cselekményét nem folytatólagosan elkövetettnek, hanem 3 rendbelinek minősítette, mivel három egymástól időben elkülönülő átutalás és bevételezés jogszerűségének az igazolására használt valótlan tartalmú okiratokat, így a folytatólagosság megállapításához szükséges, a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti feltételek nem állapíthatók meg.

Ugyanezen okból helyes VII. r. vádlott magánokirat-hamisítási cselekménye 2 rb-nek minősítése és a Legfőbb Ügyészség indítványa szerinti folytatólagos elkövetés nem állapítható meg.

VII. r. vádlott esetében sem állapítható meg a törvényes vád hiányára hivatkozó eljárási szabálysértés, mivel a bűnsegédként megállapított zsarolás bűntette helyett az elsőfokú bíróság magánokirat-hamisítás vétségében látta megállapíthatónak a VII. r. vádlott bűnösségét, és ezen minősítést a Legfőbb Ügyészség sem kifogásolta. A magánokirat-hamisítás megállapíthatósága alapjául szolgáló tényeket a vád tartalmazta, mivel a vád szerint a valótlan tartalmú okiratok a fenyegetéssel kikényszeríttet átutalás jogszerűségének az igazolására szolgáltak.

A vád tárgyává tett tények közül a fenyegetéssel kényszerítés nem volt megállapítható, a sikerdíj egy részének tényleges munkavégzés nélkül az A. Rt. részére való átutalása és ennek jogszerűségének valótlan tartalmú okiratok felhasználásával igazolása azonban igen. Az elsőfokú bíróság ezért a Be. 163. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a tettazonosság keretében maradt, amikor a vád tárgyává tett tények közül a bizonyított tények alapján arra következtetett, hogy VII. r. vádlott a bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettét nem, de a magánokirat-hamisítás vétségét megvalósította.

A Legfelsőbb Bíróság - az alapos legfőbb ügyészségi indítványnak megfelelően - mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából azt a fejtegetést, amely a vád kritikai értékelését tartalmazza, és az ügyészségtől eltérő vádkoncepciót munkál ki. A bíróságnak ugyanis a vád elbírálása a feladata

I. r. vádlottal szemben a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás bűntettének vádja alól történő felmentésére és a terhére fennmaradó lényegesen enyhébb megítélésű bűncselekményre figyelemmel új büntetés kiszabása vált szükségessé. Ennek meghatározásánál kiindulási alapul az szolgált, hogy a törvény a magánokirat-hamisítás vétségét egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni. Az elsőfokú bíróság által terhére értékelt súlyosító körülmények közül a Legfelsőbb Bíróság mellőzi a folytatólagos elkövetést, továbbá mellőzi, hogy közpénzben okozott súlyos hátrányt. Súlyosító körülmény ugyanakkor, hogy a magánokirat-hamisítást nagy összeget kifejező okiratok tekintetében követte el. Igen nagy nyomatékú enyhítő körülményként értékelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy önhibáján kívül igen súlyos bűncselekmény vádjával közel hét éve állt büntetőeljárás hatálya alatt, a terhére megállapított csekély súlyú bűncselekmény tekintetében kétszeresen eltelt az elévülésnek megfelelő idő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vagylagosan kiszabható büntetések közül pénzbüntetést alkalmazott, amelyek mértéke meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy az elkövetéskor hatályos törvény szerint a pénzbüntetés napi tétele számát és összegét a jelenleginél alacsonyabb mértékben kellett meghatározni. A vagyonelkobzást mellőzte, mert az alkalmazásának nincsenek meg a törvényes feltételei.

III. r. vádlott büntetése meghatározásánál a Legfelsőbb Bíróság azt vette figyelembe, hogy a terhére az elsőfokú bíróságnál lényegesen enyhébb gondatlan bűncselekmény volt megállapítható, amelynek a büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés. Mellőzi a folytatólagosság súlyosító körülményként értékelését.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a büntetés kiszabása körében indokolt különbséget tenni az igazgatóság elnöke, az APV Rt. vezérigazgatója és az igazgatóság többi tagja között. IV. r. vádlott volt a felelőse annak az előterjesztésnek az előkészítéséért, amelynek nem kellő alaposságú kidolgozása is hozzájárult a vagyoni hátrányt eredményező döntés meghozatalához. A Legfelsőbb Bíróság ezért a IV. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét súlyosította és III. r. vádlottal szemben alkalmazott szabadságvesztést is a IV. r. vádlottal azonos mértékben állapította meg, V. r. és VI. r. vádlott fogházbüntetését enyhítette. Az igazgatósági tag vádlottaknál a büntetlen előélet valóban nem enyhítő körülmény. Figyelembe kellett venni azonban, hogy valamennyien kifogástalan életvezetésű szakemberek, akik e körülmény folytán kerültek fontos tisztségbe. Gondatlan bűncselekményt követtek el, a gondatlanság enyhébb foka (negligentia) terheli őket. A vagyoni hátrány a súlyosabb minősítéshez szükséges mértéket meghaladja, ugyanakkor jelentős súlyú enyhítő körülmény, hogy önhibájukon kívül közel hét éve állnak büntetőeljárás hatálya alatt és ez a körülmény az életvitelüket megnehezítette. A Legfelsőbb Bíróság ezért lehetőséget látott a velük szemben kiszabott fogházbüntetések végrehajtása felfüggesztésére és az előzetes mentesítésre is érdemesnek tartotta e vádlottakat.

