A Kúria munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeinek tárgyában hozott határozatot

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. április 11.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2019. február 13-án tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.261/2018. számú ügyről. A döntés elvi tartalma    : a munkavállalónak a párkapcsolatára vonatkozó adat védelméhez, illetve a magánélethez való jog személyiségi joga, így tőle erre nézve csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adat közlése kérhető, amely személyhez fűződő jogát nem sérti, és a munkaviszony létesítése, teljesítése vagy megszűnése szempontjából lényeges. Ezen joga legfeljebb akkor korlátozható, ha az a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a munkavállaló magánéleti körülményei miatt érdeksérelem érte (Mt. 9. §, 65. §, 66. §, Ptk. 2:43. § b) és e) pont, Info. törvény 3. § 2. és 3. pont).

A felperes 2003. augusztus 1-jétől állt az alperes alkalmazásában humánerőforrás igazgatói munkakörben. A felperes házastársa és munkatársa közvetlen vezetőjéhez és az alperes igazgatójához intézett e-mailjében arról számolt be, hogy a felperes mással képzeli el az életét, kb. egy éve minden szempontból szorosabb kapcsolata van az alperes kft. alkalmazottjával. Az ügyvezető egyeztetést kezdeményezett a felperessel, javasolva a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetését. A központ a felperes igényét eltúlzottnak találta, ezért közös megegyezés a felek között nem jött létre. Az alperes a felperes munkaviszonyát felmondással szüntette meg. A felperes elsődleges kereseti kérelme a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítására, az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére alapítva eredeti munkakörbe történő visszahelyezésére, másodlagosan kártérítés megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte.Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az eljárt másodfokú bíróság rész-, közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a munkaviszony helyreállítása és a bonusra vonatkozó kereseti kérelem elutasítása tekintetében helybenhagyta, egyebekben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felperes munkaviszonyát. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős rész-, közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte a kereset teljes elutasítása mellett.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A bíróságok a jogvita eldöntése során helytállóan vizsgálták elsődlegesen az alperesnél hatályos Összeférhetetlenségi Szabályzatot. Kötelező jelleggel a családtag esetében írja elő a bejelentési kötelezettséget az alá- fölérendeltségi vagy más jogviszonyra tekintettel. A munkavállalók között lévő szerelmi kapcsolat bejelentése pedig a Szabályzat szerint sem volt kötelező. A másodfokú bíróság helyesen, a kereseti kérelmen való túlterjeszkedés nélkül állapította meg, hogy a munkavállaló párkapcsolata a személyiségi joga és személyes adata, ami legfeljebb akkor korlátozható, ha a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Jelen esetben ezt a szükségességet alperes nem bizonyította. A felperes az alperes szabályzata szerint nem volt köteles párkapcsolatát bejelenteni, a „tanácsos” megfogalmazás pedig a munkavállaló mérlegelésére bízta ennek eldöntését, oly módon, hogy a munkáltató nem adott e körben elvárásairól eligazítást, és a mulasztás szankcióit sem rögzítette. Az Mt. 10. § (1), (2) bekezdése azt írja elő, hogy a munkavállaló csak olyan nyilatkozat megtételére, vagy adat közlésére kötelezhető, amely személyiségi jogát nem sérti, és a munkaviszony létesítése, vagy megszűnése szempontjából lényeges. Jelen esetben a „feltétlen szükségesség” nem nyert igazolást. Mindebből következően a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy sem az alperes belső szabályzatából, sem a törvényi rendelkezésekből [Mt. 9. §, Mt. 10. §, Ptk. 2:42. § (1), (2), Ptk. 2:43. §] nem következik, miszerint a vezető beosztású munkavállalónak még az élettársi viszonyt sem elérő szerelmi kapcsolatát kötelessége lett volna bejelenteni, az alperes pedig nem igazolt olyan érdeksérelmet, amely a jogviszony megszüntetést indokolttá tette. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2019. április 11.

A Kúria Sajtótitkársága