III. r. vádlottal szemben a közügyektől eltiltást a törvényes feltételek hiányában mellőzte.

VII. r. vádlott büntetése meghatározásánál ugyancsak figyelemmel kellett lenni, hogy az elkövetéskor hatályos törvény a pénzbüntetés kiszabására enyhébb rendelkezéseket tartalmaz, valamint a jelentős időmúlásra, ezért a Legfelsőbb Bíróság a vele szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát, így a pénzbüntetést enyhítette.

A Legfőbb Ügyészség az indítványában helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete VIII. r. és IX. r. vádlottakra vonatkozó részében nem állapított meg tényállást. Ez a hiányosság azonban az elsőfokú ítéletet nem tette felülbírálatra alkalmatlanná. Az elsőfokú ítélet indokolása ugyanis e vádlottakra vonatkozóan több olyan a bizonyítékok mérlegelésén alapuló és a tényállás körébe tartozó megállapítást tartalmaz, amelyekből következtethető, hogy az elsőfokú bíróság e vádlottak cselekvőségével kapcsolatosan mely tényeket és milyen bizonyítékok alapján látott megállapíthatónak.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint VIII.r. vádlott útlevele, az általa csatol és a bizonyítás anyagává tett repülőjegy és a konferenciaprogram alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott ezen a napon, ebben az időben Németországban tartózkodott. VII.r. és VIII.r. vádlottak mobil-telefonkészülékeinek híváslistájának alapján részletesen foglalkozott azzal, hogy a vádiratban megjelölt telefonbeszélgetések I.r., VII.r. és VIII.r. vádlottak között létrejöhettek-e. Az ítélet indokolásában említett iratok tartalma alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság az indokolásból a tényállás körébe utalja az elsőfokú ítélet indokolásában szereplő következő ténymegállapításokat:

VIII.r. vádlott 1996. február 2-án Németországban tartózkodott. Ezen a napon a mobil telefonkészülékére 11.05 órakor fogadott a távközlési szolgáltató által beazonosítani nem tudott hívást. 11.55 órakor magyarországi vidéki számot hívott, majd 14.10 órakor átirányított hívása volt. VII.r. vádlott mobiltelefon készülékéről 11.04 órakor volt híváskezdeményezés VIII.r. vádlott használatában lévő telefonra, amely 210 másodpercig tartott. 11.54 órakor hívás volt a székházban VIII.r. vádlott titkárságára. E két hívás között négy, illetve 10.57 órakor egy, VIII.r. vádlottal összefüggésbe nem hozható telefonhívás volt VII.r. vádlott mobiltelefon készülékéről.

A híváslisták alapján, a tényállásban szereplő telefonhívások értékelésével az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy 1996. február 2-án I.r. vádlott nyomozati vallomásában említett módon a telefonbeszélgetések I.r., VII.r. és VIII.r. vádlottak között nem jöhettek létre, mivel ennek megtörténtéhez VII.r. vádlott mobiltelefon készülékéről két egymást rövid idővel követő VIII.r. vádlott mobiltelefon készülékére érkező hívásnak kellett volna megtörténnie. A híváslisták alapján viszont ilyen hívások nem voltak igazolhatók. Helytálló az a következtetés is, hogy VII.r. vádlottnak a székházhoz irányuló 11.55 órakor történő hívása a 11.05 órai hívástól eltelt 50 percre figyelemmel nem lehetett I.r. vádlott nyomozati vallomásában említett az a második beszélgetés, amelynek során őt VIII.r. vádlott a sikerdíj egy részének az átutalására utasította. A 11.54 órakor a székházba történő hívás nem lehetett VIII.r. vádlotthoz Németországba átirányított hívás sem, mivel ilyen hívást ebben az időpontban VIII.r. vádlott híváslistája nem igazolt, továbbá A. N. VIII.r. vádlott titkárnője határozottan állította, hogy hívásátirányítást nem bonyolított. Ilyen bizonyítékok mellett a hívásátirányítás technikai megvalósítása lehetőségének nincs is jelentősége. Mindezekből következik, hogy e körben a tényállás nem felderítetlen az okból, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatott meg műszaki szakértőt. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis elsősorban a MATÁV megkeresése útján, szükség esetén távközlési ügyben járatos műszaki szaktanácsadó bevonásával azt tartotta indokoltnak tisztázni, hogy az adott időpontban lehetséges volt-e technikailag a vezetékes telefonra érkezett hívás átirányítása a Németországban lévő mobil telefonkészülékre. Mivel a híváslisták elemzése alapján az volt megállapítható, hogy VIII.r. vádlott mobil telefonkészülékére I.r. vádlott nyomozati vallomásában említett módon átirányított hívás nem érkezhetett, a hívásátirányítás lehetőségének a tisztázása szükségtelennek bizonyult. Az elsőfokú bíróság ítélete nem megalapozatlan, ezért a hatályon kívül helyezése sem szükséges.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során azzal is részletesen foglalkozott, hogy I.r. vádlott nyomozati vallomása szerint 1996. május 23-án a B. S. Sörözőben létrejöhetett-e az a találkozó, amelyen I.r, VIII. és IX.r. vádlottak vettek részt és amelynek során VIII.r. és IX.r. vádlottak közölték I.r. vádlottal, hogy az APV. Rt-vel fennálló szerződéses megbízását akkor tarthatja meg, ha a sikerdíj 25-25 %-át az általuk megjelölt cégeknek átutalja.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése eredményeként IX.r. vádlottnak a találkozó megtörténte okára vonatkozó védekezését elfogadta, valamint megállapította, hogy R. B. tanú alátámasztotta IX.r. vádlott védekezését. Ugyanakkor azt nem találta megállapíthatónak, hogy VIII.r. vádlott e találkozón részt vett. Mindebből arra következtetett, hogy I.r. vádlott nyomozati vallomásában említett hármas találkozó megtörténte sem nyert egyértelmű bizonyítást. Ez a megállapítás nem azt jelenti, hogy I. r. vádlott és IX. r. vádlott találkozásának a ténye nem volt megállapítható, hanem azt, hogy ezen a VIII. r. vádlott nem vett részt.
Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság által megjelölt, értékelt és elfogadott bizonyítékok alapján a Legfelsőbb Bíróság a tényállást kiegészíti azzal, hogy IX.r. vádlott 1996. május 23-án a B. S. Sörözőben találkozott I.r. vádlottal, amelynek során I.r. vádlott a F. Önkormányzattal folyamatban lévő és elakadó tárgyalások eredményes folytatásához kérte IX.r. vádlott segítségét. E találkozón VIII.r. vádlott nem vett részt.

A Legfelsőbb Bíróság által kiegészített tényállás szerint I. r. és VII. r. vádlottak kapcsolatfelvétele 1996. márciusában történt. 1996. február 2-án VII. r. vádlott jelenlétében VIII. r. vádlott telefonon nem beszélt I. r. vádlottal. 1996. május 23-án a B. S. Sörözőben I. r. és IV. r. vádlott közötti találkozón VIII. r. vádlott nem vett részt. E találkozón IX. r. vádlott sem kényszerítette semmire I. r. vádlottat. Ehhez képest helyes az elsőfokú ítéletben szereplő az a ténymegállapítás, hogy VII. r., VIII. r. és IX. r. vádlottak semmiféle fenyegetést nem alkalmaztak I. r. vádlottal szemben annak érdekében, hogy a neki fizetett sikerdíjból a fenti átutalásokat teljesítse.

E megállapítás alapján az elsőfokú bíróságnak törvényes az a döntése, hogy VIII. r. és IX. r. vádlottakat a zsarolás bűntettének a vádja alól a Be. 214. § (3) bekezdésének a) pontja alapján azért mentette fel, mert nem követtek el bűncselekményt.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet e részében helybenhagyta.

A Legfelsőbb Bíróság I. rendű vádlott vagyonára elrendelt zár alá vételt a Be. 107. § b) pontja alapján oldotta fel, a nyomozás során lefoglalt iratok és egyéb ingóságok lefoglalását a Be. 102. § (1) bekezdése alapján szüntette meg.

A felmentett vádlottakkal kapcsolatos bűnügyi költséget a Be. 218. § (1) bekezdése alapján az állam viseli, a bűnösnek kimondott vádlottak a 217. § (1) bekezdés alapján kötelesek az államnak megfizetni.

Budapest, 2003. április 8.

Az elsőfokú bíróság ítélete a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt változtatással 2003. április 8. napján jogerőre emelkedett és - a III.r., IV. r., V. r. és VI. r. vádlottra kiszabott szabadságvesztés büntetés kivételével - végrehajthatóvá vált.

Budapest, 2003. április 8.